Orbán Viktor is részt vett múlt csütörtökön az uniós tagállamok vezetőinek brüsszeli csúcstalálkozóján. A magyar miniszterelnököt számos kritika érte a többi kormányfő részéről a parlament által megszavazott homofób propagandatörvény miatt. 16 tagállam az értekezletet megelőzően levélben tett hitet a sokszínű Európa mellett. Az aláírók között szerepel többek között Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár is.
Orbán Viktor igyekezett kitérni a számonkérés elől és védeni a már Áder János köztársasági elnök által is aláírt jogszabályt. A Háttér Társaság azonban tételesen sorra vette az elhangzottakat és összefoglalta cáfolatukat.
A miniszterelnök egyik állítása az volt, hogy “szó sincs semmilyen törvényről, amely a homoszexualitásra vonatkozna.” A valóság ezzel szemben az, hogy a múlt kedden elfogadott törvényben hatszor szerepel a homoszexualitás kifejezés, mégpedig abban az összefüggésben, hogy “tilos tizennyolc éven aluliak számára (…) olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely (…) a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Azt is mondta, hogy “a törvény a gyermekek neveléséről, bármilyen szexuális tartalmú neveléséről szól.” A valóság ezzel szemben az, hogy kizárólag a homoszexualitás “népszerűsítése”, megjelenítése került betiltása, a heteroszexualitás megjelenítése viszont nem.
Orbán Viktor azt is mondta, hogy “a szülők dolga annak eldöntése, hogy a gyermek hogyan és miképp ismerkedik meg a szexualitás kérdéskörével”. A valóság ezzel szemben az, hogy pont a szülők jogait korlátozza az elfogadott javaslat, ugyanis nem teremt lehetőséget arra, hogy a szülők a melegség, transzneműség irányában elfogadó attitűdöt tanúsítsanak. A gyermekvédelmi illetve a családvédelmi törvénybe illesztett tág tiltások miatt ugyanis ha egy szülő egy LMBTQI szereplőt tartalmazó ifjúsági regényt vesz kiskorú gyermekének vagy kiskorú gyermekével közösen egy LMBTQI szereplőt ábrázoló filmet néz meg szombat este a tévében, azzal jogszabályt sért. Ezzel ugyanis a homoszexualitást és/vagy a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést megjelenítő tartalmat tesz elérhetővé 18 éven aluli személy számára.
A miniszterelnök azt is mondta, hogy ő “a homoszexuális fickók jogait védi”. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán Viktor 2003-ban nem szavazta meg az LMBTQI embereket a hátrányos megkülönböztetéstől és zaklatástól megvédő egyenlő bánásmódról szóló törvényt, nem szavazta meg 2007-ben és 2009-ben az azonos nemű párok számára jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. Megszavazta viszont 2011-ben az azonos nemű párok házasságának tilalmát tartalmazó Alaptörvényt, megszavazta 2013-ban az Alaptörvénybe a család kirekesztő fogalmát beíró negyedik alaptörvény-módosítást, megszavazta 2020 őszén az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetését és néhány héttel később megszavazta a nem házas személyek örökbefogadásának korlátozását és ezzel a szivárványcsaládok ellehetetlenítését is.
A miniszterelnök kijelentette azt is, hogy “ő a jogok harcosa, aki egy szabadságharcos volt a kommunizmus alatt, amikor a homoszexualitást még büntették.” A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán Viktor 1963-ban született. Magyarországon a homoszexualitás 1962 óta nem büntethető.
Orbán Viktor ugyanakkor nem maradt egyedül a hazugságaival. Néhány nappal ezelőtt Varga Judit igazságügyminiszter azt mondta, hogy “a meleg közösség boldog és elégedett Magyarországon.” A valóság ezzel szemben az, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének több mint 4000 magyar LMBTQI ember részvételével zajlott kutatása szerint a magyar válaszadók 95%-a szerinta kormány nem lép fel hatékonyan az LMBTI emberek elleni előítéletek és intolerancia, illetve az LMBTI emberek biztonsága érdekében.
Ezzel függ össze, hogy az évről évre elkészülő úgynevezett szivárványtérképen Magyarország egyre rosszabbul teljesít.
