Az elmúlt pár évben érezhetően több hír foglalkozik a „meleg-témával”, akár kormánypárti, akár jobb- vagy baloldali médiumokban. A melegség hirtelen jött „népszerűsége” a közösségi médiában megjelenő kommentek alapján sok emberben valamilyen külföldről irányított, szélsőséges szekta tevékenységeként csapódik le, ami mindenáron korccsá tenné a világot és ádámkosztümös fiúkkal árasztaná el a Kárpát-medencét. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy bekapcsoljuk a vízszűrőt ebben a bizonyos medencében.
Nem feltételezem, hogy a kedves olvasóink közül bárkiben is felmerülne, hogy a buzilobbi a fent említett formában létezik, mégis valahol örülök, hogy egyre többet hallani erről a témáról. Nem létezik egységes meleg álláspont, és nincs Magyar Melegek Érdekképviseleti Egyesülete, ami felszólaljon mindenki nevében. Tetszik vagy sem, mi egy sokszínű és nagyon különböző emberekből álló kisebbség vagyunk, akiknek az utóbbi időben – ha szabad így fogalmaznom – kinőtt a töke, és különböző cégek támogatásának, valamint a Pride népszerűségének hatására (nagyon helyesen) kinyílt a szája, és megtanult fellépni magáért és a társaiért.
Nem tisztem eldönteni, hogy bizonyos magyar LMBTQ emberek helyesen vagy helytelenül szólalnak-e fel mindenki nevében, viszont a hideg ráz attól, amikor olyanokat hallok, hogy valaki ezzel fennhangon nem ért egyet. Egyszerűen nem értem, milyen alapon törnek többen pálcát azok felett, akik nem kényelmesednek bele a hazai helyzetbe, hanem küzdenek egy szebb jövőért. Ennek remek példája, ha valaki nem támogatja a Pride-ot, és mindemellett a „heterósabb”, átlagosabb kinézetének köszönhetően felsőbbrendűnek érzi magát, pláne a femininebb fiúknál.
Itthon nem igazán szokás kiállni a másikért, hiszen mindenkit csak a saját élete érdekel. Nem szeretünk kompromisszumokat kötni, és a világot is vagy feketén, vagy fehéren látjuk. Szürkezóna nincs, mindenkit csak annyira érdekel az elfogadás, hogy őt elfogadják – az, hogy a másikkal mi van, már nem érdekes. Egyébként pedig, ha megdöglött a tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is.
De tudod, mikor lesz valódi elfogadás? Amikor a melegség már nem téma többé. Amikor gyakorlatilag senkit nem foglalkoztat, hogy te kibe vagy szerelmes, mert a belső értékeid számítanak. Senkinek nincs joga ítélkezni feletted emiatt. Ez olyan, mintha a balkezesek nem házasodhatnának, mert jobb kézzel kell fogni a tollat az anyakönyvvezetőnél. Vagy a kék szeműek felvonulásán a barn aszeműek tüntetnének, mert a kék szem undorító!
Hallasd a hangod, légy te a változás, mert ez a mi generációnk. A világ folyamatosan változik és az idő kereke megállíthatatlan. Csak rajtunk múlik, hogy mire használjuk ezt az időt. Ne attól várd a változást, hogy jövőre majd biztos az új főpolgármester nyitja a Budapest Pride-ot és ott sétál a felvonulás elején. Az első vidéki pride megszületése kifejezetten szuper, de igazi változás csak akkor lesz, ha te is változtatsz. Ha hajlandó vagy kiállni másokért, nem csak magadért.
Egyre többen vagyunk. Egyre több ember szólal meg LMBTQ témában, és egyre többen állnak ki azért, hogy legyen elfogadás. De milyen az ideális elfogadás? Jó-e az nekünk, ha egy színpadról azt kiabáljuk egy tévékamerába, hogy tessék minket elfogadni? Nincs olyan ország a világon, ahol a teljes lakosság szereti és támogatja a melegeket. Változást viszont csak az tud elérni, aki kiáll a nyilvánosság elé, és vállalja, hogy ilyen egy meleg ember. Se nem jobb, se nem rosszabb a másiknál.
Egy kisebbség vagyunk, akit elnyom a többség, mert nekik nem tetszik, hogy amíg ők otthon a tévét bámulva felböfögik a sört, te kimondanád az igent két sarokkal arrébb egy szombat délután. Beléd sulykolják, hogy ne vállalj gyereket, mert halálra lesz cikizve az iskolában, miközben ő bátorítja a saját gyerekét, hogy szekálja a tiédet. Nem élhetsz teljes életet, mert számukra gusztustalan, ha megfogod a párod kezét az utcán. Te nem ölelheted át óriásplakáton a párodat, de ők sugardaddy-zhetnek ugyanott gondtalanul. És amíg a Bibliára hivatkozva téged sokan máglyán égetnének, ők a tízparancsolatot több ponton megszegve keresztény ünnepeket töltenek egy horvát jachton.
Elég volt. Én is ember vagyok. Nem vagyok beteg, nem kell ebből kigyógyítani. De nem bírom tovább nézni, hogy mások abban lelik örömüket, ha nekünk rossz. Állj ki magadért! Aztán állj ki másért is! Te magad vagy a buzilobbi. Ezt pedig használd ki, és légy rá nagyon büszke. Nem érdekel, hogy elfogadnak vagy sem, de egyenlőséget követelünk, mert ez jár – és tenni is fogunk érte.
Molnár Viktor
