Thaiföld világszerte ínycsiklandozó ételeiről, háborítatlan tengerpartjairól, és a meleg turisták iránti barátságos fogadtatásról ismert. Az Attitude magazin főszerkesztője, Matt Cain úgy döntött, útra kel és bejárja Bangkokot, Koh Samuit és Kohn Phangant, hogy első kézből győződjön meg róla, vajon méltán híres-e a távol-keleti ország.
(Az útinapló első része ide kattintva olvasható el.)
Következő utunk Koh Samuiba vezet, amelyet sokáig csendes, paradicsomi hangulatot idéző szigetként tartottak számon, mára azonban már betörtek ide is a modern fejlesztések. Továbbra is háborítatlan maradt azonban, káprázatos, homokos strandjai pedig még mindig csábítóan hívogatják a turistákat.
A Samuiba látogató turista megfizethető árakkal, és első osztályú szolgáltatásokkal találkozik majd. Az étel-ital pedig olcsó, csakúgy mint a masszázs, amelyből nincs hiány. A tengerparttól kicsit távolabb eső főutak kicsit vadnak tűnhetnek: például mindenütt kábelek lógnak a fejünk felett nem sokkal, de éppen ez enged egy kis betekintést nekünk a helyiek életébe és ettől marad hamisítatlan és eredeti a sziget.
Samui éjszakai életének nagy része Chawengben, a legnagyobb városban zajlik, ide jár a legtöbb turista is. A fő utca csöppet Magalufra hajaz, csak itt mindenféle iguanás meg gyíkos fazon jön majd oda hozzád, és kérdi meg, lefényképezzen-e az állattal. Meg aztán itt vannak ladyboyok is, akik majd – barátságos, nem túl tolakodó hangnemben – próbálnak majd beinvitálni, hogy nézd meg a varietéműsorukat.
Kifejezetten melegbár nem sok van a városban, de a legtöbb melegbarát, tehát nem kell tartanod, nem lesz belőle gond, ha azonos nemű pároddal kézen fogva jelensz meg itt. A Pride a legnyüzsgőbb melegbár, ahol nagyképernyőn megy a popzene, úgyhogy ha szabadjára szeretnéd engedni a benned rejlő Britney-t, hajrá! Ha pedig tesztoszteronbombának érzed magad, van billiárdasztal is. Turisták és helyiek egyaránt kedvelik a helyet, ha pedig pajkos kedvedben vagy, biztosan találsz valakit, akivel eltölthetsz egy pásztorórát.
Ha úgy gondolod, grindrezhetsz is, de vigyázz: az MB a „Money Boy” rövidítése, szóval légy résen, már ha nem akarod, hogy a dolog után előkerüljön a pénztárca is.
Samui kiruccanásunk másik fénypontja az Angthongi Nemzeti Tengeri Park volt. Motorcsónakkal egy óra az út, és az itt található parányi szigetek mintha teljes elszigeteltségben léteznének a világ többi részétől. Lélegzetelállító látványt, továbbá csendet és nyugalmat biztosítanak az ide látogatónak.
A tengeri parkban lehetőségünk nyílt búvárkodni is. Horgonyt le!, majd szépen egyesével alámerültünk mindnyájan. Láttunk halakat és teknősöket a korallok közt, mégis maga a helyszín teszi varázslatossá ezt az élményt. Ezt még a csónak hangszórójából üvöltő Westlife sem ronthatja el.
Később még keringünk kicsit a szigetek közt, majd a legnagyobbiknál horgonyt vetünk, és kiszállunk felfedezni azt. A szigeten minimális az infrastruktúra, leszámítva néhány éttermet és mosdót. Felkapaszkodunk az egyik hegyre, hogy onnan csodáljuk meg a sósvizű lagúnát, és páratlan élményben van részünk. Miután leérünk a hegyről, az egyik háborítatlan strandon pancsolunk a sekély, meleg tengervízben. Az embernek nem sokszor van ilyen élményben része, és én mondom: az ilyen helyek ihlették az instagramos filtereket.
Samui után Koh Phangan felé vesszük az irányt, amelyről az a hír járja, olyan, mint Samui a turista-invázió előtt. Épp időben érkezünk, hogy bemehessünk a híres-neves Full Moon Party-ra, de úgy döntünk: egyszer az életben a korunkhoz illően viselkedünk és a hard-core partit meghagyjuk az ifjúságnak, és maradunk, ahol vagyunk.
Másnap, miközben a kompra várunk, hogy Koh Phanganba menjünk, gyászos látvány tárul elénk: az onnan érkező turisták, akik mindent kipróbáltak, és megvettek, amit csak lehet: orrpiercing-et, halásznadrágot, strandpaucsot, sőt, némelyik még a haját is befonatta. Szemmel láthatólag előző este felöntöttek a garatra, hiszen még most is átütő alkohol-, és cigi szag lengi őket körül, némelyikükből pedig most száll ki a drog. Gondolatban megveregetjük a vállunkat, amiért ezt okosan kihagytuk.
Amikor végre megérkezünk, rádöbbenünk, hogy Phangan csakugyan lassabb ütemben fejlődik, mint Koh Samui, itt még több meseszép, háborítatlan strand fekszik. Ha a pároddal szeretnél csendben félrevonulni, keresve sem találhatnál jobb helyet. Szép csöndben mi is csakhamar elgondolkodunk és kihasználjuk a lehetőséget arra, hogy eltöprengjünk, hogyan tovább, ha egyszer hazaérkeztünk.
A legnagyobb város Thong Sala okoz egyedül csalódást a phangani tartózkodásunk során. Mindenhol kóbor kutyák csaholnak, a helyben nincsen semmi eredeti, étel pedig csak hamburger van, pizza és angol reggeli.
Haad Rin, a parányi kis kikötő menti falu sokkal inkább ínyünkre van. Itt poros kis utcák keresztezik utunkat, mi pedig bepillanthatunk a thai otthonokba és üzletekbe. Több kis étterem is található itt, mi pedig az egyszerű kis No Name-et választjuk, ami olyan feelinget nyújt, mintha egy család ebédlőjében ennénk. Az ételt maga a ház asszonya készíti, mi pedig az utunk során itt esszük a legfinomabbat. És azért ez elárul valamit a helyről.
Haad Rintól nem messze felfedezzük a méltán népszerű Ko Phangant is. Vacsora után elsétálunk a tengerpartra, ahol egymást érik a hangulatos bárok, amelyekben puha párnákon elnyújtózkodva bámulhatjuk az eget, mialatt a hullámok nyaldossák a partot. Varázslatos a hangulat itt, és néhány ital után mezítláb táncolunk a holdfényes tengerparton. Fantasztikus élmény, és az utazás méltó zárása.
Thaiföld csakugyan varázslatos; gazdag, párját ritkító történelemmel rendelkező ország. Csomagolás közben eszembe jut, hogy egyik ismerősöm szerint ez Délkelet-Ázsia egyetlen olyan országa, amelyet sosem gyarmatosítottak, és ezért az ország neve annyit tesz: „szabadok földje”. És 10 dicsőség napon keresztül mi is szabadnak érezhettük magunkat itt. Ezt a nem mindennapi érzést pedig hosszú ideig őrizzük majd a szívünkben.
A szöveget fordította: Horváth Tamás
