Kultúra

Művészmentés Marseille-ben – Julie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye

Első, Láthatatlan híd című regényében Julie Orringer saját, holokauszttúlélő nagyszüleinek történetét mesélte el – Koltai Lajos filmrendező „letehetetlen nagy regény”-nek nevezte a kalandos, nagyívű, szerelemmel fűszerezett történetet. Az írónő második kötete is a II. világháború idejébe tér vissza: egy amerikai újságíró, Varian Fry igaz történetét meséli el, aki több mint 2000 embert – köztük nácik által üldözött, többnyire zsidó származású művészeket – menekített ki Franciaországból.

Varian Fry 1940-ben Marseille-be utazott táskájában háromezer dollárral és egy listával, amely a veszélyben lévő európai művészeket és írókat vette lajstromba. Fry célja az volt, hogy kijuttassa őket a németek által megszállt Franciaországból: hamis útleveleket, vízumokat szerzett, segélyeket gyűjtött és mentőakciókat szervezett a menekülteknek. Ügyfelei között olyan neveket találunk, mint Marc Chagall, Max Ernst, Marcel Duchamp, vagy a filozófus Hannah Arendt.

 

 

Fry a többek között Eleanor Roosevelt, illetve a MoMa által is támogatott, 1940-ben létrejött Sürgősségi Megmentési Bizottság (Emergency Rescue Committee – ERC) megbízásából érkezett Európába. A szervezet a németekkel kollaboráló Vichy-kormány idején Franciaországban rekedt menekültek segélyezését tekintette feladatának. Az eredeti tervek szerint Fry néhány hét alatt eljuttatta volna a listán szereplő művészeket a spanyol határra, hogy ott a Pireneusokon átkelve biztonságos földre léphessenek. Végül 13 hónapot töltött Franciaországban, mire sikerült véghez vinnie az akciót. A regény első fejezete jól példázza, hogy milyen akadályokkal kellett szembenéznie: Marc Chagall például egyszerűen nem hitte el, hogy bántódása eshet – egyrészt megbecsült státuszából fakadóan, másrészt pedig egyszerűen bízott annyira hazája kormányában, hogy nem pusztítanák el a saját kiválóságaikat. Végül persze be kellett adnia a derekát Fry-nak, aki a ’30-as években saját szemmel tapasztalta meg Berlinben a nácik rémuralmát.

A grandiózus mentőakció kapcsán felmerülhet bennünk a kérdés, ami egyben a regény egyik fő konfliktusát is adja: miért pont csak művészeket kezdenek el kimenteni? Többet ér egy művészember élete bárki másénál? (Ennek kapcsán emelném ki viszont a briliáns magyar címadást: ugyan az eredeti The Flight Protocol is kellően kifejező, az Üldözöttek gyűjteménye szépen reflektál arra, hogy a kimenekített személyek között igen sok a képzőművész, így egyfajta művészi gyűjteményt is kiadnak.) A valós alapokon nyugvó történetbe itt csatlakozik be egy fiktív szál Fry egykori harvardi szerelme, Elliot Grant felbukkanásával, aki arra kéri az újságírót, hogy menekítse ki Franciaországból gazdag zsidó szeretőjét hamis iratok segítségével. Az ekkorra már házas Fry-ban tizenkét év után felkavarodnak a régi érzelmek, és saját biztonságát az eddigieknél is jobban kockáztatva igyekszik segíteni barátjának, miközben persze dúlnak benne az ellentétes érzések. A régi ismerős megjelenésével betekintést nyerhetünk Fry gyermekkori emlékeibe, iskolai éveibe, a Kopó és Kürt nevű, Lincoln Kirstein nevű barátjával közösen alapított irodalmi társaság működésébe is.

 

 

Fry homoszexualitásának valódiságáról megoszlanak a vélemények. Életrajzírója, Sheila Isenberg szerint nincs rá bizonyíték, hogy Varian valaha férfiakkal ápolt volna romantikus viszonyt. Fia, James D. Fry szerint azonban éppen a szexualitása miatti félelemmel teli rejtőzködés, valamint a bipoláris depressziója vezetett oda, hogy mindössze 59 évesen elhunyt egy agyvérzés következtében. Grant személye tehát teljesen fiktív, azonban arra valóban megvan az esély, hogy az egyébként kétszer is megházasodó Fry titokban tényleg vonzódott férfiakhoz.

Bármi is legyen az igazság, a mentőakcióban szerzett érdemei elvitathatatlanok, Julie Orringer pedig méltóképpen emlékezik meg Fry hősies helytállásáról egy olyan időszakban, amikor az USA hivatalosan még nem akart beavatkozni az európai eseményekbe. Lírai nyelvezete tökéletesen adja vissza Fry belső vívódásait, és kiválóan teremti meg a sokszor csöndes, mégis drámai feszültséget. A téma iránti nyilvánvalóan erőteljes rajongása átsejlik azon a sok-sok történeti információn, amit a cselekménybe szőve megoszt az olvasóval, valamint a valós személyek felvonultatásával, akik igazi „háromdimenziós” karakterekké válnak a finom jellemzéseknek köszönhetően.

Habár az Üldözöttek gyűjteménye nem feltétlenül klasszikus strandkönyv, mégis kiváló olvasmány lehet a hosszú nyári napokra, amikor van időnk elmerengeni azon, hogy mit tartunk igazán értékesnek az életünkben – vagy általában a világon.

Szij Barbara

Üldözöttek gyűjteménye

Szerző: Julie Orringer

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2020

Oldalak száma: 548

Ár: 3999 Ft

 

hirdetés
hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
hirdetés