A Magyar Nemzet felületén ma, március 31-én, a transznemű láthatóság nemzetközi napján jelent meg Begyűrűző elmebaj címmel Szánthó Miklós cikke. Az Alapjogokért Központ igazgatója ebben agymosottaknak nevezi a transznemű fiatalokat.
Szánthó és a Magyar Nemzet már napok óta, napjában akár többször is a Háttér Társasággal és az interszexualitás témájával foglalkoznak – még ha sikerül is időnként, nyilván szándékosan, összemosniuk a transzneműséggel. Tegnap például az Alkotmányellenes a Háttér Társaság érzékenyítő projektje című cikkben “aberrációnak” nevezik, hogy “a fiú is lehet lány, a lány meg fiú.”
Ezek a cikkek a maguk műfajában egyébként roppant szórakoztatóak, amikor az a Szánthó dobálózik “kommunista tempóval”, aki az ötvenes évek kommunista propagandáját megszégyenítő stílusban ír olyanokat, hogy
“a Háttér Társaság és a hasonló, genderista szépelgők „érzékenyítésnek” hívott agymosásának alkotmányos korlátja van.”
Vagy amikor azon szörnyülködik, hogy a Háttér Társaság már kapott támogatást a Nyílt Társadalom Alapítványoktól, miközben Szánthó Alapjogokért Központja csak az elmúlt három évben milliárdos nagyságrendben kapott közpénzt a Miniszterelnöki Kabinetirodától.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt tíz évben a magyar kormány a társadalom legalább öt százalékát (Bagdy Emőke szerint tíz százalékát) képviselő jogvédő szervezeteket, filmfesztiválokat, kulturális rendezvényeket, kiadványokat egyetlen fillérrel sem támogatta.
A Háttér Társasággal a propagandamédia legalább akkora vehemenciával kezdett el most foglalkozni, mint például a szivárványcsaládokkal, mielőtt gyorsan beleírták az Alaptörvénybe, hogy “az anya nő, az apa férfi”, vagy hogy Novák Katalin kegyére bízták volna az örökbefogadások elbírálását. Ezt jelzi, hogy a Magyar Nemzet és Szánthó cikkét ma, a transznemű láthatóság napján a vidéki kormányzati propagandalapok is lehozták “Védjük a szülői jogokat” címmel, mint ahogy tette azt például a hajdú-bihari Napló nyomtatott száma is. A szivárványzászlóval illusztrált cikk képaláírása:
„Mindent elborítanak az életidegen genderideológiájukkal, az egyenlőség nevében”
A fentebb hivatkozott összes cikkben Szánthó agymosásnak tartja, ha egy transznemű fiatal a nemi megerősítő műtét vagy kezelés mellett dönt:
„A genderlobbi akciója nemcsak súlyos adatvédelmi és alkotmányos aggályokat vet fel, hanem erkölcsieket is. A „senki se szóljon bele, ki mit csinál a hálószobájában” szlogenjét sikoltozók most honnan veszik maguknak a bátorságot, hogy tollba mondják, ki hogyan nevelje a gyermekét? Nyugaton a trollkodás már odáig jutott: bíróság tiltja meg a szülőknek, hogy beleszóljanak abba, ha pubertás gyermekük az agymosás hatására visszacsinálhatatlan nemátalakító műtétnek veti magát alá. És az ilyen traumatikus beavatkozáson tinédzserkori hóbortból áteső gyerek felnőttkorban majd joggal kérdezheti szüleitől: „hol voltatok, amikor meg kellett volna védeni engem?”
Az agymosást illetően valószínűleg nem értene egyet Szánthóval Petra De Sutter, Belgium miniszterelnök-helyettese, se Dr. Rachel Levine, az Egyesült Államok egészségügyi miniszter-helyettese, vagy Audrey Tang, a tajvani digitalizációért felelős miniszter sem, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a 24 milliós távol-keleti szigetországban a mai napig mindössze 10 fő életét követelte a koronavírus-járvány.
Bába Dorottya – „Eljött az idő, hogy az interszexek előjöjjenek az árnyékvilágból”
