Franco Kaodimuót tizennégy éves korában focikarrier ígéretével hagyta el Nigériát és költözött Indiába. A kecsegtető lehetőségről azonban hamar kiderült, hogy a rabszolgasággal ér fel. Az embertelen körülményekbe Franco több társa is belehalt, neki azonban két és fél után sikerült visszaszöknie szülőhazájába szintén nigériai származású párjával együtt.
Egyik szeretkezésük alkalmával azonban a szomszéd váratlanul rájuk nyitott. Megrökönyödésében a környék számos lakóját odacsődített és a meleg pár látványától felháborodott emberek gyakorlatilag lincselésbe kezdtek, amelyben Franco barátja szörnyethalt. Neki azonban ismét sikerült elszöknie és nem sokkal később Svédországba menekülnie.
A megérkező fiatalembert a Bevándorlási Hivatal regisztrálta, az ügyintézésben tolmács segítette a munkát. És itt kezdődtek a problémák, a tolmács ugyanis azt tanácsolta Francónak, hogy ne úgy beszéljen elhunyt szerelméről, mint a párjáról, hanem csak mint közeli jó barátjáról. Ha másként tesz, a tolmács azt fogja hazudni, hogy nem érti mit beszél és megtagadja a segítségnyújtást.
Most pedig már könnyen lehet, hogy késő, a Hivatal nem hajlandó elhinni, hogy meleg, hiszen Svédországba érkezésekor egyáltalán nem beszélt érzéseiről. Vissza akarják toloncolni Nigériába, ahol könnyen lehet, hogy halál vár rá. A Svéd Szövetség a Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer Jogokért elnevezésű civil szervezet jelenleg is küzd Franco ügyéért.
