Lifestyle

„Egy szép nagy család a miénk, amit a szeretet tart össze” – Interjú Jay Linnel, a meleg Netflix megalkotójával

 

A Neflixet ma már aligha kell bemutatni valakinek. Na de azt tudtad, hogy létezik egy meleg változata is? Ez a GagaOOLala, egy Tajvanból indult streaming-szolgáltató, amelynek műsortárában kizárólag LMBTQ témájú filmeket láthatsz. Bár a szolgáltatás Magyarországról még nem elérhető, szélsebesen terjeszkedik, filmkínálata pedig egyre nő (FRISSÍTÉS: 2020 májustól a világ több, mint 190 országában, így Magyarországon is elérhetővé válik). A GagaOOLala megálmodójával, Jay Linnel készítettünk interjút.

Jay Lin egyrészről hálás, másrészről elég hálátlan interjúalany. Hálás azért, mert kedves, örömmel és lelkesen válaszol, hálátlan pedig azért, mert nem elég, hogy lévén egy többnyire Ázsiában élő interjúalanyról van szó, így a személyes találkozó ki van zárva, ennek tetejébe időpontot is nagyon nehéz egyeztetni vele, hiszen csak úgy cikázik a kontinensek és az időzónák között. Amikor éppen beszélni tudtunk egymással, éppen New Yorkban volt.

 

 

Most éppen New Yorkban tartózkodsz, de néhány nappal ezelőtt Cannes-ban voltál. Mindig ilyen sokat utazol?
Nemrég voltam Mumbaiban, Bangladesben, Los Angelesben, aztán Cannes-ban, most pedig New Yorkban vagyok. Azért utazom ennyit, hogy felmérjem a különböző országok igényeit, és megpróbáljam minél szélesebb körben terjeszteni a GagaOOLalát. De egyébként, ha már az utazásról kérdeztél, Budapesten is voltam már.

Tényleg? Mikor?
Húszéves lehettem körülbelül. Németországban tanultam és egy izlandi egyetemista barátommal eldöntöttük, hogy Budapesten töltjük a karácsonyt. Egy thai étterembe kérezkedtünk be, ahol elvileg egy zártkörű buli lett volna, de miután bekopogtattunk, beinvitáltak, csatlakoztunk a partihoz és nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy nagyon jó élményem van a városotokról, ahol egy boldog, ráadásul fehér karácsonyt töltöttem. Sajnos azóta nem voltam ott.

Mi járatban vagy most New Yorkban?
New Yorkban éppen most van a World Pride, azért jöttem, hogy megnézzem, illetve egy bemutatót is tartunk a tajvani melegek helyzetéről. Tajvan ugyanis az első ázsiai ország, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát. A törvényt pont a homofóbia elleni világnapon, május 17-én szavazták meg. A New York-i Pride-ra készített bemutató az idáig vezető utat, az LMBTQ közösség életét érintő legfontosabb eseményeket mutatja be. A kiállítást szerettük volna nagyon figyelemfelhívóan és kreatívan megvalósítani, ezért a díszlet egy hagyományos kínai esküvőt idéz.

 

 

Vagyis nem is szórakozni, hanem dolgozni mentél a New York-i Pride-ra?
Végül is mondhatjuk. Ez az alkalom remek lehetőség arra, hogy rengeteg emberrel megosszuk a tajvani melegek történetét és tapasztalatait, mivel a világ számos különböző pontjáról érkeznek emberek a New York-i Pride-ra. Már most rengeteg fontos emberrel találkoztam; annyi mindent sikerült ezalatt a néhány nap alatt elintéznem, ami máskülönben egy évembe került volna.

