Kultúra

A Queen zenéjénél csak az ő története érdekesebb

17 éves voltam, amikor a televízió közvetítette a Freddie Mercury-emlékkoncertet. Akkoriban fantáziálás szintjén inkább Sophie Marceau állt hozzám közelebb, hangulattól függően pedig hol Genesis-t, hol Guns n’ Roses-t hallgattam. Nem voltam Queen-rajongó, mégis ismertem egy csomó számukat, és nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna bárkit leszólni a bandát. A zenekar azóta több énekessel is turnézott nagy sikerrel, de Mercury pótolhatatlan. Mint ahogy Bennington, Cobain, Morrison vagy Cipő is az.

A világ legjobb zenészei mellé is kell egy ikonikus frontember, egy emblematikus énekes-dalszerző – ilyen volt Freddie Mercury. Az életét feldolgozó filmre sokat kellett várni. Tény, hogy nem volt könnyű elkészíteni – már az is problémát okozott, hogy egyáltalán miről szóljon, mit mutasson meg, mire koncentráljon. A legfontosabb kérdés az volt, mennyit kapjon a néző Mercury életéből, mielőtt híressé vált volna. Mennyi időt szánjanak a játékidőből a magánéletére, a szexuális beállítottságára? Vajon akarja-e bárki is látni, ahogy Mercury testét felzabálja az AIDS?

Meg kellett találni az egyensúlyt a történetmesélésben, ami utólag igen komplikáltnak bizonyult. Sokára született meg a döntés, hogy a film az 1985-ös Live Aid koncertre fókuszáljon. Ez jelenti a film csúcspontját a maga lenyűgöző részletességével; bepillantást enged a színfalak mögé is. A cselekmény nem megy ennél tovább az időben, nem akarták túl sötétre venni a figurát és eljutni a halálig. Az alkotók azt akarták megmutatni, hogyan működött zenekarként a Queen, hogyan születtek ezek a csodálatos dalok.

 

Balról jobbra: Joseph Mazzello mint John Deacon, Ben Hardy mint Roger Taylor, Rami Malek mint Freddie Mercury és Gwilym Lee mint Brian May

 

A még élő tagok vegyes érzésekkel fogadták az első forgatókönyvet. Nagy lelkesedéssel vágtak bele, de muszáj volt óvatosnak lenniük, mert Mercury öröksége nagy értéket képvisel, és nem akartak ebbe belezavarni. Fontosnak tartották, hogy a film elsősorban Freddie-ről szóljon és ne róluk. Sokáig tartott, amíg megtalálták ehhez a megfelelő embereket. Amikor először mutatták meg Rami Maleket Mercuryként, mindenkit megdöbbentett a hasonlóság és a többség elkönyvelte magában, hogy jó kezekben van a projekt. Graham King producer ekkor nyilatkozott arról, amit nem láttunk: a folyamatos vitákról és személycserékről. Még valamikor 2010-ben egy BBC-s interjúban utalt rá a gitáros Brian May, hogy film készül a zenekarról, amelynek producere Graham King (Ali), főszereplője Sacha Baron Cohen, forgatókönyvírója pedig Peter Morgan (Frost/Nixon) lesz. May mindezt 2011 áprilisában is megerősítette, de a rendező személyére akkor sem tett utalást.

2013-ban Baron Cohen „művészi nézetkülönbségek” miatt elhagyta a produkciót, évekkel később mesélt a zenekar még élő tagjaival való vitáiról – lényegében sem az alkotók személyében, sem a cselekményben nem tudtak megegyezni. Ő egy tehetséges meleg énekes köré akarta felépíteni az elsősorban felnőtteknek szóló filmet, a többiek inkább egy családbarát verziót képzeltek el. Távozását követően Ben Whishaw neve merült fel főszereplőként és Dexter Fletcher rendezőként. Néhány hónap után mindketten távoztak, ezzel egy időben terjedt el a pletyka Baron Cohen visszatéréséről. 2015-ben a forgatókönyvírásba beszállt Anthony McCarten (A legsötétebb óra, A mindenség elmélete). Az ekkor már Bohém rapszódia néven futó projekt újragondolt – a zenekari tagokkal sokadik alkalommal egyeztetett – forgatókönyve 2016-ra készült el, 2017-re pedig meglett Bryan Singer rendező és a Mercuryt alakító Rami Malek is.

 

 

Irány az Abbey Road Stúdió! Az 1985-ös Live Aid koncert Wembley Stadionbeli díszleteit a Brit Királyi Légierő egyik régi bázisán építették fel. Greg Books, a Queen Archívum gondozója segített minden jelenetet élethűen rekonstruálni, beleértve a tagok által hordott cipőket, zoknikat, öveket és farmereket is. Malek nem tudott többet a zenekarról, mint az átlagember, így rengeteg információt kellett magába szívnia. Meg kellett tanulnia úgy mozogni és beszélni, mint Mercury, utóbbit ráadásul egy műfogsorral a szájában. Saját bevallása szerint a forgatás végére hatalmas Queen-rajongó lett. Az átalakulás olyan jól sikerült, hogy amikor beöltözve találkozott Mercury húgával, az állítólag csak ennyit mondott: „Ez az én Freddie-m.”

Egyes dalok régi felvételekről csendülnek fel, míg másokat a kanadai énekes, Marc Martel énekelt fel. Singer még a vége előtt gondolt egyet és lelépett, őt Dexter Fletcher váltotta a rendezői székben. Sokan feltették a kérdést, vajon Mercury szexuális irányultsága végül bekerült-e a filmbe – a válasz nem sokat váratott magára, a 2018. májusi előzetesben ugyanis látható egy intim pillanat az énekes és egy másik férfi között. A júliusi előzetes már sokkal komplexebb, az első közös zenéléstől jut el a teltházas stadionig, bemutatva a megújulásra és a tökéletességre való állandó törekvést. Ahogy Rami Malek mondta: „Mercury képes volt arra, hogy kiálljon ezrek elé és a We Are The Champions-t énekelve egyesítse az embereket. Nem számított, ki vagy és hogy honnan jöttél, és erre nagyon kevesen képesek.”

Horváth Ádám

 

 

Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody)
angol-amerikai életrajzi dráma, zenés film, 134 perc, 2018
korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!

Rendező: Bryan Singer, Dexter Fletcher

Operatőr: Newton Thomas Sigel

Vágó: John Ottman

Forgatókönyv: Anthony McCarten
Szereplők: Rami Malek, Mike Myers, Joseph Mazzello, Aidan Gillen

További érdekes részleteket Freddie Mercury életéről és a Queen együttesről korábbi cikkünkben olvashatsz:

„Az élet manipulátora vagyok” – avagy egy falat Freddie Mercury

hirdetés
Previous post

Döntött a Vatikán, Isten a melegeket is szereti

Next post

Törvénnyel tiltaná Ukrajna az azonos neműek párkapcsolatát