Nagyvárosi fiú lemegy vidékre és összejön a gazdálkodó cuki traktorossal. Kezd egy kicsit megborulni Koreában a sorozatos boys love műfaj a témaválasztással, de remélem, még tudják fokozni. Hát ilyen címmel, hogy „Szerelemtraktor”, csak imádni lehet.
Hiába sorozatgyártó-nagyhatalom Dél-Korea, és hiába látják el Ázsiát (és a fél világot) szappanoperákkal és a legkülönbözőbb témájú sorozatokkal, 2020-ig látványosan kerülték a boys love (BL) műfajt. Mindez főleg azért volt feltűnő, mert eközben Thaiföld, Tajvan és Japán már évek óta futószalagon szállította a maga nemzetközi sikereket elérő darabjait. Egy hagyományosan konzervatív társadalomban és vállaltan homofób politikusok mellett annyira nem meglepő persze, hogy Koreában nem készültek az azonos nemű párokról szóló romantikus történetekből. A konkurensek sikereit látva azonban csak idő kérdése volt, hogy a koreai filmipar is nekifeküdjön a saját gyártásnak, és három év alatt már közel 50 darab BL-sorozatot hoztak össze.
Ezek egyike a Love Tractor, ami gyorsan az idei év egyik közönségkedvencévé vált. Gazdag családja, szigorú apja és előre eldöntött élete elől a joghallgató Szonjul (Do Won) vidékre menekül, hogy egy időre a nagyapja üresen álló házában húzza meg magát. Az apró faluban szinte már csak az idősek maradtak, itt mindenki ismer mindenkit, így a távolságtartó, nagyvárosi elit egyetemista erősen kilóg a közegből. Szinte azonnal lecsap rá Jecshan (Yoon Do-jin), az egyetlen fiatal srác a faluban, mert a településen rajta kívül nincsenek korabeliek, nincs vele egykorú társasága. A 20 éves Jecshan imádja a vidéki életet, imád gazdálkodni, optimista, gyerekes, lelkes és romlatlan, így pont a szöges ellentéte a kissé megkeseredett Szonjulnak.
Menekülés a romantikus álomvilágba
Egy klasszikus boys love történetben nem történik túl sok minden, nem létezik külvilág, homofóbia, LMBTQ-jogok, a szereplőknek legtöbbször még a családdal sem kell megküzdeniük. Egy BL történet sokszor “csupán” egy romantikus álomvilágban játszódó romantikus szappanopera, ahol minden körítés ellenére az jelenti a cselekményt, ahogyan a két főszereplő egymásra talál. Pontosan azt nyújtják ezzel, amire sokszor szüksége van a nézőnek: hogy legalább egy rövid időre ne kelljen a valósággal foglalkoznia.
Azonban a történetek látszólagos egyszerűsége miatt éppen hogy kihívás is a BL-sorozatokat úgy legyártani, hogy végül szórakoztató közönségsiker váljon belőlük. A Love Tractor esetében ezt több tényező együttese segítette, amelyek nélkül nem biztos, hogy működni tudott volna. A bájos, de tényleg nem bonyolult sztorit Jecshan karaktere viszi el a hátán, és ő szó szerint képes erre. A fizikai munkától kipattintott, tájszólással beszélő, nagydarab, csupaszív melák még sohasem volt szerelmes, a sorozat fő humorforrása pedig éppen ő, ahogy például kortársak nélkül az internetről próbál randizási tippeket szerezni, miközben a családi nappaliban az édesanyja rálát a laptopjára.
A 25-30 perces epizódokból álló 8 részes sorozat viszonylag rövid – ez a formátum a koreai BL-daraboknál elég gyakori -, így viszont lehetetlen az alapjául szolgáló, népszerű webtoont feldolgozni. Pedig az azonos című, 80 részes képregény olyan alapanyag, aminek már csak a népszerűsége miatt is biztosra mehettek a készítők, így azonban nemcsak a történetet kellett rövidíteni, de a mellékszereplők is elvesztették az egyébként kidolgozott karakterüket.
