Kiszállt a projektből az egyik kutató, aki felfedezte, hogy akár egy nyáltesztből kimutatható a szexuális orientáció

A los angeles-i egyetem tanulmánya szerint akár egy nyálmintából 67%-os biztonsággal megállapítható egy ember szexuális irányultsága – az egyik fiatal kutató (aki egyébként maga is meleg) úgy döntött, inkább otthagyja a kutatást, mert már előre tart annak következményeitől. 

A teszteket egy fiú ikerpáron végezték el, azokat a kutatásokat követve, amelyek alapján a meleg ikerpárok X- kromoszómájában öt egyforma genetikai marker található. További eredmény az is, hogy egy nőre nézve minden egyes világra hozott fiúgyermeknél nő az esély arra, hogy meleg lesz: míg ez az első utód eseten 2%, addig a harmadiknál már 6%-ra emelkedik.

Az elméletek szerint a hímnemű utód születése után visszamarad egy marker, ami befolyásolja a további terhességeket: ennek következményeként bizonyos metil-csoportok adódnak hozzá vagy válnak le bizonyos génekről.

A fent említett Tuck C. Ngun és kutatótársai 47 fiú ikerpár genetikai állományát vizsgálták: közülük 37 pár esetén voltak mindketten melegek, a maradék 10-nél pedig különbözött egymástól a szexuális orientációjuk. Emellett a csoport több heteroszexuális és homoszexuális önkéntes jelentkező genetikai állományát is feltérképezte, a kutatások középpontjában pedig természetesen a génkódok közötti metilációs minták álltak.

Ngun a héten tartotta meg előadását a Baltimore-i Egyetemen az American Soicety of Human Genetics (Amerikai Humángenetikai Társaság) konferenciáján. Elmondta, hogy miután megtalálták a számukra releváns génkódot, továbbvitték a kutatást és tesztelni kezdték, hogy a metilációs minták alapján kimutatható-e az ikrek szexuális orientációja. A tesztek 67%-ban pontosnak bizonyultak.

Mivel a teszteket egy eléggé specifikus csoporton – fiú ikerpárokon – végezték el, és mivel a metiláció akár más testi folyamatokkal is kapcsolatban állhat, ezért a konferencián részt vevő többi kutató egyelőre kétkedve vélekedik a los angeles-i eredményekről.

Tuck C. Ngun mindenesetre otthagyta a projektet, mondván, kissé veszélyesnek tartaná a további lépéseket: „Mindig is érdekelt, hogy mitől vagyok olyan, amilyen. De amint az ember kiadja a kezéből ezeket az információkat, nem tudja kontrollálni, hogyan terjesztik vagy használják fel őket.” Azt természetesen ő sem gondolja, hogy a kutatás jelenlegi állapotában mindennapos visszaélésekhez vezetne a dolog, de óvatosságra int.