Alig két évvel azután, hogy hosszú jogi csatározások után Indiában dekriminalizálták a homoszexualitást, napirendre került az azonos nemű párok házassága. Miután a legfelsőbb bíróság az alapvető emberi jogokból tavaly nem vezette le az egyenlő házasságot, a helyi LMBTQ közösség négy tagja most azt kérte, hogy a házasságról szóló törvény alapján állapítsák meg az azonos nemű párok házassághoz való jogát. Az 1956-ban életbe lépett törvény ötödik paragrafusa ugyanis így szól:
„A házasság bármely két hindu vallású személy között létrejöhet.”
A bírósághoz fordulók szerint ez alapján nem lehet elutasítani az LMBTQ személyek házassághoz való jogát – legalábbis abban az esetben, ha történetesen mindketten hinduk. Álláspontjuk szerint az érvényben lévő törvény nem tesz különbséget a heteroszexuális és az azonos nemű párok között, így az egyenlő házasság intézményét el kell ismerni.
A Times of India beszámolója szerint a kormány képviseletében eljáró Tushar Mehta főügyész-helyettes azonban az indiai társadalmi normákra és az erkölcsi szokásokra hivatkozva ellenzi az egyenlő házasságot. Mint azt a múlt heti meghallgatáson közölte, a kormánytól egyrészt semmiféle iránymutatást nem kapott, hogyan kellene eljárnia az államnak ebben a speciális ügyben, másrészt az egyenlő házasság számos egyéb olyan törvénynek mondana ellent, amely egyértelműen és kizárólagosan csakis biológiai férfiak és nők között ismeri el a házasságot.
Több példát is sorolva említette azt a törvényt, amely a házasság esetén a feleséget védi: ha a feleség öngyilkosságot követ el, vagy nem természetes halált hal a házasság első hét évében, akkor felmerülhet a férj ráhatása és nyomozás rendelhető el. (Így próbálják védeni a nagyobb hozománnyal az új családjába érkező nőt.) Hasonló példa az indiai büntető törvénykönyv 498A paragrafusa, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a férjet és/vagy a hozzátartozóit, ha a feleség sérelmére fizikai vagy lelki bántalmazást követnek el.
Az indiai jogrend számos hasonló specifikus tétellel bír, így Mehta szerint jogosan merülne fel a kérdés, hogy az azonos nemű házasságok esetén melyik fél számítana a feleségnek, akire ezek a jogszabályok vonatkoznak.
Éppen ezért szerinte az egyenlő házassághoz való jogot nem a bíróságnak kell megállapítania, hanem a kapcsolódó törvények szükségszerű módosítása miatt a parlamentnek kell döntenie róla.
„Mindannyiunk számára hosszú volt ez a harc” – Interjú Sumit Pawar indiai LMBTQ aktivistával
