Itthon

„Egy életünk van és jogunk van hozzá, hogy kiteljesedjünk benne”

Interjú Barabás Richárddal, Újbuda alpolgármesterével, a Párbeszéd szóvivőjével

 

Sokan nem tudják, de te eredetileg nem politikusnak indultál. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztél színész szakon. Hogyan sodródtál mégis a politika irányába?

2012 végén volt több diáktüntetés, amelyekre kimentem, mert azt éreztem, hogy túl nagy az igazságtalanság az országban. Fantasztikus és felszabadító élmény volt csatlakozni akkor a demokratikus mozgolódáshoz. Aktivistaként hamar világossá vált számomra, hogy a színházon túl még számtalan terület foglalkoztat. Rájöttem, hogy annyi szakterülettel szeretnék foglalkozni, hogy gyakorlatilag mindennel kell foglalkoznom. És ha szeretném, hogy mindenre ki tudjon terjedni a figyelmem, ahhoz a politika nyújt terepet. Végeredményben világossá vált számomra, hogy ez érdekel. Abba egyébként furcsa néha belegondolni, hogy összességében már többet voltam politikus, mint színész.

Az interjú készítésekor február végén járunk. Hogy érzed magad bő egy hónappal az országgyűlési választások előtt?

A kampány elején vagyunk, folyamatosan azon dolgozunk és dolgozom, hogy sikerrel vegyük az áprilisi választást. Rendszeresen szerepelek a médiában, részt veszek sajtótájékoztatókon, aktívan ott vagyok az Egységben Magyarországért két szakpolitikai kabinetjében is, a külpolitikaiban és az innovációsban. Ezek feladata, hogy programokat és feladatokat készítsenek elő az ellenzéki politikai vezetésnek. Ezzel együtt a csapatom és én igyekszünk foglalkozni a kormányzati felkészüléssel is.

Emellett ott van természetesen Újbuda, ahol kultúráért felelős alpolgármesterként tevékenykedem; van egy nagy európai uniós projektünk, amely lassan megvalósulási szakaszba ér. Törekszem időt szakítani a tanulásra is, egyetemre járok, valamint van egy tök jó, stabil párkapcsolatom is, ami számomra nagyon újszerű élmény.

Hogyan birkóztok meg vele, hogy ilyen mozgalmas életet élsz?

Elég sok időt töltünk együtt, majdhogynem együtt élünk. Így aztán a napnak azok a részei, amikor nem dolgozunk, például egy közös reggeli, egy közös vacsora, vagy a közös sportolás mind minőségi időt jelentenek számunkra. Most már arra is tudatosan figyelünk, hogy igenis szánjunk időt ezekre és vannak pillanatok, amikor azt mondjuk, hogy köszönjük, de most elég a munkából, elég a tanulásból és inkább kirándulunk, elmegyünk színházba, moziba.

A párod mennyire követi nyomon a közéleti aktivitásodat? Szoktatok beszélni róla?

Persze! Szorosan követi és sokszor neki fakadok ki miatta. Bár nyilvánosan erről nem, illetve ritkán beszélek, de megvisel, amikor butaságot, vagy szörnyűséget látok. Ilyenkor ömlik belőlem a szó és szükségem van rá, hogy valaki meghallgasson, támogasson. A barátom érzelmileg nagyon stabil, sok szeretetet ad, és nagy rendet hoz az életembe, amiért hálás vagyok neki. Tudod, ő olyan srác, aki ha lát egy leszakadt polcot, fogja magát és megjavítja, mintegy mellékesen. Az én életembe is rendet hoz, amiért nagyon szeretem.

Évek óta követem a közösségi média aktivitásodat és az a benyomásom, hogy a magánéletedről gyakorlatilag semmit nem osztasz meg. Mennyire vagy ebben tudatos?

Nem szégyellem a magánéletemet, tehát mindez nem azt jelenti, hogy ne mennék el a barátommal közösen egy nyilvános rendezvényre, vagy akár hivatalos rendezvényre is. De szeretnék annak határt szabni, hogy a magánélet meddig lehet közügy. Egy coming out például közügy, mivel a magyar politikai diskurzusnak jelenleg része az LMBTQ-közösség jogai és sokan nem elég elfogadóak azokkal kapcsolatban. De ezen túlmenően az, hogy én hogyan élem a magánéletemet, szerintem nem tartozik a nagyobb nyilvánosságra.

Jó pár éve nyíltan meleg politikusként vagy aktív…

Igen, 2015-ben coming outoltam. Akkor még jóval kevesebb ősz hajszálam volt.

Arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy utána először a Humennek adtál interjút.

És ha belegondolsz, milyen nagyszerű, hogy azóta is van Humen.

 

 

Akkor már évek óta aktívan politizáltál. Nem féltél, hogy a szexuális orientációd felvállalása gátolja majd a politikai pályafutásodat?

Képzeld, nem. Sőt, azt éreztem, hogy nagyon felszabadító dolog az őszinteség. Két dolog motivált. Volt egy felelősség része, hogy ilyeneket nem akkor kell felvállalni, amikor már könnyű, hanem pont akkor, amikor nehéz. Ezt Rózsa Milán mondta egyszer és nagyon megmaradt. A másik, ami hajtott, hogy nem szerettem volna, hogy ez titkos dolog legyen.

Azt látom, hogy a világ, vagy legalábbis a világ nyugati fele és benne Magyarország is elfogadóbb ma, mint amilyen volt 2015-ben és ezt a közvélemény-kutatások is visszaigazolják. Úgyhogy bízom benne, hogyha valaki ma coming outol, akkor könnyedebben tudja megtenni és ezek a félelmek sokkal kevésbé merülnek fel benne.

Mennyire része a politizálásodnak, hogy meleg vagy? Ér emiatt megkülönböztetés? Gondolok akár arra, hogy egyesek kevésbé vesznek komolyan, vagy arra, hogy politikai ellenfeleid fegyverként használják ellened.

A személyem ellen irányuló támadással még nem találkoztam. De amikor Újbudán a Budapest Pride köszöntésének keretében felvontuk az önkormányzat épülete előtt a szivárványzászlót, vagy a Bikás Parkban megrendezett ARC kiállításon kulturális alpolgármesteri különdíjat kapott egy olyan alkotás, amely részben az LMBTQ-közösségről is szól, akkor felmerültek rám utaló megjegyzések. Például hogy ez az egész az én mániám, ami már csak azért sem igaz, mert ez csak egy egészen kis részét teszi ki az alpolgármesteri munkámnak.

Ne felejtsük el, hogy ebben a kerületben önkormányzati képviselő Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, aki minden alkalmat megragad, hogy az LMBTQ-ügyeket egyfelől szexuális devianciaként keretezze, másfelől pedig összemossa a pedofíliával. Ezeket nagyon fájdalmas hallgatni, különösen azért, mert hiába reagálok tudományos tényekkel és érveléssel, olyan, mintha a falnak beszélnék. Utána ugyanúgy mondja tovább a magáét és nehéz mit kezdeni azzal, hogy újra és újra ugyanazt harsogja.

A képviselőtestületi üléseken lezajló szócsatákon túl van közöttetek bármi munkakapcsolat?

Nem, semmiféle nincs.

És köszön neked a folyosón?

Persze, a köszönés megvan. De míg például a Fidesz frakcióvezetőjével rendszeresen le kell ülnöm egyeztetni kulturális vagy testvértelepülési kérdésekben, addig Novák Előddel nincsenek ilyen ügyek és nem is érzékelem azt, hogy konstruktív városvezetői szándékai lennének. Amit ő csinál, az egyértelműen trollkodás. Próbál minél nagyobb figyelmet szerezni magának. Jó példa volt erre az is, amikor eltávolította a szivárványzászlót az újbudai önkormányzat épülete elől. Láthatóan jobban vonzódik a szivárványzászlóhoz, mint a közösségünkben bárki. Bizonyos értelemben ő is beleírta magát a történelembe, bár nem biztos, hogy így akarta.

Most viccelődünk ezen, de káros üzenetet hordoz az, amit Novák Előd csinál. Nem véletlen, hogy akár te, akár az ellenzék más politikusai is rendszeresen elítélik a megnyilvánulásait. Az elmúlt két évben számos jogszabályváltozás történt Magyarországon, amelyek negatívan befolyásolják a közösségünk életét. Gondolok itt a transzneműeket ellehetetlenítő törvényre, a homofób propagandatörvényre, az örökbefogadásról szóló törvény módosítására, az Alaptörvény módosítására és a gyermekvédelmi törvényre. Te meleg férfiként hogyan élted meg ezeket?

Engem megdöbbent, hogyan merülhet fel bárkiben, hogy bármely kisebbségi csoporttal szemben gyűlöletkeltő, bűnbakképző kampányt folytasson. Miért nem a megértés és a nyitottság az alaphabitus? Miért az indul el valaki agyában, hogy azzal, hogy te is jogegyenlőséget szeretnél, én bármilyen jogsérelmet szenvednék el? Engem ez sokkol és nyomaszt.

Előfordult velem is, hogy kézenfogva sétáltam a barátommal a Móricz Zsigmond körtéren és valaki beszólt. De mostanában egyébként már vissza szoktam szólni, hogy: „Parancsolsz? Hogy értetted, amit mondtál?” Nem engedem, hogy szó nélkül továbbmenjenek, mert észrevettem, hogy ha szó nélkül hagyom, akkor bennem forr a méreg, míg ha visszaszólok, akkor csak dörmögés lesz a válasz. Annyira azért nem nagyszájúak ezek a hősök.

Azt is gondolom, hogy nem átgondolt kritikával illetik az LMBTQ-mozgalmat, hanem frusztrációt vetítenek ránk. Egyrészt azt a társadalmi frusztrációt, ami megjelent a Fidesz gyűlöletkeltő kormányzása miatt. Másrészt azt, amely a feszült világunkból fakad. Nemcsak a háborúra gondolok, hanem a globalizációra is. Ha ezeket nem beszéljük meg és nem keresünk rájuk megoldást, hanem bűnbakképző kampányok sülnek ki belőlük, akkor jutunk el oda, hogy akár verbális, akár fizikai támadások érik az embert.

Én szerencsés vagyok, hiszen hét évvel ezelőtt a nyilvánosság előtt vállaltam, hogy meleg vagyok, így nem érzem azt, hogy az életem meg lenne kötve. Hiszek abban, hogy április harmadikán váltani tudunk és el tudjuk indítani az országot egy sokkal nyitottabb irányba.

Bár nem vagy képviselőjelölt, mégis közelről látod az ellenzéki kampányt. Mit gondolsz, kormányváltás esetén mennyire lesz prioritás a korábban említett homo- és transzfób törvények módosítása?

Iszonyatos mennyiségű törvényt kell majd újraírni, de egyértelmű, hogy a közösségünk életét negatívan befolyásolóknak a lista elején kell állniuk. Egyrészt emancipációs törekvésről, másrészt emberi jogi kérdésről beszélünk. Egy emberi jogi kérdés kezelése nem tűr halasztást. Lehet, hogy nem az első pillanatban és az első napon, de mindenképpen a ciklus legelején dolgozni kell rajtuk. Hiszen látjuk, honnan érkeznek a Fidesz által megszavazott jogszabályok: orosz mintára másolták őket, arról a Vlagyimir Putyinról, aki épp háborút vív egy másik ország ellen.

Az ezt követő feladat a jogkiterjeszés. Ennek legszimbolikusabb példája az azonos nemű párok házassága, bár nem biztos, hogy az a legsürgetőbb az összes kérdés közül. A pontos ütemezésen gondolkodni kell majd, szükség lesz szerintem érzékenyítő kampányokra és nyílt beszélgetésre, akár nyílt ellenvélemény megfogalmazására is. A közmédiában legyen lehetőség egyszerre kifejteni mindkét álláspontot.

Melyek a legégetőbb konkrét feladatok ezen a területen?

Az első az információhoz való megfelelő hozzáférés biztosítása és a mentálhigiénés támogatás kialakítása. Nyilván ma már nagyon más a helyzet, mint amikor én kamasz voltam, de nem hiszem, hogy az ország minden pontján minden fiatal megfelelő információval rendelkezik a problémákról, amelyekkel az LMBTQ-közösség szembesül.

A másik, és akkor ezzel egy személyes preferenciát mondok, a patchwork- és szivárványcsaládok ügyének rendezése. Ez sem csak LMBTQ-ügy, heteroszexuális családokban is ugyanúgy rendezetlen kérdés.

A harmadik az egészségügyi kérdések átgondolása, a szolgáltatások kiterjesztése. Gondolok itt például a PrEP bevezetésére, és egyáltalán az egész HIV-kérdésnek a nyitottabb kezelésére. Jó lenne, ha ezekről a problémákról tabuk nélkül beszélgethetnénk.

A következő kérdésem részben költői, de te belülről árnyaltabban látod a helyzetet. Kormányra kerülés esetén mennyire tud majd egységesen mozogni a mostani ellenzék? Kell-e egyáltalán, hogy mindenki egy lapon legyen LMBTQ-kérdésekben? A Jobbikkal szemben ez elvárás?

A Jobbik az elmúlt években nagyon sokat változott és bízzunk benne, hogy a progresszív irányba mozdulásuk folytatódni tud. Van egy közös ellenzéki program, amelynek része a kisebbségi jogegyenlőségért munkálkodás és Márki-Zay Péter, aki áprilistól remélhetőleg az ország miniszterelnöke lesz, többször, több fórumon kijelentette, hogy ebben a kérdésben a teljes jogegyenlőség mellett van. Biztos vagyok benne, hogy ezt az álláspontját kormányfőként is ugyanilyen harciasan képviselni fogja.

 

 

Az országgyűlési választással egyidőben zajlik majd a kormány által kezdeményezett négykérdéses, általuk gyermekvédőnek nevezett népszavazás is. Mi az álláspontod, mi ott a helyes magatartás?

Az első feladat, hogy szavazzunk az ellenzék jelöltjeire és váltsuk le a kormányt, valamint győzzük meg a családtagjainkat és barátainkat is arról, hogy ez a helyes út.

