Mariam mit sem sejtett, amikor egyik barátja – vagy legalábbis annak hitte – áthívta magához megajándékozni a lányt annak 14. születésnapja alkalmából. Csak akkor döbbent rá, hogy nincsenek egyedül, amikor a srác rájuk csukta a lakás ajtaját és további négy fiú bukkant elő.
Az egyik fiú azonnal lekevert neki egy pofont és az ágyra taszították azzal a céllal, hogy megerőszakolják. A sort az a fiú kezdte, aki áthívta magához születésnapozni.
Mariam elájult a traumától. Pár hónappal később kiderült, hogy terhes az egyik fiútól. A gyermeket megszülte és azon nyomban egyik rokonához került. Az azóta eltelt hét év folyamán négyszer kísérelt meg öngyilkosságot. „Úgy kezdtem el viselkedni, mint aki megbolondult” – nyilatkozta a ghánai Joy News-nak. Szülei kórházról kórházra, pszichológustól pszichológushoz jártak vele. Semmi sem segített.
A trauma feldolgozását tovább lehetetlenítette, hogy egyik megerőszakolója éveken át küldözgetett neki üzeneteket arról, hogy simán megússzák tettüket. És ez így is van. „Feljelentettük őket, de a rendőrség nem volt hajlandó együttműködni. Nem tudom miért.”
A szomorú igazság az, hogy a régióban, ahol Mariam él, a lányokon és nőkön elkövetett nemi erőszak, de még a csoportosan elkövetett szexuális erőszak sem számít komolyabb bűncselekménynek. A közösség szemet huny felette.
Mariam ma már 21 éves és több, mint egy éve él párkapcsolatban egy másik, hasonló korú lánnyal. De mégis miért várt eddig története napvilágra hozatalával? Félt a megbélyegzéstől, megerőszakolói bosszújától. Mostanra azonban úgy érzi, kellő erőt és bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy kiálljon és képviselje ügyét – amely közel sem csak az ő ügye. Nők százezrei, milliói élnek át hasonló megrázkódtatást nap mint nap Afrikában és szerte a világon egyaránt.