Hatalmas eredmény, hogy az azonos nemű párok törvény által elismerve is összeköthetik egymással az életüket Tajvanon. Mesélnél az idáig vezető útról?
Több évtizeddel ezelőtt kezdődtek az országban az ilyen irányú törekvések, de a legnagyobb változást Jacques Picoux öngyilkossága hozta 2016-ban. A francia származású férfi már több évtizede Tajvanon élt, francia nyelvet tanított a tajvani egyetemen. Szerelme, Tseng Ching-chao rákos volt. Feladta a küzdelmet és visszautasította a gyógyszeres kezelést, így rövid időn belül belehalt a betegségébe. Mivel Picoux csak a partnere, nem pedig a házastársa volt, jogi elismerés nélkül nem tudott közbeavatkozni, hogy szerelme mégis megkapja az életmentő gyógyszeres kezelést. Tseng Ching-chao halála után Picoux súlyos depresszióba esett, végül öngyilkosságot követett el: kivetette magát a tizedik emeleti lakásából. A tragédia felnyitotta az emberek szemét, rájöttek, mennyire fontos az azonos nemű párok számára a házassághoz való jog. A szomorú eseményeket annyira nem lehetett elfelejteni, hogy Picoux halálának évfordulóján megemlékezést tartottak a tajvaniak.

Mi minden történt Jacques Picoux 2016-os halála óta, mennyire állt a teljes tajvani társadalom az LMBTQ közösség mögé?
Mi, a közösség tagjai még aktívabbá váltunk, cikkeket írtunk, videókat készítettünk, rendezvényeket szerveztünk, amikkel mind azt akartuk elérni, hogy jobban figyeljenek ránk. Más aktivista szervezetek is bekapcsolódtak a munkánkba, vagy tőlünk függetlenül, de értünk is dolgoztak, míg végül lassan a politikusok is támogatni kezdtek minket. Jött a referendum az azonos neműek házasodási jogáról, aztán a parlament is elfogadta, az alkotmánybíróság is rábólintott. Nehéz három év volt. Persze, azt nem mondhatjuk, hogy mindenki elfogadta a melegeket Tajvanban: az idősebb, konzervatív réteg még nem úgy látja a dolgokat, mint mi.

 

 

És mi jön ezután? Kényelmesen hátradőltök?
Megnyertük a csatát, de a háborút még nem. Még nagyon sok munkánk van. Egyrészt a társadalomnak azt a részét is el szeretnénk érni, akik nem szimpatizálnak velünk, picit őket is meg szeretnénk győzni – így utólag is –, hogy igenis minket is ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a heterókat. Másrészt nagyon fontos, hogy azokat a politikusokat támogassuk, akik megszavazták az egyenlő házasságot, nehogy a következő választásokon teljesen kicserélődjön a politikusgárda, és olyanok kerüljenek pozíciókba, akik veszélyeztetik az eddigi eredményeinket. Jó példa erre az Egyesült Államok, ahol a mostani elnök sokkal konzervatívabb, kevésbé toleráns, mint az elődje. Tajvanon 2020 januárjában lesz választás, addig is napirenden kell tartani a közösség helyzetét.

A gyermekvállalás terén is történt előrelépés?
Igen, nekünk is van a párommal kettő is. Kaliforniában egy béranyát kértünk fel, hogy kihordja őket. Van egy tajvani leszbikus pár ismerősünk, velük fogtunk össze, az egyikük a biológiai anyuka. Amióta gyerekeink vannak, rájöttünk, hogy tényleg mennyire fontos küzdeni azért, hogy az azonos nemű párok is összeházasodhassanak. A férjemnek és nekem a két leszbikus barátnőnkkel nagyon szoros a kapcsolatunk. Amikor megkérdezik a gyerekek, hogy hol az anyukájuk, azt mondjuk, nekik kettő is van, egy Kaliforniában, egy pedig itt, Tajvanon. Egy szép nagy család a miénk, amit a szeretet tart össze.

Mit változtatott meg a legjobban az életedben az apaság?
Gyerek nélkül csak magamra, a kapcsolatomra és a cégemre koncentrálnék. Viszont amióta apuka lettem, a gyerekek a legfontosabbak. Teljesen át kellett alakítanom a napirendemet, más fontossági sorrendet kellett kialakítanom, a legtöbb időm és figyelmem rájuk szeretném fordítani. Alig várom, hogy felnőjenek, de persze ne túl gyorsan, szeretném kiélvezni ezt az időszakot.