A manhva és a webtoon
Koreában a helyi képregényműfaj, a manhva akkora népszerűségnek örvend, hogy a könyveladások 25 százalékát ezek teszik ki. A műfaj stílusára a japán képregények, a mangák, valamint a nyugati képregények egyaránt nagy hatással voltak, de itt mind a karakterek arcai, mind a testalkatuk többnyire realisztikusabb, mint az a mangákban megszokott. (A témával bővebben is meg lehet ismerkedni a Koreai Kulturális Központ kiállításán Budapesten, ami január 31-ig ingyenesen látható.)
A manhva nemzetközi ismertsége azonban nagyban köszönhető annak, hogy a legtöbbjük webtoonként jelenik meg. Koreán kívül eleinte ismeretlennek számított a webtoon, ami egyfajta digitális képregény. Az egyes epizódokat hagyományosan egyetlen hosszú, függőleges csíkon teszik közzé, több oldal helyett így egyetlen, végtelen vásznat használva, hogy könnyebb legyen okostelefonon és tableten olvasni. A webtoonok a kelet-ázsiai képregények többségétől eltérően általában nem fekete-fehérek, hanem színesek, ráadásul Dél-Korea esetében az online közzétett anyagokra más cenzúratörvények is vonatkoznak, mint a nyomtatásban megjelentetett anyagokra, emiatt több erotikus töltetű manhva eleve csak webtoonként készül el.
Koreai boys love sorozatok futószalagon
A már eleve népszerű alapanyag mellett a Love Tractor sikerében szerepet játszott, hogy Yang Kyung-hee személyében rutinos filmes ült a rendezői székben. A 32 éves rendezőnő nevéhez olyan korábbi BL-sorozatok fűződnek, mint az egyetemi közegben játszódó, vámpíros Kissable Lips, vagy a munkahelyi közegben játszódó reinkarnációs-természetfeletti The Director Who Buys Me Dinner. (Igen, a bevezetőben említett elborult témaválasztást ugyan lehet fokozni, de ez rettentő jól áll az ázsiai BL-daraboknak.) Az atmoszférateremtéshez a sorozat zenei anyagával az énekes-dalszerző Coldin is hozzájárult, aki korábban a közönségkedvenc boys love sorozat, a Semantic Error zenéjét is szerezte.
Oké, de hogy kerül ide a Blackpink?
A két jól megválasztott színész, alapanyagként a már eleve befutott, azonos című webtoon, a rutinos rendező és a zeneszerző mellett még valaki kellett ahhoz, hogy a Love Tractor biztosan betaláljon a műfaj közönségénél. Ő a producer SJ “Sinxity” Shin, aki 10 évig az egyik legnagyobb k-pop kiadónál, a YG Entertainmentnél dolgozott kreatív igazgatóként, és a k-pop nemzetközi terjesztése mellett olyan szupersztárok karrierjét indította el, mint például a Blackpink, vagy az itthon szélesebb körben kevésbé ismert Winner, Ikon, Akdong Musicians és Lee Hi.
Azóta saját ügynökséget alapított, és producerként felelt a 2022-es Semantic Error című sorozatért. Az egy regény alapján készült népszerű webtoon filmes változata akkora siker lett, hogy 2022 márciusában a legnézettebb tartalomnak számított a teljes koreai streaming kínálatban, a színészeket pedig több alkalommal, köztük még a koreai Oscarnak számító díjátadón, a Nagyharang-gálán (Grand Bell Awards) is díjazták. Bár a boys love történeteket gyakran nők írják és a műfajnak meghatározó a női rajongótábora, Shin szerint a BL-sorozatok sikerének oka az, hogy változatos és újszerű történetmesélést igényelnek a nézők, erre pedig tökéletesen megfelelnek ezek a darabok.
“Már annyi hetero romantikus filmünk és sorozatunk van” – mondta Shin a Forbes-nak. „Úgy gondolom, hogy a közönségnek új tartalomra van szüksége – új nézőpontokra és új történetekre. Úgy gondolom, hogy a fiúk párkapcsolatairól szóló sorozatok igazán frissek a számukra.”
Egy ártatlan puppy love
Míg néhány mainstream koreai sorozat, mint például az Itaewon Class és a Reply 1997 már érintett korábban LMBTQ témákat, addig a 2020-as Ahol tekinteted megpihen (Where Your Eyes Linger) című darabot szokás Dél-Korea első igazi BL-sorozatának tartani. (Ami valójában a második, a technikai elsőséget a 2017-es Long Time No See viszi, de a félamatőr sorozat még nem jutott el a nagyközönséghez, valamint a klasszikus, ártatlan puppy love sorozatokkal szemben ott a testiség is jobban megjelent – ami az eredeti webtoonokkal ellentétben gyakorlatilag nem létezik a streamingre gyártott koreai BL-sorozatokban.)
Shin hangsúlyozza, hogy a boys love egy sajátos, külön műfaj, amely különbözik a többi meleg romantikus történettől. Példaként említi a Neil Patrick Harris és Darren Star főszereplésével készült Újra szingli (Uncoupled) című Netflix sorozatot. “Nagyon szórakoztató, de az egy tipikus meleg románc. A BL nagyon különbözik ettől. Egy BL-sorozat a saját világában létező egyfajta fantázia, ahol a szereplők viszontszeretik egymást.” A BL-sorozatok szereplői egy olyan világban élnek, ahol nem léteznek azok a problémák, amelyekkel sok LMBTQ embernek szembe kell néznie, különösen a társadalmilag konzervatív országokban, például akár épp Dél-Koreában.
Hogy ezek a sorozatok társadalmi változást érhetnek el, azt Shin a saját bőrén tapasztalta. Amikor producerként a Semantic Errort készítette, az egyik főszerep meghallgatására érkező Park Jae-chant a saját menedzsmentje akarta lebeszélni arra hivatkozva, hogy egy meleg karakter ártana a zenei karrierjének. Az ellenkezője történt.
Ötezerből egymillió Insta-követő
“A Semantic Error sikere miatt megváltozott a környezet azon színészek számára, akik amiatt aggódnak, hogy queer karaktert játszanak BL-sorozatokban” – mondja Shin. A két főszereplő előtte nem volt igazán híres: Park Jae-chan és Park Seo-ham esetében alig 5-6 ezren követték őket az Instagramon, ma pedig 700 ezren, illetve 1 millióan. Park Jae-chan ráadásul egy k-pop fiúcsapat, a DKZ tagja, a sorozat előtt 3-4 ezer példányban fogytak a lemezeik, a Semantic Error után pedig már 100 ezer példányban.
“Emiatt a k-pop iparban sok producer és menedzsment ismerte fel, hogy egy BL-sorozatban való szereplés igazán jót tesz a rajongótábornak. Így ezek a döntéshozók most már sokkal elfogadóbbak és hajlandóak ilyen sorozatokon keresztül elérni a rajongókat.”
De a boys love sorozatok sikere nem csak a szórakoztatóipar helyi döntéshozóira van hatással. Shin szerint a dél-koreai politikát is befolyásolhatja, ahol a homoszexualitás nyilvános elfogadása terén lassú volt eddig a fejlődés: „2020-ban a Holland nevű előadó volt az első k-pop énekes, aki nyíltan vállalta, hogy meleg. Húsz évvel korábban a színész Hong Seok-chan coming outolt, de ebben a 20 évben nem volt másik sztár, aki a nyilvánosság előtt vállalta volna a szexualitását. Most pedig egy politikai párt beszél az egyenlő házasságról. Korábban nem volt erről vita, de most a politika a melegházasságról beszél. Gyorsan változik a helyzet.”
Shin biztos abban, hogy a boys love sorozatok Koreában hozzájárulnak ahhoz, hogy LMBTQ-kérdésekben pozitív irányba változzon a közvélemény. Legújabb sorozata, a Love Tractor pedig segít neki felszántani a terepet.
