Hírek

Menekülés Iránból

Mennyit ér meg a szabadságod, ha egy olyan országában élsz, hol megölnek azért, mert meleg vagy? Mit áldoznál fel, hogy elmenekülhess?

Az iráni Danial az életét tette kockára, hogy elhagyhassa szülőföldjét. Mindent meg akart tenni, hogy a számára sokkal biztonságosabb Törökországba menekülhessen.

Édesanyja 2013 decemberében az egyik este jött rá, hogy fia meleg. Másnap délig el kellett hagynia otthonát. Nem vihetett magával mást csak néhány ruhát és 50.000 riált (körülbelül 500 forintot). A barátja egy távoli városban lakott, de nem volt biztonságos, hogy együtt legyenek. A fizetéséből, amit egy helyi üveggyárban keresett, pedig nem tudott kivenni egy lakást.

“Nem volt út vissza, sem előre – csak el akartam menekülni arról a helyről.” – mondta a fiú.

Az út Törökországba egy iráninak nem túl nehéz. Csak meg kell venni egy 200 dolláros repülőjegyet. Még vízum sem kell. De Danialnak nem volt útlevele. Mivel apja afgán volt, az iráni kormány semmilyen jogot nem adott meg neki. Egyetlen egy megoldás maradt, az embercsempészet, ami 1000 dollárjába került. Ahhoz, hogy ezt az összeget előteremtse csak egy dolgot tehetett: el kellett adnia az egyik veséjét. Emlékezett rá, hogy Teherán egy buszmegállóban látott szórólapokat, amiken pénzt kínáltak szervekért. Be is ment az egyik helyi kórházba, de mivel nem volt nála semmi igazolvány és nem tudta bizonyítani, hogy már nagykorú, elküldték.

Aztán a kórházból egy férfi követni kezdte, majd felajánlott a fiú szervéért 1700 dollárnyi riált.

“Nem volt más választásom, hát elfogadtam.” – mondta Danial.

Bár maga a műtét jól sikerült és a a fiú túlélte, néhány nap után rá kellet jönnie, hogy mekkora hibát követett el. Sebe begyulladt és pénzének egy része a kezelésre ment el. Hat hónappal később csak 1060 dollárja maradt és nagyon beteg volt.El kellett indulni, annak ellenére, hogy még le volt gyengülve, máskülönben nem tudta volna kifizetni az embercsempészeket. Barátjával, Parsaval, Törökországban találkozott volna.

2014 augusztusának elején a csempészek Danialt és néhány másik embert egy négy napos útra indítottak a hegyeken keresztül az iráni Makuból a török Vanba. Az éjszakát bozótokban kellett tölteniük és a fiú rossz állapota ellenére olyan helyeken kellett keresztülrohanniuk, ahol könnyen elkaphatták volna a határőrök.

Miután megérkeztek Vanba, a csempészek feltették egy Ankarába tartó buszra. Ekkor jött rá, hogy semmit sem tud az országról, ahol tartózkodik. Nem tudott törökül, de még azt sem, hogy más a fizetőeszköz, mint hazájában. Csak annyit tudott, hogy valami ENSZ nevű dolgot kell keresnie.Egy csoport másik menekültet követve végül sikerült megtalálnia a regisztrációs irodát. Azt mondták neki, hogy mondja azt, hogy afgán, mert úgy könnyebb dolga lesz, mint irániként. Ezt is tette, de ez nem volt jó döntés. Nem kapott időpontot személyes meghallgatásra.

Danial és Parsa

Barátja iráni útlevele segítségével nagyon gyorsan megkapta a menekült státuszt és idén júniusban már a letelepedési engedélye is megvolt Kanadába. De Danial nem kapott semmi hírt. Egy textilgyárban kellett dolgoznia, ahol napi tizenkét órákon keresztül kellett a nálánál nehezebb felgöngyölt anyagokat cipelnie. Vizelete gyakran volt vörös a belső fertőzések okozta vérzéstől.  A kilátástalan helyzetből egyszer megpróbált az öngyilkosságba menekülni. Rengeteg gyógyszert vett be. Parsa talált rá, aki nagy nehezen kórházba szállíttatta. A fiú élete három napig életveszélyes állapotban volt.

Aztán végül október 12-én jó híreket kapott. Fontolóra vették, hogy megkapja kanadai letelepedési engedélyt. Bár az elbírálási idő nagyjából egy év, mégis végre felcsillant a remény megpróbáltatásai végén.

Danial még mindig Törökországban várja barátjával a döntés eredményét remélve, hogy egyszer végre elkezdheti új életét távol attól a földtől, ahol eddig csak megpróbáltatások várták.

Forrás: BuzzFeed

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb