Frida Kahlo arcát, színes fejdíszeit, összenőtt szemöldökét és a fent idézetet szinte a merchandise-ipar valamennyi produktumán láthatjuk, olvashatjuk. De mi az, ami a szegény családból származó, fél lábára béna kislányt a mindenki számára kedves és ismerős festőnővé tette? A 20. század egyik legkitűnőbb ikonja nemcsak a képzőművészet máig meghatározó, emblematikus figurája, de különleges stílusa és hozzáállása a politikához, szerelemhez, közélethez és önmagában az élethez a mai napig példaértékű.
A 18 éves coyoacáni lányt súlyos baleset köti ágyhoz. Hogy unalmát elűzze, ecsetet ragad, és megszületnek első képei – a többi pedig már történelem. Frida Kahlo aktív éveit tárja elénk Duda Éva rendezésében az Átrium és az Operettszínház közös produkciója. Duda Éva első színházi rendezését, amelyben a kortárs táncszínház, a musical és a modern színjátszás egyesül, a 2016-2017-es évadban mutatták be., A Frida című darab a festőnő életének fordulópontjain vezeti végig a nézőket, ügyesen kiegyensúlyozva a fajsúlyos, megrendítő élethelyzeteket a könnyed humorral.
Dieguito, Kahlo és Diego Rivera meg nem született gyermeke, valamint a család „védőszentjei” mutatják be nekünk a család legifjabb tagját, és az ő rendíthetetlen élni akarását, amely egész életében vezérelte – hiszen nevetve vészelte át a gyermekbénulást, a sérüléseket, amelyeket a testén átfúródott villamos-kapaszkodó rúd okozott, és a kor változó sikerű gerincműtéteit több, mint 15 alkalommal.
Ez az életöröm és optimizmus az egyik, ami Frida Kahlót a halhatatlanok közé emelte. De arról se feledkezzünk meg, hogy már a 20. század elején egyenrangúnak tekintette a nőket és a férfiakat, nyíltan megélte biszexualitását, nyugodt lelkiismerettel viselt férfiruhákat, és természetesnek vélte, hogy tabuk nélkül adjon hangot karakán véleményének az élet minden területén. Ráadásként mindezt az 1900-as évek Mexikójában tette, ahol a vallás, a hagyományos családmodell és a tradíciók határozták meg az emberek lelki életét és értékeit.
Mikor balesete után – nem kis részben lelki erejének köszönhetően – Frida felépült, megismerte a kor ünnepelt festőművészét, Diego Riverát. A férfi, akinek a modora és a stílusa a történetírás szerint is hagyott kívánnivalót maga után, elbűvölte a lányt tehetségével és szabad, már-már szabados életfelfogásával. De a híres-hírhedt férfi is felfigyelt Frida temperamentumára, amelybe a lánynál huszonegy évvel idősebb festőművész szinte azonnal beleszeretett. Bár házasságuk alatt több nővel is viszonya volt, a nagyhatalmú és végtelenül önérzetes férfi többször is sírva könyörögte vissza magát Kahlo karjaiba és kegyeibe – aki vissza is fogadta, de a házastársi hűséget ekkor már férjéhez hasonlóan kezelte.
Házasságukat, illetve a családalapítás vezérfonalként használva vezet minket végig a darab Frida Kahlo pezsgő életén; dinamikus és kirobbanó jelenetekben ismerjük meg őt és Diegót, viharos viszonyuk lebilincselő történetét.
A darab pont annyira lényegre törő és letisztult, mint amennyire hősnője tisztában volt önmagával és az életével; sem a díszlet, sem a jelmezek nem hivatottak megváltani az előadást. Mindák Gergő mozgatható, hófehér díszletfalai hol hitvesi ágyként vagy kerekesszékként, hol a holtak világát a miénktől elválasztó palánkként szolgálják a produkciót Karcis Gábor videó-effektjeivel kiegészítve. Kiss Julcsi jelmezei hitelesen adják vissza a kort és az őket viselő szereplők sajátosságait. A kellékhasználat is minimális, a színészi játék, a tánc, a mozgás és a zene kifinomult összhangja kerekíti tökéletesre az előadást.
A Frida szórakoztató és tanulságos produkció mind emberileg, mind esztétikailag, mind színházilag, ezért ajánlom mindenkinek, aki ismeri Kahlo életét, és szeretné egy új, friss kontextusból felfedezni. És azoknak is, akik egyelőre csak hallomásból vagy képről ismerik a kis “Paloma Negrát”.
Bali V. Gergő
Frida: Gryllus Dorka/Gubik Petra
Diego: Szabó P. Szilveszter
Dieguito: Molnár Áron/Kerényi Miklós Máté
Mamma: Papadimitriu Athina
Pappa: Kális Artúr/ Dézsy Szabó Gábor
valamint a Duda Éva Társulat táncművészei.
Zene: Dinyés Gábor
Dalszöveg: Hegyi György
Dramaturg: Oláh-Horváth Sára
Jelmez: Kiss Julcsi
Díszlet: Mindák Gergő
Video design: Karcis Gábor
Fény: Payer Ferenc
Konzultáns: Veress Anna
Koreográfus asszisztens: Csuzi Márton
Rendező munkatársa: Bernáth Bernadett
Produkciós vezető: Czveiber Barbara
Rendező, koreográfus: Duda Éva
