Sally Rooney, az épp csak harmincéves ír regényíró négy évvel az első könyve megjelenése után, szeptemberben már sikerszerzőként adta ki a harmadik regényét, a Hová lettél, szép világot, amelyet a világpremierrel egyidőben olvashatnak a magyar olvasók is. A szerző könyveinek szereplői egy közös válságokkal, krízisekkel, kiüresedéssel terhelt világon osztoznak, így az előkerülő LMBT+ szereplők normái sem másféle normák és bizonytalanságok, és ezt Sally Rooney nagyon pontosan mutatja be.
A szerző 2017-ben debütált első regényével, a Baráti beszélgetésekkel. Magyarul a 2019-ben megjelent Normális emberek című történetet olvashattuk elsőként, idén szeptembertől pedig már az író harmadik regénye, a Hová lettél, szép világ is megjelent. Sally Rooney a három könyvében három fontosnak gondolt értéket állít a történetek középpontjába: a Baráti beszélgetésekben két egyetemista barátnőt követünk, akiknek a történetében a barátság hagyományos fogalma mérettetik meg; a Normális emberek esetében egy kamasz, később egyetemista fiú–lány párost látunk, akik az iskola és egyetem által határolt világukban nem képesek önmaguk belső normái szerint cselekedni; a Hová lettél, szép világ fiatal felnőtt szereplői pedig az életkezdés lehetetlensége előtt állnak, ahol az ígérkező szép (álom)világ valósággá bomlik, és ahol mégis élniük kell valahogy.
Sally Rooney alkotói világa az első regénytől kezdve a kiüresedésről vall. A szereplői ugyan örökölnek egy rendszert, de az eddig stabilnak vélt normák és működések nem nyújtanak, nem nyújthatnak kapaszkodót, ha a szerelem felvállalását egy élet lehetséges tönkretétele, vagy a gyerekvállalást a globális klímakatasztrófa távlatából vizsgáljuk. Rooney szövegei szikár, megfeszített, érzéketlen nyelven tudósítanak belső szorongásokról és külső paranoiákról. A szereplői nem kiválasztott, válságos helyzeteket megélő karakterek, hanem a közös valóságunkat, a huszonegyedik századba köpöttséget hivatottak reprezentálni. Miközben a Normális emberek kereteiben alig több egy ifjúsági regénynél, vagy a Baráti beszélgetések problémafelvetéseiben, kapcsolati és szexuális helyzeteiben nem nyújt mást egy könnyű strandkönyvnél, a szövegek vállalt tétje mégis túlmutat ezen műfajok keretein, amire éppen a harmadik regény tud rámutatni.
A Hová lettél, szép világ szereplői már fiatal felnőttek, akik társat keresnek a valóságukban. Alice fiatal milliomos írónő, aki undorodik az irodalom alakoskodó működésétől, a legjobb barátnője, Eileen pedig alulfizetett szerkesztő egy irodalmi folyóiratnál, aki a családja elvárásaival harcol. A regény túllép azon a kereten, amit a korábbi szövegek meghúztak: nem pusztán a szereplők mikrokörnyezetét látjuk, a gondolatok távolsága nem merül ki a szerelmi életükben, családi viszonyaikban; e-mailváltásaikban ennek az új, globális világnak a kapaszkodóin, korlátain gondolkoznak, a kiüresedéssel járó élet új lehetőségeit keresik.
A társadalom által fenntartott normák Rooney szövegeiben csupán látszatok, amelyet a szereplők akaratlanul is, de minden cselekedetükkel átlépnek. A szexualitást béklyózó heteroszexuális, konzervatív normák is csupán kiüresedett díszletként tűnnek fel, melynek meghaladása a regényben nem társadalmi cselekmény, nem radikális tett, hanem csupán az élettel való próbálkozás egyetlen eszköze.
A Baráti beszélgetések egyik főszereplője, Bobbi egy leszbikus lány, akinek a leszbikussága hozzáadódik a könnyelmű spoken word előadóművész–költő létéhez, szókimondásához, szabadelvűségéhez. Bobbi jól kiigazodik értelmiségi helyzetekben, magabiztosan fogyasztja a kultúrát, szenvedéllyel él a jelenben, sem ideje, sem szándéka a jövőjén aggódni. A regénybéli leszbikus viszonya csupán még egy tétel, amelynek elhallgatása építi a címben megidézett baráti beszélgetések kiüresedését. Bobbi működését látszólag nem határozzák meg filozófiai, irodalmi, társadalmi normák, cinikus minden rendszerrel szemben, noha élvezi a fennálló rendből fakadó privilégiumait – így hát hogy is lehetne éppen a szexualitással kapcsolatban a normák szerinti élete.
Bobbi karakteréhez nagyon hasonlóan viszonyul a szexualitáshoz – ugyan férfi-női viszonyban – a Hová lettél, szép világ két pánszexuális szereplője, Alice és Felix. Mindkettőjüknek voltak már azonos nemű partnereik, de bennük nem a nemüket, hanem a személyiséget keresték – a két szereplő egyéjszakányinak ígérkező kapcsolatának kezdetleges sikertelensége is ebből következik. A két nehéz személyiségű szereplő viszonya a valódi beszélgetésekben rendeződik, sőt Alice a beszélgetést magát is szexuális tevékenységnek képzeli el. Mi több, úgy érzi, a szexualitásnak van egy bővebb, az aktuson túli tartalma: „A szexuális identitással kapcsolatban szinte minden más kérdést bonyolultabbnak érzek, és egyikre sincs magától értetődő válasz, talán nem is létezik nyelv, amelyen meg lehetne fogalmazni a válaszokat, ha egyáltalán megtalálom őket.”
Sally Rooney regényei éppen azért lettek népszerűek és fontosak, mert alapjaiban kérdez rá a világra. A címek gesztusa – Normális emberek, Baráti beszélgetések – a könyörtelen leírás. Ilyenek a normális emberek, ilyenek a baráti beszélgetések. Nem férnek bele a társadalom normáiba, a baráti beszélgetésekről vallottak kereteibe, ezért újragondolja ezeket a szabályokat. A Hová lettél, szép világban Simon vendégként és férfiként is elmosogat, mert szeret mosogatni. Sally Rooney világa a maga módján rendkívül egyszerű: mindenki olyan, amilyen, mindegy, hogy leszbikus vagy pánszexuális-e, mindegy, hogy fel akarja-e gyújtani a világot, vagy csak biztosabb egzisztenciára vágyik. Ezek a könyvek a teljes társadalomról kívánnak beszélni anélkül, hogy teljes tablót mutatnának. A korlátok működésére mutatnak rá, amelyeket csupán az tart fent, hogy nem kérdezünk rá a fontosságukra időnként.
Veszprémi Szilveszter
Facebook: @Egy meleg srác olvas
