Noha alig néhányan képviselték Magyarországot az idén Párizsban megrendezett 10. Gay Games nemzetközi LMBTQ-sportrendezvényen, a maroknyi csapat mégis fantasztikus sikereket ért el. Női ötezer méteren, férfi fallabdában és férfi maratoni távon is ezüstérmet hoztak haza a versenyzők a játékokról, amely 36 sportágban több, mint 10 ezer indulót vonzott.
Az első két éremről részletesen korábbi helyszíni beszámolónkban olvashatsz:
„Mindenki értékes része a társadalomnak” – Interjú Török Benjamin ultrafutóval
A férfi maraton (42 kilométer) ezüstérmese, Török Benjamin a Humennek adott interjúban részletesen mesélt róla, milyen élmény volt számára az év legnagyobb LMBTQ-sporteseménye.
Először képviselted Magyarországot nemzetközi LMBTQ-sportrendezvényen?
Nem előszőr képviselem nemzetközi LMBTQ versenyen Magyarországot – mikor még nem coming oultam, akkor voltam már meleg versenyeken kíváncsiság miatt.
Miben volt ez más, mint a többi sportesemény, amelyen indulsz?
Itt sokkal lazábbak, közvetlenebbek, felszabadultabbak voltak a versenyzők. Viszont épp olyan erős mezőny volt, mint egy normál, heteró versenyen. Akik sportolnak a heterók közül, ők sokkal elfogadóbbak, közvetlenebbek, s elég magas az elfogadási szintjük. Itt, a 42 kilométeres maratonon, illetve a többi versenyen is. Habár mi, LMBTQ-személyek az egész világon egy családot alkotunk, a normál versenyszellem itt is megmutatkozott. De ettől függetlenül sokkal nagyobb lelkesedéssel szurkoltak, mint általában a futótársaim.
Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb pillanatok?
Az egyik első, hatalmas élmény nekem az volt, amikor részt vehettem a nyitókonferencián, ahol kizárólag meghívottak és ösztöndíjasok voltak jelen. Az érdekesség az, hogy a világ minden pontjáról közel 50 ezren pályáztak, de csak nyolcvanan nyertek ösztöndíjat, köztük én is. Nagyon sok jó élményem volt kint Párizsban. Amerikai, izraeli, ausztrál, hongkongi, erdélyiek és még sorolhatnám hány országból ismerkedtem össze idegenekkel, cseréltünk kontaktot, hogy új baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Mindenki nagyon kedves és közvetlen volt. S persze a leges legnagyobb élmény az, hogy az eredményhirdetésre várva – ahol nem számítottam dobogós helyezésre – egyszer csak felhangzott a nevem. Ezüstérmes lettem. Hirtelen egy könny folyt végig az arcomon és nagyon nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy sokan izgulnak, szurkolnak, írnak nap mint nap: kérdezgetik mi újság, hogy vagyok kint Franciaországban? Talán ezzel hozzátehettem Magyarország hírnevéhez, a hazai LMBTQ-társadalom hírnevéhez, s futhattam magunkért, LMBTQ-személyekért, Magyarországért és magamért.
Milyen érzés volt Magyarország színeiben a dobogóra állni?
Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Arra azonban nem vagyok büszke, hol tart éppen a politika, az elfogadási küszöb. Büszke vagyok rá, hogy gyönyörű országunk van. Minden külföldi, akinek csak említettem, hogy magyar vagyok és Budapestről jöttem, ugyanúgy dicsérte. Szeretek magyar lenni a barátaim miatt, a futótársaim miatt, s egy-két rokonom miatt. Én büszkén álltam fel melegként a dobogóra egy melegolimpián Magyarországot képviselve
Végezetül mit gondolsz, miért fontos, hogy az LMBTQ-közösségnek is legyenek saját sportrendezvényei?
Szerintem azért fontos, hogy legyenek sportrendezvényeink, mert rengeteg nagyon jó, kiemelkedő meleg sportoló vannak, akik vállalják magukat. És persze kapcsolatépítésre is alkalmas. Példa erre maga a Gay Games és én: közel 500 emberrel cseréltem kontaktot. Érdekli őket, ki vagyok, mit csinálok, s szívesen sportolna, beszélgetne velem a későbbiekben is. A sportrendezvények által meg tudjuk mutatni a heteroszexuális társadalomnak, hogy nem vagyunk rosszabbak, igenis vagyunk olyan jók, mint ők. Hasonló eseményekkel közelebb hozhatjuk magunkhoz őket és idővel ezek révén is talán elfogadóbbak lesznek.
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
Korábbi interjúnk Benjaminnal a futás iránti szenvedélyéről, előbújásáról és további érdekességekről az alábbi linken olvasható:
„Mindenki értékes része a társadalomnak” – Interjú Török Benjamin ultrafutóval
