„A munkakeresés és a munka világa igenis lehet emberarcú” – a Szárnyas Fejvadász sikertörténete

Szilágyi Dia néhány éve, munkát kereső barátainak segíteni akarván indította útjára a Szárnyas Fejvadászt, amely mára az egyik legnépszerűbb közösségi álláskereső oldallá nőtte ki magát. Interjúnkban elmeséli, hogyan próbálják áthidalhatóvá tenni a munkaadók és a munkavállalók közötti szakadékot, milyen az, amikor „árad a csí” és mi adja a lendületet, hogy nonprofitként ennyire profi szinten és kitartóan működjenek.

Hogyan indult a Szárnyas Fejvadász sikersztorija?

Szilágyi Dia: Valójában a véletlenek összjátéka volt. A saját barátaimnak szerettem volna a gazdasági válság begyűrűzésével minél többet segíteni azzal, hogy az üzenőfalamon látott álláshirdetéseket megosztottam velük, ám egy idő után a falam komplett állásközvetítőnek nézett ki. Azóta is azon csodálkozom, hogy nem tiltott le az ismeretségi köröm 90 százaléka. Amikor erre rájöttem, döntöttem: kell egy külön oldal az álláshirdetéseknek.

Mik voltak a kezdeti célok? Változtak-e ezek azzal együtt, hogy egyre nagyobbak lettetek?

Sz. D.: A kezdeti cél a szimpla segítségnyújtás volt. Aztán bejött az a vonal, hogy ha lehet, tegyük az embereket ütőképesebbé a munkaerőpiacon például azzal, hogy tippeket adunk az önéletrajzíráshoz és ahhoz, hogyan válogassanak az álláshirdetések között. Ez kiegészült mára azzal, hogy jó lenne, ha a munkaadók és a munkavállalók közötti szakadék kevésbé lenne széles, ha a két fél nem ellenfélként, hanem partnerként tudna tekinteni egymásra, és tudnának egymással beszélgetni, a másikat meghallgatni.

Hogyan állt össze a csapat? Hányan dolgoztok együtt, hogyan oszlanak meg a feladatkörök?

Sz. D.: Szépen fokozatosan csatlakoztak a többiek, jelenleg hatan vagyunk, mind csajok. A posztolásban jelenleg nem mindenki segít egyéb teendők és elkötelezettségek miatt, a Diák Szárnyas Fejvadász főként Nóri munkáját dicséri, míg a Szárnyason Zsuzsi nyújt hathatós segítséget Judit és az én tevékenységemhez.

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy lehet ilyet nonprofit alapon, kvázi szerelemből csinálni. Nektek mi a titkotok?

Sz. D.: Nincs titok és néha egyáltalán nem könnyű. Az életben olykor máshová helyeződnek a prioritások, bejön egy új munka, új élethelyzet, ami nyilván kihatással van erre az egészre. Azért mára önmagában a napi működés is elviszi egy ember napját simán, és mellette ott van még a napi munkánk, kinek-kinek a család-háztartás vagy a párkapcsolat. Ami hajt előre, azok a sikersztorik és a visszajelzések. És azért azt is látjuk, hogy egy idő után, ha ezzel akarunk foglalkozni főállásban, nem lehet majd teljesen nonprofit a tevékenységünk. De azt semmiképp sem szeretnénk elfelejteni, honnan indult az oldal és miért, és nem szeretnénk olyanok lenni, mint mások.

Érkeznek hozzátok visszajelzések a sikeres állást találóktól?

Sz. D.: Igen, és határozottan ez az, ami a legjóságosabb érzés-élmény ebben az egészben. Ezeket ÁRADACSÍ néven posztoljuk az oldalra, és ami a legjobb, hogy ma már nemcsak a munkakeresők írnak, ha sikerült végre elhelyezkedni, hanem a munkáltatók is, ami szerintem remek. Rengeteg életbe, történetbe kapunk így egy villanásnyi bepillantást, és irtó jó érzés, hogy megkapjuk azt a bizalmat, hogy elmesélik, ha egy frusztráló lejtmenet után végre sikerül egy állásinterjú. Ráadásul a többi, még kereső ember visszajelzései szerint ez nekik is erőt ad a folytatáshoz, ahhoz, hogy ne adják fel a százhuszadik sikertelen pályázat után se. Meg azt gondolom, hogy manapság nem becsüljük meg a sikereinket – vagy a sikereinket inkább nagyon egysíkúan mérjük –, márpedig nagy dolog, ha valaki a pálya széléről ismét a meccs részese lehet és megérdemel egy közös gratulációt, tapsot a többiektől a kitartásáért és a küzdeni tudásáért.

