Mint emlékezetes, májusban több homofób kirohanást tettek az állami vezetők. A sort Kövér László, az Országgyűlés elnöke kezdte, aki a pedofíliához hasonlította az azonos nemű párok gyermekvállalását. Szavaira ráerősített Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter is, miközben a miniszterelnök az alábbiakat nyilatkozta a Kleine Zeitung osztrák lapnak:
„Három dolog van, ami a liberálisoktól megkülönböztet. Az első az a meggyőződés, hogy a család alapvető. A család alapja pedig egy férfi, egy nő. És ezt védeni is kell. A liberálisok azt mondják, hogy nem. A család számukra egy hol ilyen, hol olyan társasjáték.”
Kövér szavaira reagálva Ungár Péter parlamenti képviselő írásban fordult Kásler Miklóshoz, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteréhez. A kormány illetékes tagjától az LMP nemrég coming outolt politikusa azt szerette volna megtudni, mi a helyzet, ha egy gyermeket egyetlen heteroszexuális pár sem kíván örökbe fogadni, de egy azonos nemű pár igen. Ilyen esetben tehát az lenne a kormányzati álláspont, hogy a gyermeknek jobb állami gondozásban, mint egy szerető családban? (Az írásban benyújtott kérdés itt olvasható.)
Továbbá Kövér szavaira reagálva valóban az a hivatalos álláspont, hogy az örökbe fogadásra váró gyermek az örökbefogadók számára pusztán „egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze”? (Az írásban benyújtott kérdés itt olvasható.)
Kásler Miklós miniszter nevében a politikus kérdéseire Rétvári Bence parlamenti államtitkár válaszolt. Rétvári folytatta azt a csúsztatásokon alapuló kommunikációt, ami elhallgatja, hogy a jogszabályi környezet csupán azt nem teszi lehetővé, hogy azonos nemű párok közösen fogadjanak örökbe, ahogy erre nemrég a Háttér Társaság is felhívta a figyelmet. Annak ugyanis nincs akadálya, hogy egy meleg vagy leszbikus ember – akár azonos nemű élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élve – egyénileg örökbe fogadjon. Ebben az esetben tehát az állam részéről egy létező, valós jelenséget igyekeznek szómágiával nem létezőként beállítani.
Az államtitkár azonban az írásbeli válaszában a jogszabályi környezet citálása után kioktató stílusra váltott:
„Ha Ön nem képzelt helyzetből, hanem a mai magyar valóságból indul ki, akkor láthatja, hogy – főként meddőségi okokból – egy örökbefogadó házaspár helyén több másik is vár az örökbefogadás lehetőségére.”
Ebben kontextusban nyilván furcsa a „mai magyar valóságra” hivatkozni, hiszen azzal éppen az államtitkár nem kíván szembenézni. Ugyanezt jelzi annak fejtegetése, ami szerint az örökbe fogadás csupán a házaspárok számára lenne lehetséges, hiszen a lehetőség az egyedülállók számára is elérhető.
„Az örökbefogadás esetén mindenekfelett a gyermek érdekét kell nézni, erre utalt Házelnök úr is. A gyermek számára legnagyobb érzelmi biztonságot jelentő örökbe adás az elsődleges, ami az anyát és az apát jelenti.”
Az nyilván tucatnyi kérdést felvet, hogy az illetés államtitkár valóban ennyire nincs tisztában magával a témával, vagy csupán propaganda célokat szolgálna az írásbeli válasza. Arra azonban nincs semmiféle magyarázat, hogy mindezek után miért kell a levelét személyeskedő és bunkó stílusban zárnia:
„Emlékeztetném Képviselő urat, hogy azonos nemű pároknak nem jogi, hanem biológiai okokból nem lehet közös gyermeke.”
Hogy mi szükség volt erre az utolsó mondatra, amivel félmillió magyar LMBTQ embert is megaláz, azt maximum az itthon kampánytémává váló homofóbia magyarázhatja. Olyan tisztességes, adófizető magyarokat aláz meg, akikbe civilizált országokban egy adóforintokból fizetett államtitkár nem rúg bele még egyet, hanem csupán tárgyilagosan és szakmai szempontok alapján válaszol a feltett kérdésre.
Rétvári Bencét talán emlékeztetni kellene, hogy tegnap a miniszterelnök a szokásos rádióinterjújában azt nyilatkozta, hogy az EP-választások után az Európai Néppárt tagjaként tervezik a további politizálást. Csakhogy a néppárt soraiba tartozó Donald Tusk éppen pár hónapja küldött figyelmeztetést, hogy ehhez nem tolerálható a homofóbia. Főleg úgy lehet kínos mindez, hogy közben a néppártnak is vannak befolyásos LMBTQ politikusai, például az ír miniszterelnök, Leo Varadkar.