 

 

A GagaOOLala nevű streaming-szolgáltatásod pedig remélhetően mások életét tette tartalmasabbá. Hogyan született meg a fejedben a meleg Netflix ötlete?
A kiindulópontja a tajvani LMBTQ fesztivál volt, ami alatt több rendezvényt is tartanak, köztük egy queer filmfesztivált, aminek én is a szervezője voltam. A filmfesztivál 2014 óta létezik, és olyan filmeket vetítünk, amiket nagyon nehezen lehetne elcsípni a tévében vagy a mozikban. Igyekszünk a világ különböző pontjairól válogatni a filmeket, hogy minél sokszínűbb műsor álljon össze. A filmfesztivál egyik célja persze a szórakoztatás, de emellett az sem elhanyagolható, hogy ezekkel a filmekkel még jobban fel szeretnénk hívni magunkra a figyelmet, láthatóvá szeretnénk tenni a közösségünket. Egy idő után azonban én szűkösnek éreztem a filmfesztivál adta kereteket. Egy évben csak egyszer van, akkor is csak néhány napig, egy filmet maximum két-háromezer ember lát, ha sikerült az összes jegyet eladnunk; sokan pedig, bár szeretnének, mégsem tudnak eljönni, akik meg eljöttek, nem tudják később újra megnézni a filmet. Ekkor született meg bennem az ötlet, hogy ennél többet is tehetnék az ügy érdekében. A filmfesztiváltól teljesen függetlenül is létre lehetne hozni egy olyan platformot, ahol kizárólag LMBTQ témájú filmeket láthatunk, és a Netflix elvén működik.

Mikor indult a GagaOOLala?
2017-ben, a filmfesztivál után. Akkor négyszáz film volt az adatbázisban. Most, két és fél évvel később már 21 országban vagyunk jelen, köztük például Indiában, ahol csak nemrég dekriminalizálták a homoszexualitást, és több mint 1000 filmet lehet megnézni a felületen.

 

 

Mit jelent egyébként maga a szó?
A lala kínaiul azt jelenti, hogy leszbikus, a gaga pedig azt, hogy meleg. Az „o” franciául azt jelenti: vagy. Nagyon könnyen megjegyezhető, ezt szeretem benne a legjobban.

Pedig én már azt hittem, Lady Gaga egyik dalszövegéhez van köze a neveteknek.
Nem, nem! Remélem, nem fog Gaga beperelni érte, egyáltalán nem akartuk kihasználni őt. Talán egyszer még az is előfordulhat, hogy a támogatóink között tudhatjuk.

Mi a legnehezebb feladat a GagaOOLala üzemeltetésében, terjesztésében?
Nem mindig egyszerű megállapodni egy ország vezetőivel, például Dél-Koreával is nagyon nehéz volt szót érteni. Az is nagyon fontos, hogy felmérjük az adott ország LMBTQ közösségének igényét, ízlését. Milyen tartalmakat fogyasztanak? Hol? Szükség van-e feliratra? Mennyire nyitottak más kultúrák alkotásaira? Minden országban más az LMBTQ közösség megítélése, más hagyományok, szokások, értékrendek élnek, amiket nekünk figyelembe kell vennünk. Emellett fontos megemlíteni, hogy egy kis csapat vagyunk, körülbelül húszan dolgozunk a GagaOOLalán. A Netflix vagy a Hulu több ezer emberrel és több millió dollárnyi költségvetéssel dolgozik. Amitől a GagaOOLala ilyen sikeres lehet, az az, hogy mindannyian nagyon lelkesen és fáradhatatlanul dolgozunk, hogy ne csak szórakoztassunk, de informáljunk is – és ne csak a melegeket, hanem a heterókat is.

 

 

 

Tegdes Péter

 

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb