Ma már egy felnőtt férfi papájának lenni nem jelent egyet azzal, hogy valaki kellemetlenül kopaszodik, ápolatlan, vagy el van hízva. Jóképűnek, jól öltözöttnek, szexinek lenni nem kor kérdése, ám míg Jack Nicholsont vagy Anthony Hopkinst feltétel nélkül bálványozzuk, amikor a saját édesapánk „ragyog túl” minket, valahogy nehezebben vesszük be a kortalan-kanyart.
Ha az apukám magára kap egy laza fekete pólót, esetleg új, menő farmert vesz, napszemüveget vált, vagy beújít egy kalapot, minden szem rá szegeződik. Emellett vegetáriánus, évente kétszer jár Indiába, és nők tucatjai sápítoznak érte. Bevallom, akárhány barátom ismeri meg édesapámat, egy sem mulasztja el megdicsérni, vagy megjegyezni nekem: „Te, hány éves az apád? Tök jól néz ki!” A hetero nők legtöbben elpirulnak, vagy zavartan hebegnek-habognak a jelenlétében, ami mindig büszkeséggel töltött el, de a meleg pasik esetében valahogy mindig beindul egy egészséges féltékenységgel vegyes „megelőző” ösztön: ha nem volt muszáj, nem feltétlenül ismertettem össze a homo haverokat a papámmal. Mára, mikor én magam is 36 éves vagyok, ez a helyzet oldódni látszik, de voltak évek az életemben – különösen, mikor ki voltam kerekedve, tele voltam pattanásokkal, vagy vállalhatatlanul platinaszőke voltam és Donald Trumpra voltam szolizva –, hogy tartottam tőle: a gay srácok szerint a papám sokkal jobb pasi nálam.
A „Stifler papája” generáció
A FILF-kultusz vitathatatlanul dobott az egyébként minden apa-fiú kapcsolatban így vagy úgy jelenlévő rivalizáláson – kiváltképp, ha az Amerikai pite-filmeken nevelkedett pasi is egy kicsit túl szigorúan betartja az alternatív módon értelmezett ’Nézd meg az apját – vedd el a fiát’ intelmet, annak is leginkább az első felét. „Egy online magazinnál dolgozom divatszerkesztőként, így az ápoltság tulajdonképpen a szakmám része” – mesélte egy barátom, Andris (26), akinek szintén meggyűlt a baja a „sexy daddy” szindrómával. „Épp egy divatanyagot raktam össze, amiben negyven feletti pasiknak adtam tippeket, amikor rám csörgött az apám, és bejelentette: az ötvenedik szülinapjára meglepi magát egy szemhéjkorrekciós műtéttel. Majdnem kiejtettem a kezemből a telefont, és szó szerint rákiabáltam: „Minek? Mégis, kit akarsz lenyűgözni?” Andris papája második házasságának „nászutas időszakában” úgy érezte: idősebbnek néz ki, mint ahány évesnek érzi magát, és ha tehet ez ellen valamit, miért ne?
Barátok a bajban
András számára akkor vált világossá, hogy ebben a helyzetben nem szabad ítélkeznie, amikor a műtét után sms-t kapott a papájától: „Andriska… Úgy nézek ki, mint akit elraboltak és Dr. Frankeinstein kastélyának pincéjében ébredt!”„Az első ijedtség után azonnal felhívtam a dokit, és kiderült: minden rendben, a ráncfelöltés természetes velejárója, hogy az apám hetekig úgy néz majd ki, mint akit csúnyán megvertek. Fél évnek kellett eltelnie, míg a műtét hegei teljesen eltűntek, ezalatt pedig kötelességemnek éreztem, hogy bátorítsam: Hová lettek a ráncaid? Tíz évvel tűnsz fiatalabbnak! – mondogattam, ő pedig láthatóan hálás volt.” Andris mostanra megértette: a papája sosem „ellene” akart jóképű és fiatalos maradni: „Ma már végtelenül hálás és boldog vagyok, hogy olyan édesapám van, aki nemcsak velem, de önmagával is törődik.”
Apa már nagyfiú
Egy férfi mindig férfi marad – akkor is, ha egy fiatal srác „lebácsizza”. Bár ösztönből fakad, hogy az apukádat vagy akár a nagypapádat meg akarod fosztani a férfi-szereptől, hiszen evolúciós szempontból te váltod őt az „alfahím” szerepben, ugyanakkor látványosan és tapintatlanul éreztetni vele, hogy eljárt felette az idő, kimondottan önző viselkedés. Akkor kerülhettek igazán közel egymáshoz, ha megtanulod: ahogy felnőttként te magad is azt teszel, ami neked tetszik, az apukádnak sem kell az engedélyedet kérnie, ha élni akar. Ha meg is szoktad az édesapád családban betöltött szerepét, el kell fogadnod: nem arra született, hogy önmagát a háttérbe helyezve egy életen át pátyolgasson téged, a tesóidat vagy az anyukádat. Dolgozott ő már eleget – érted, a családért, most itt az idő, hogy megmutasd neki: te is képes vagy kompromisszumokra.
Egy családban több „jó pasi” is megfér
Lássuk be: az apukánk – akárcsak mi – tele van vágyakkal, álmokkal, és joga van kihozni magából a maximumot, ahogy ahhoz is joga van, hogy dicséretet, bókokat gyűjtögessen – akár a meleg haverjainktól is, különösen, mikor még egy Pride parádén is velünk együtt masírozik az emberi jogokért és elfogadásért. Ez a minimum, ami jár neki. Megszámlálhatatlanul sokszor találkoztam követőimmel, olvasóimmal, akik egy autogram begyűjtése után azonnal megjegyezték: „Az apukád, Norbu Gyula zseniális, inspiráló ember, évek óta követem a Facebook oldalát. És mennyi élet van benne! És milyen dögös! És mennyire jó stílusa van már Instagramon!” Volt idő, amikor ebben a helyzetben látványosan forgattam volna a szemeimet, de mára jóleső büszkeség és támogató szeretet áraszt el, és azt felelem: „Naná, hogy jó pasi – egy vérből valók vagyunk.”
Steiner Kristóf
