Otrokocsi Norbert – vagy ahogy többen is ismerik, Mr. Mrongoz – artista előadóművész, azon belül is talajakrobata és unterman (tartó és fogó ember). Ez az élete, azt mondja, hogy másképpen nem is lehetne ezt csinálni. Emellett szeret rappelni és énekelni, de hobbija az étkezés is, amit az alvás és a szex mellett a legjobb dolognak tart a világon. Sokszínű egyéniség, aki szereti azt, amit csinál, szeret világot járni és megmutatni az embereknek, hogy milyen az ő világa. Norbit kérdeztük ebben a hónapban a melegekkel kapcsolatos tapasztalatairól.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a meleg társadalommal és mik voltak az első benyomásaid?
mire leginkább emlékszem, az 10-11 éves koromból maradt meg. Ekkor kerültem az artisták világába, ahol a sok nagyszerű művész között, akiket megismerhettem, több meleg srác is volt. Eleinte persze nem igazan haverkodtam, mert hát 10-11 évesen még magam sem tudtam, hogy hova is tegyem őket, de szépen lassan rájöttem, hogy nem rossz emberek, csak mások mint mi, heteroszexuális férfiak. Időközben egyre több meleg sráccal kerültem haveri, esetleg baráti viszonyba pontosan a szakmámból kifolyólag. A középiskolás tanulmányaimat is egy művésziskolában végeztem, miközben újabb meleg srácokat, balett-táncosokat, művészeket ismertem meg. Voltak, akiket nagyon tudtam becsülni amiatt, mert tudták, hogy én nem bántom őket, de nem is vagyok közéjük való, viszont mégis volt, hogy egy-egy témában nagyon egyetértettünk és jól kijöttünk.
Van esetleg olyan történeted az életedből, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
Én a legrosszabb élményeimet is inkább viccesen fogtam fel. Amikor Mexikóban dolgoztam, egy transvesztita negyedben éltünk, és nap mint nap cukibbnál cukibb „teremtmények” találtak meg. Voltak napok, amikor már szó szerint bujkálnunk kellett a barátommal, mert futottak utánunk, fütyülgettek és mindig bepróbálkoztak valamivel nálunk. Hongkongban is sokszor belefutottunk a hölgynek álcázott fiúkba és itt is voltak vicces sztorik. Például a hotelben egy 6 tagú „csajbrigád” körbeujjongott minket, már örültünk a barátommal, hogy lesz egy jó éjszakánk – 2 fiú a 6 lányra –, de aztán hirtelen kiderültek a dolgok és így gyorsan a szobánk felé vettük az irányt. Na, ezek voltak a kényelmetlenebb helyzeteim. Ezenfelül a mai napig sok meleget ismerek és tisztelek is azok közül, akik már letettek valami olyat az asztalra, amit ha hetero, ha meleg ember tesz, akkor is tiszteletre méltó. Tapasztalataim szerint vannak nagyon rendes srácok, akik igenis vállalják a másságukat, betartják az íratlan szabályokat és nálam nem próbálkoznak be.
Hogyan látod ma a melegek helyzetét Magyarországon?
Az az igazság, hogy sokat nem foglalkozom ezzel a témával, de a környezetemben megforduló srácokon azt látom, hogy boldogok, és a mi világunkban nagyon tehetséges emberek, akik tesznek is azért, hogy elismerjék őket. Vannak, akiket nemhogy mi, fiúk irigylünk tehetségük, adottságuk és színpadi képességeik miatt, de még a lányok is ámulva nézik őket. Akiket én ismerek, ők boldogok, vannak céljaik, jó helyen vannak az életben.
Te mit tennél annak érdekében, hogy a meleg és a hetero társadalom közelebb kerüljön egymáshoz?
Személy szerint sok mindent nem tudok tenni, de ha erről lenne szó és tehetnék, azokat a melegeket, akik letesznek valamit az asztalra és normálisan, civilizáltan viselkednek, megismertetném az országgal. Megmutatnám, hogy ők is tudnak valamit és ugyanolyan emberek, mint egy hetero nő vagy férfi. Nem tudok a nevükben beszélni, mert nem vagyok a helyükben, de tudom jól, hogy sajnos nagy kiközösítések és bántalmazások is akadnak. Én a mai napik tervezgetek egy álmot: ha megtehetném, nyitnék Magyarországon és a későbbiekben akár világszerte is olyan meleg szépségszalont, ahol minden, amit szeretnének és szükségük van szépítkezés és egészségápolás terén – pl. fodrász, masszázs, fitnesz, pedikűr, manikűr –, mind-mind egy helyen lenne.
Mit mondanál el magadról?
Fiatalon sok mindent megéltem már, sok újat nem tudnak mutatni az emberek nekem. Kevés barátom van, de azok nagyon fontosak számomra és ez fordítva is igaz. Kicsit magamnak való embernek tartom magamat, de sokan mondják, hogy ez nem igaz, hogy van bennem valami kellemes, valami plusz. Az utam során, amit eddig bejártam a szakmám miatt, rengetegféle emberrel és néhány különccel is összesodort az élet. Vannak emberek, akiket nem kedvelek, persze nem hangoztatom, mert nem szeretek gonoszkodni. Vannak emberek, akiket csodálok és ennek van, hogy hangot is adok. Egy biztos: nyomós ok nélkül senkit és semmit nem bántok és nem teszek tönkre.
Mit üzennél az olvasóknak?
Mindenki éljen úgy, ahogy neki tetszik, de másra soha ne erőltesse rá magát, és ok nélkül ne utálkozzunk. Ne bántsunk senkit, amíg minket sem bántanak.
Vedres Vanda