A népszavazás kérdéseire pedig szavazzunk érvénytelenül, két iksszel. Hamisan, manipulatív módon feltett kérdésekre nem lehet jó választ adni. Fontos, hogy ne legyen érvényes. El kell kerülni, hogy a mi oldalunkon érdektelenség legyen, miközben a Fidesz elég embert mozgósít, és így végül érvényes legyen a népszavazás, ugyanis a választások után ezzel politikai fegyvertény maradna. Viszont ha elég ember szavaz érvénytelenül, akkor nem okozhat valódi gondot ez a gyűlöletkeltő népszavazás.

Az egyébként, hogy 2022-ben ilyen kérdéseket fel lehet tenni Magyarországon, annyira maradi, ócska és hamis. A gyűlölettel szemben nagyon nehéz racionális érveket felsorakoztatni és iszonyatosan fárasztó úgy tenni, mintha ez valódi vita lenne. Ez nem valódi vita. Egyik oldalon a gyűlöletkeltő ostobaság van, a másik oldalon pedig emberek szeretnének normális életet. Jó, hogy nem arról írunk ki népszavazást, hogy lehessen-e az iskolákban azt tanítani, hogy lapos a Föld.

A kampányolás során hogy tapasztalod, mennyire vannak tisztában az emberek a népszavazással?

Az én közvetlen környezetem tisztában van vele, sok közvetlen ismerősöm dolgozik jogvédelem területén és akár ők maguk is érintettek. De április harmadika – túl azon, hogy a névnapom és szeretném, hogy jól sikerüljön – egy nagyon egyszerű kérdésről szól: akarjuk-e, hogy Orbán Viktornak továbbra is beleszólása legyen az ország dolgaiba, vagy azt szeretnénk, hogy Magyarország egy másik irányba menjen? Azt akarjuk, hogy az ország az elmúlt évek hintapolitikáját folytassa, vagy megkérdőjelezhetetlenül a Nyugathoz tartozzunk? Inkább erről szólnak az utcai beszélgetések.

Mit üzensz a fiataloknak? Azoknak a fiataloknak, akik a közösségünk tagjai és azoknak, akik nem részei, de érzékenyek arra, aminek ma ki vagyunk téve Magyarországon?

Akik az LMBTQ-ügyeket kicsit is fontosnak tartják az április harmadikai választásukban, azoknak egyértelmű, hogy az Egységben Magyarországért jelöltjeire és listájára kell szavazniuk. Kormányváltás nélkül ugyanis nem tudunk változtatni. A személyes életükben kívánom, hogy legyenek bátrak, éljenek úgy, ahogy szeretnének.

Szerintem az ember életében el kell telnie egy kicsi időnek, mire beazonosítja, hogy mindaz, ami történik az életében, az végső soron a saját felelőssége. Tehát ha akarunk, akkor tudunk változtatni az életünkön és nem kell elfogadnunk azt, hogy megalázott helyzetben éljünk. Egy életünk van és jogunk van hozzá, hogy kiteljesedjünk benne.

A közösségi cselekvés ehhez nagyon hasonló. Ha nem tetszik az, ahogy élünk, akkor muszáj cselekedni. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek politizálnia kell, de a saját környezetünkben a véleményünk őszinte felvállalása már nagyon sokat hozzá tud járulni ahhoz, hogy a politika, a jogszabályok és a nagy rendszerek, amelyekben vagyunk, átalakuljanak. Ne elszenvedői legyünk az életünknek, hanem formálói.

A saját jövődet hogyan látod?

Remélem, hogy hamarosan kormányozni fogunk, és hogy ebben nekem is feladatom lesz. Hosszabb távon, akár évtizedes kitekintésben szívesen foglalkoznék globális problémákkal, politikai és gazdasági kérdésekkel. Hogy mi pontosan a pozíció, nem érdekel, csak az, hogy a feladat valódi problémákra keresse a megoldást. Éppen ezért szívesen folytatnék üzleti tanulmányokat, mindenképpen szeretném még fejleszteni magamat.

És látom magamat, ahogyan 43 évesen valami külföldi nagyvárosban vagyok épp, mert tárgyalásra megyek aznap, és az időeltolódás miatt hajnalban kelek, hogy a Magyarországon lefekvéshez készülő gyermekeimnek én tudjam elmondani az esti mesét.

Waliduda Dániel

Instagram: @waliduda

Fotók: Bielik István

 

Ez az interjú a Humen Magazin márciusi számában jelent meg. Ha szeretnéd megkapni a nyomtatott magazint, a Humen.Shop felületén a postaládádba is kérheted. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen számról sem, akkor csatlakozz a myHumen hűségprogramhoz!

 

„Mindenkit a melegsége megélésére buzdítok”

 

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb
buy ivermectin online how to get ivermectin