A homoszexuális agy – különbségeink és hasonlóságaink

A heteroszexuális és homoszexuális emberek különbözőségeinek és hasonlóságainak vizsgálata számos tudományterületet érint. Genetikusok, pszichológusok, szociológusok próbálják feltérképezni, mitől is válhat valaki „mássá”. De van-e nyoma a homoszexuális orientációnak az agyunk szerkezetében és működésében?

Idegpályákon a szexualitás

Ma már köztudott, hogy a nők és a férfiak agya anatómiai különbözőségeket mutat, amelyek felelősek lehetnek az eltérő szexuális viselkedésért és a kialakult nemi identitásért egyaránt. Miután ezeket a jól meghatározható eltéréseket számos tudományos megfigyelés alátámasztotta, a kutatók egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a melegek agyi anatómiájában és működésében fellelhető sajátosságok felé.

Az elmúlt évtizedekben számos kutatás kísérelte meg feltárni a különbségeket és hasonlóságokat a homoszexuális nők és férfiak, valamint a heteroszexuális nők és férfiak motivációjában és kulcsingereiben, amelyek szerepet játszanak a partnereik megválogatásában, majd általában ezen eredményekből szerettek volna következtetni a meglévő agyi különbözőségekre vagy hasonlóságokra is. Ezen kutatások során a tudósok főként önbevallás alapján, kérdőívek kitöltetésével jutottak hozzá a megfelelő információkhoz, amely módszer sosem biztosított objektív eredményeket.

Szimmetria és mintázat

Ivanka Savic 2008-ban azonban újszerű megközelítési módszerrel állt elő. Savic és munkatársai a stockholmi Karolinsa intézetben ötven heteroszexuális nő és férfi agyi szerkezetét és működését vetették össze negyven homoszexuális nőével és férfiéval különböző képalkotási eljárásokat felhasználva.

Savic és kutatócsoportja elsőként összehasonlította a homoszexuális és a heteroszexuális alanyok agyféltekéinek szimmetriáját. Ennek során kizárólag olyan paramétereket vizsgáltak, melyek a születéstől kezdve jelen voltak, és később, az idő múlásával sem változhatnak: „Az volt a tanulmány lényege, hogy olyan agyi paramétereket hasonlítsunk össze, melyek különböznek, de nem lehet megváltoztatni őket tanulással vagy más kognitív folyamatokkal” – mondja Savic.

A kutatás során megfigyelték, hogy a heteroszexuális férfiak két agyféltekéje közül a jobb oldali valamivel nagyobb, mint a bal. A homoszexuális nőknél pontosan ugyanezt az aszimmetrikus mintázatot tapasztalták; valamint fordítva, a homoszexuális férfiak és heteroszexuális nők egyes agyi területei jelentős hasonlóságot mutattak, míg a heteroszexuális férfiakétól nagymértékben eltértek.

Ugyanezen kutatásban világítottak rá arra a tényre is, hogy a homoszexuális nők és férfiak agyában az amigdala kapcsolati rendszere is az ellenkező nem amigdalájának kapcsolati hálózatára hasonlít. Az amigdala egy olyan neuroncsoport, aminek elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában.

Savic és kutatócsoportja szintén jelentős eredményeket ért el a hipotalamusz vizsgálatakor, mely agyterület alapvető szerepet játszik az érzelmi magatartásban. A tanulmány során kimutatták, hogy férfi feromonok (progeszteronszármazékok) szaglása során a heteroszexuális nők és a homoszexuális férfiak hipotalamuszában hasonló aktivitás figyelhető meg, míg a heteroszexuális férfiak és homoszexuális nők idegrendszere alig reagált ugyanezekre az ingerekre. Ebből arra következtetnek, hogy a homoszexuális férfiakat és a heteroszexuális nőket alapvetően hasonló ösztönök és motivációk vezérelhetik a partnerük kiválasztásában.

Született idegrendszeri különbségek

Fontos megjegyezni, hogy a nemekre jellemző agyi különbségek nem kizárólag a születés vagy a serdülőkor után alakulnak ki, hanem már a korai magzati korban is megfigyelhetők, és fokozatosan lesznek egyre határozottabbak. Savic az eredményeire úgy hivatkozik mint meggyőző bizonyítékokra, melyek alátámasztják, hogy a homoszexuális érdeklődés még a születés előtt kialakulhat, és nagymértékben biológiai folyamatok által meghatározott jelenség lehet. Ugyanis az agy szerkezetében fellelhető különbségek és hasonlóságok kutatása során csakis olyan agyi régiókat vizsgáltak, melyek a születés pillanatában már kifejlődtek, és azok külső hatásokra nem változhatnak.

Azonban, mint minden kutatásnak, ennek is megvannak a maga korlátai. Ugyanis ezen vizsgálatok eredményeiből nem derül fény arra, hogy a melegekre és a leszbikusokra jellemző agyi mintázatok öröklődnek-e, vagy külső hatások (például a magzatot érő hormonális hatások az anyaméhben) terelik-e a születendő gyermek agyi fejlődését egy meghatározott, másik irányba.

Savic a tanulmányukat összegezve kijelenti: kizárt, hogy csupán születés utáni, a gyermeket érő környezeti vagy nevelési hatások alakítják ki a jellegzetes férfi és női „homoszexuális agyat”. Ezen eredmények fényében még bonyolultabbá válik a szexuális orientáció kialakulásának kérdése, hiszen az öröklődő tényezők és szociálpszichológiai hatások mellett nem zárhatjuk ki azokat a külső hatásokat sem, melyek az anyaméhben a születendő gyermeket érve befolyásolhatják annak agyi fejlődését.

Bukva Mátyás