Nehéz olyan könyvről írni, amiről az első oldaltól fogva tudja az ember, hogy csupán a műfaja miatt nem fog kifejezetten tetszeni. Még nehezebb ezt úgy megtenni, ha az író egy ismerősünk ismerőse, és tudunk róla egy-két dolgot, amelyek elég komolyan befolyásolhatják a könyv befogadását. Mindezeket a zavaró tényezőket igyekeztem félretenni Rácz-Stefán Tibor legújabb könyvének olvasásakor, és a saját helyi értékén kezelni, mert ott bizony egyáltalán nem teljesít rosszul.
A könyvpiacot az elmúlt években elárasztották az úgynevezett young adult könyvek: ezek a kötetek általában a felnőtté válás küszöbén álló, 14-18 éves főhősöket vonultatnak fel, akiknek változatos környezetben és sokszor szélsőséges körülmények között (lásd a disztópiákat) kell megbirkózniuk különféle érzelmi, családi problémákkal vagy éppen a világ megmentésével. A szakszó így, angolul szivárgott át a magyar nyelvbe (holott szerintem tökéletesen lefedhető lenne az ifjúsági könyv kategóriával), és mellette megjelent a new adult könyvek csoportja is, amelyben az eggyel idősebb, 18 éven felüli korosztály találhat magának izgalmakat. Ezek a történetek általában részletesen megírt szexjeleneteket tartalmaznak, és talán mondhatjuk, hogy mélyebb problémák körül forognak.
Ez utóbbi kategóriába tartozik Tibi könyve is: a főszereplő két meleg srác, akik komoly lelki (és testi) traumákat tudhatnak a hátuk mögött, a sors azonban egymás mellé sodorja őket, és csak reménykedhetünk benne, hogy jó vége lesz a történetüknek. Az első, akivel megismerkedünk, Márk, a túlsúlyos, önbizalomhiányos, de küzdeni akaró és tudó vidéki srác, akit a nagynénje nevelt fel. Imádja Budapestet, az egészségtelen ételeket, a sorozatokat és az érzelmekkel teli zeneszámokat. Jelenleg a fővárosban él egy közeli barátnőjével, Dorinával, aki átsegítette őt a kemény középiskolai éveken. Másik narrátorunk Olivér, a bukott úszó, akit történetünk kezdete előtt egy évvel doppingbotrány miatt eltiltottak. Az egyetemen pedagógiát tanul, szabadidejét pedig egyéjszakás kalandokkal és végtelen mennyiségű cigaretta elszívásával tölti.
A mérhetetlenül különböző két srácnak azonban azonos problémája adódik: mindkettejüknek pénzre van szüksége, így hát diákmunkát keresnek, és természetesen ugyanahhoz a céghez nyernek felvételt. Márk minden nap kissé rettegve megy munkába, hiszen ott fogja várni Telivér és a tökéletesen kidolgozott teste meg a végtelen kék szemei; Olivér viszont kezdetben unja szótlan, folyton fülhallgatóban dolgozó kollégáját, akit élsportolóként elég komolyan el is ítél a súlya miatt. A fordulatos történet azonban nem a new adult kategória sajátja, így könnyedén kikövetkeztethetjük, hogy egy idő után Olivérben is feltámad az érdeklődés társa iránt, és innentől már tényleg izgulhatunk, hogy beteljesedik-e a boldogságuk.
Aki valaha látta már Tibit vagy figyeli az internetes tevékenységeit, azelőtt egyből világossá válik, hogy Márk karakterét javarészt magáról mintázta. Ezzel alapvetően nincs is semmi gond, hiszen bevált írói módszerrel állunk szemben, és általában nem rossz stratégia, ha az ember olyasmiről ír, amit ismer. Viszont Márk egyetlen igazán nagy gondja a súlya, ami a belső narráció szintjén némileg egysíkúvá teszi őt – közben pedig persze megismerjük annyira, hogy kiderüljön róla: kedves, megértő, félénk és szeretetreméltó, és ezek a tulajdonságai sokkal érdekesebbek, mint a külseje. Mindemellett úgy éreztem, hogy karakterként Olivért sikerült ügyesebben, életszagúbban megformálni: az újpesti „gettóból” kitörő sportoló, aki a rossz tapasztalatok miatt nem mer érzelmileg elköteleződni, ráadásul tökéletes külseje miatt bárkit megkaphat és így semminek sincs számára igazán tétje, eléggé jól összerakott figura.
Ahogy ezt az ajánló első mondatában ellőttem, nem ez a műfaj a kedvencem. Talán a kiszámíthatósága, talán a gejl jelenetek vagy a számomra eltúlzott drámaiság az, ami taszít benne, de bárkinek, aki alapvetően könnyű, viszont komoly problémákat is érintő olvasmányt keres – mondjuk LMBT témában –, annak biztosan szívesen ajánlanám. Tibi ugyanis – egy két stilisztikai hibától, a néha feltűnő didaktikusságtól eltekintve – ügyesen teljesíti azokat a kritériumokat, amik egy jó new adult regényhez kellenek: a hősök érdekesek és közben mégis hétköznapiak, a történéseket tekintve pedig jól egyensúlyoz a valóság és a szappanoperák meseszerűsége között. Nem utolsósorban pedig bizonyítja, amit bármely épeszű ember tud, de továbbra is szükséges kimondani: az azonos nemű pároknak javarészt pontosan azokkal a problémákkal kell megküzdeniük, mint hetero társaiknak.
