A San Francisco 49ers amerikaifutball-csapat segédedzője, Katie Sowers az első női és nyíltan meleg edző, aki bejutott a Super Bowlba, miután a csapata győzelmet aratott a Green Bay Packers felett – ezzel pedig sikerült történelmet írnia.
Sowers is részt vesz a februárban esedékes Super Bowlon Miamiban, és neki köszönhetően a sportban lévő LMBTQ-reprezentáció újabb mérföldkőhöz érkezik. Csapata, a San Francisco 49ers február 2-án száll szembe a Kansas City Chiefs-szel – írja az Outsports.
A harminchárom éves kansasi edző egész életében rajongott a fociért. Korábban a Woman’s Football Alliance labdarúgó-bajnokságon játszott, és mindeddig három évadot töltött a San Fransisco 49ers-szel. A csapat hátvédje, Jimmy Garoppolo is elismerően nyilatkozott róla, teljesítményét pedig igazán rendkívülinek találja.
„Katie már azelőtt a csapatban volt, hogy én idekerültem volna, és az, ahogy a játékosokkal bánik, minden tudás, ami a birtokában van, és ahogy átadja őket, nagyon különleges. Katie nagyon tüzes lány, és elképesztő, hogy mit művel odakint a pályán. Jó érzés a közelében lenni.”
Sowers már korábban is történelmet írt, amikor 2017-ben ő lett az első nyíltan meleg edző az USA legnagyobb amerikaifutball-szövetségében, a National Football League-ben (NFL). Akkoriban interjút is adott az Outsports-nak, amely során őszintén beszélt szexuális orientációjáról:
„Nem számít, mit csinálsz az életedben, mert az a legfontosabb, hogy mindig legyél hű önmagadhoz. Nagyon sokan vannak az NFL-nél, akik az LMBTQ-közösségbe tartoznak, akárcsak más szakmákban, ahol szintén kevesen coming outolnak. […] Minél több olyan környezetet tudunk létrehozni, ahol bármely embert elfogadják, függetlenül a bőrszíntől, nemtől, szexuális irányultságtól, a vallásos hittől, annál többet segíthetünk ezeknek az embereknek enyhíteni a fájdalmukon és terheiken, amelyek a mindennapjaik részévé válnak.”
Elmondása szerint mindenki, akivel együtt dolgozik a csapatban, elfogadó volt vele coming outja után, ami nagymértékben megkönnyítette a munkáját.
„Nem is kívánhattam volna elfogadóbb embereket, akikkel együtt dolgozhatok. Sosem éreztem, hogy elítélnének, és mindig úgy bántak velem, ahogy bárki mással: egy tipikus emberrel, aki azon dolgozik, hogy karriert építsen magának.”