Mi alapján szűritek a hozzátok beérkező ajánlatokat, hirdetéseket?

Sz. D.: Mivel arra nincs lehetőségünk, hogy minden egyes céget egyenként leellenőrizzünk, ezért a közösség visszajelzései és a saját tapasztalataink alapján alakítottuk ki a szűrési rendszerünket. Ettől igyekszünk nem eltérni, mert ez biztosíthatja azt, hogy a munkakeresők is utána tudjanak nézni a cégeknek, és így azok minél kevésbé éljenek vissza a kiszolgáltatott helyzetükkel. Vannak olyan területek, ahonnan egyáltalán nem fogadunk be hirdetéseket: vagy azért, mert olyan a munka jellege, vagy azért, mert a visszajelzések alapján nagyon sok az átverés. Más területekről csak akkor fogadunk be hirdetést, ha olyan céges mailcímet adnak meg, ami mögött működő weboldal is található, plusz vannak olyan specifikus munkák is, amiknél még egyéb kritériumoknak is meg kell felelnie a hirdetésnek. Ezek egyébként részletesen le vannak írva az oldalon az egyik jegyzetben. Emellett folyamatosan kapunk visszajelzéseket, amik alapján kialakítottunk magunknak egy belső „feketelistát” is. Az ezen szereplő hirdetőket igyekszünk kiemelt figyelemmel kísérni. Igyekszünk mindenkitől céges mailcímet kérni, de még így is sok hirdető ragaszkodik a névtelenséghez – ha ez nem ütközik a feltételrendszerbe, akkor kikerülnek. És persze, ha egy cég egy adott pozíciót túl gyakran hirdet, mi is rákérdezünk, hogy ennek mi az oka, miért ilyen nagy a fluktuáció náluk.

Szerintetek mi a Szárnyas előnye a „szimpla” álláskeresős oldalakhoz képest?

Sz. D.: Egyre személytelenebb világban élünk, nálunk pedig talán annak ellenére megvan a személyesség, hogy valójában csak online „találkozunk” azokkal, akik rajtunk keresztül keresnek munkát vagy embert. Nyilván az is nagy előny, hogy a Facebookon vagyunk jelen, amit szinte mindenki állandóan figyel, így egy-egy megjelenő hirdetésre gyorsan lehet reagálni. Nálunk sok olyan hirdetés is megjelenik, ami máshol nem, a sarki zöldséges is megjelenhet, nem csak a nagy multi, az oldal pedig alapból úgy működött, hogy a közösség kereső tagjai nyilván nem csak olyan hirdetésbe botlanak bele, ami számukra jó, így azokat elküldik nekünk. Mára persze már rengeteg cég direktben keres minket – munkáltató és toborzó-közvetítő cégek is –, de a munkakeresők is rengeteg ajánlatot küldenek be. Sőt, sokuk nyitott szemmel jön-megy napközben, és ha munkát hirdetnek valamelyik bolt kirakatában-ajtajában, már kapják is elő a mobilt, hogy lefotózzák és elküldjék – ezek a jövetmenetek. És persze, sokfélék a hirdetések: a bolti eladói vagy raktárosi munkát kereső éppúgy talál lehetőséget, mint egy IT területen, marketingesként vagy tanárként elhelyezkedni vágyó.

Hova szeretnétek fejlődni? Milyen lehetőségeitek vannak?

Sz. D.: Lehetőség rengeteg van, mert a munkavállalás-keresés piaca csúnyán szólva ezer sebből vérzik. Már régóta dolgozunk egy weboldalon, ami újszerű megközelítésben működne. És szeretnénk majd egy saját központot is indítani, ahol képzésekkel segítenénk azokat, akik szeretnének tudatos álláskeresővé válni, vagy akik munkáltatóként szeretnének olyan munkahelyet teremteni a dolgozóik részére, ahonnan maximum nyugdíjba mennének az emberek. A víziónk az, hogy a munkakeresés és a munka világa igenis lehet emberarcú, ahol a két fél partnere egymásnak, amivel mindketten jobban járnak.

Szerző: Dömötör Nikolett