Egyre nő a nyomás Japánon – amely májusban ad otthont a következő G7 csúcstalálkozónak -, hogy rendezze az LMBTQ közösségek jogi helyzetét – jelenti a The Guardian.
Az azonos nemű párok Japánban úgy érzik, kiszolgáltatottak, sőt, olyan, mintha nem is léteznének az állam szemében. Kószaka Akane és partnere például arról panaszkodtak az Observernek, hogy folyton rettegnek attól, hogy egyiküket baleset éri, vagy beteg lesz. Bár Tokióban létezik egyfajta párkapcsolati elismervény, amit azonos nemű párok igényelhetnek, nem kapnak vele olyan jogokat, mint a heteroszexuális házaspárok. Például nem látogathatják a kedvesüket a kórházban. (Japánban a Covid19-járvány óta csak családtagok látogathatnak beteget az egészségügyi intézményekben.)
„Talán igényelhetünk különleges engedélyt, de nem kellene más emberek jóindulatára támaszkodnunk… Ez így nem helyes” – mondta a nő az újságnak.
Japán a G7-ek között az egyedüli ország, ahol nem engedélyezett az azonos nemű párok házassága vagy élettársi kapcsolata. Ennek egyik oka, hogy a jelenlegi kormánypárt, a Liberális Demokrata Párt (LDP) “hagyományos” nézeteket vall a társadalmi berendezkedésről. Mindez annak ellenére, hogy a japánok többsége támogatja a házassági egyenlőséget.
Az intolerancia körforgásában ragadtak
Kisida Fumio miniszterelnök a csúcstalálkozó közeledtével megpróbálta elhárítani azokat a kritikákat, amelyek szerint a konzervatív Liberális Demokrata Párt az intolerancia körforgásában ragadt, de kevesen hiszik, hogy Japán nemzetközi reflektorfénybe kerülése közelebb viszi az országot az egyenlő házasság engedélyezéséhez.
Kisida a közelmúltban létrehozott egy új, az LMBTQ jogokért felelős kormányzati posztot, és találkozott az egyenlőségért küzdő aktivistákkal is. Ugyanakkor erős kritika is érte, mivel azt állította, hogy Japánban az azonos nemű párok házasságának tilalma „nem diszkriminatív”, és hogy a lehetővé tétele „alapvetően megváltoztatná a társadalmat”, valamint megkérdőjelezné az úgynevezett hagyományos családi értékeket.
Ueszugi Takako, azonos nemű párokat képviselő ügyvéd szerint a miniszterelnök kétértelműsége a szexuális kisebbségek jogaival kapcsolatosan tulajdonképpen egyenlő a „diszkrimináció jóváhagyásával”.
Nem csak az egyenlő házasság hiánya a gond
Japánban nem az azonos nemű párok egybekelésének megtagadása az egyedüli probléma az LMBTQ jogok terén. A G7 országaival ellentétben a szigetországban nincsenek olyan törvények, amelyek megvédenék az LMBTQ közösség tagjait a diszkriminációval szemben.
A múlt héten Tokióban megrendezett Pride 7 csúcstalálkozón a kampányolók felszólították a japán kormányt, hogy még a G7 csúcs előtt hozzon létre diszkriminációellenes törvényt.
„A jogszabály nem csupán egy minimális követelmény ahhoz, hogy az [LMBTQ] emberek önmaguk lehessenek, hanem egy szimbolikus lépés is az ellenük irányuló alapvető diszkrimináció és előítélet felszámolása felé” – mondta Terahara Makiko, a Marriage for All Japan (Házasság Egész Japánnak) nevű, egyenlő jogokkal foglalkozó csoport képviselője a találkozón, amelyen a G7-országok és az Európai Unió tisztviselői is részt vettek.
A japán kormányra külső nyomást is gyakorolnak, például az amerikai nagykövet, vagy olyan európai országok, mint Franciaország, Németország, Olaszország, Nagy-Britannia vagy épp Kanada. Ezen országok nagykövetei levélben sürgették Kisidát, hogy vegye napirendre az LMBTQ kisebbségek védelmét.
Kisida pártja azonban maga is megosztott a kérdésben, néhány hete a miniszterelnök például kénytelen volt megválni a tanácsadójától, aki homofób kijelentéseket tett. Szugita Mio képviselő 2018-ban „terméketlennek” nevezte az azonos nemű párokat, mivel nem születnek gyerekeik. A képviselőnő csak tavaly volt hajlandó visszavonni a kijelentését. A párt egy 2022-es ülésén pedig olyan brossúrákat adtak körbe, amelyek szerint a homoszexualitás „szerzett pszichés betegség” – és ezt a nézetet a párt vallásos támogatói is osztják.
