Minot városa egy alig ötvenezres település az amerikai Észak-Dakotában, ahol sikerült összeveszni egy szivárványzászló miatt. A helyi LMBTQ-csoport kérvényezte ugyanis, hogy a városháza elé kerüljön ki a szivárványzászló is a pride hét alkalmából. Az elmúlt években soha nem volt gond azzal, hogy az állami lobogón kívül időnként nem hivatalos zászlók is megjelennek, a város vezetősége is jóváhagyta, ezért senki sem számított arra, ami történt.
Pár lakó azonban alaposan felháborodott a szivárványzászlón, és közmeghallgatást szerveztek. Főleg azért tiltakoztak a zászló miatt, mert az őket nem képviseli, ezért annak nincs helye a városháza előtt. (Novák Előd kottájából játszanak?) Egymást érték a felszólalások, és amikor végképp elszabadultak az indulatok, a városi önkormányzat tagja, Carrie Evans úgy helyretett egy úriembert, hogy öröm volt nézni:
„Ha nem tudná, és szerintem ebben a a teremben nagyon sokan nincsenek ezzel tisztában, és csak azért eljöttek ide, mert ez egy meleg ügy: büszke vagyok arra, hogy én vagyok az első megválasztott nyíltan leszbikus nő Észak-Dakotában, ezért nem érdekelnek a szarságai. Én vagyok az az ember, mi vagyunk azok az emberek, én élek Minotban, adófizető vagyok, egy emberi lény vagyok. Én szeretném látni, hogy képviselve vagyok azon a zászlórúdon, ugyanúgy, ahogy azok, akik juneteenth (a rabszolgaság eltörlésének elméknapja az USA-ban) alkalmából voltak a múlt hónapban, vagy ahogy a vietnámi veteránok lesznek képviselve ebben a hónapban. Minden egyes ember jogosult arra, hogy reprezentálva legyen. Mi nem egy csoport vagyunk valahol San Francisco-ban vagy Seattle-ben. Itt vagyunk. Az ön megválasztott hivatalnokai vagyunk. Az önök fivérei, az önök nővérei vagyunk. És ne mondja nekem, hogy magában aztán nincs harag és gyűlölet, mert pont ezt érzem, ahogy hallgatom kell itt ezt az egészet, már napok óta, a polgármester úrral és számos kollégámmal. És ez elfogadhatatlan! Ez a város elég nagy mindannyiunk számára. Ha miattam lobog kint egy zászló, az semmit sem vesz el a maga jogaiból és szabadságából! De tudja, mit jelent számomra? Az a zászló azt mutatja, hogy olyan városban élek, amely elfogad és értékel engem, és a közösségem tagjait. És hogy én élhetek itt, és biztonságban vagyok. Épp ezt teszi. És sajnálom, hogy magának ez a zászló kényelmetlen. Itt vagyunk, queerek vagyunk, és nem megyünk el innen.”
Ezúton is szerelmesek vagyunk Evans-be, de nyilván lepattantak az észérvek a tiltakozókról. Ezért végül a városi önkormányzat úgy határozott, hogy jobb a békesség, és az állami lobogón kívül egy időre semmiféle más zászló nem kerülhet ki a városháza elé.
Levetették a polgármesterrel, erre az egész város szivárványzászlóba borult
