„Sokkal nagyobb a tétje a Magic Mirrornak, ahogy itthon elfojtják a közösséget”

Megnyitotta végre a kapuit a Sziget Fesztivál. A hatnapos rendezvényen az idei évben is felhúzták a Magic Mirrort, ahol az LMBTQ-közösséget érintő, valamint hozzájuk közel álló témák és programok várják az érdeklődőket. A szivárványsátor története, célja és sokszínűsége kapcsán a Magic Mirror főszervezőjével, Ujvári-Pintér Györggyel beszélgettünk.

Mióta létezik a Magic Mirror sátor és milyen céllal jött létre egykor?

A Magic Mirror 2001 óta létezik. Az volt induláskor a célja, hogy csökkentse a Magyarországon erősen jelenlévő homofóbiát, hogy a többségi társadalom számára megmutassa azt, hogy a melegek sem mások annyira, mint bárki. Akkoriban ez egy időszerű célkitűzés volt, minden ok megvolt rá. Ám idővel a cél változott, ahogy a társadalom is. Még akkor is, ha ezt nem mindig érezzük egyértelműen.

A mai Magyarországon az utóbbi időben ez sajnos ismét fontos céllá vált. Mi mást kínál még a sátor?

Valóban, a homofóbia ellen továbbra is küzdünk, a kerekasztal-beszélgetésekkel például nyitottságra próbáljuk ösztökélni a résztvevőket. Mindeközben kialakult egy másik fontos szempont is, hogy referenciapontot jelentsünk a közösség egész részének. Vannak, akik a popkultúrát, mások az alternatívat szeretik, a közösségben a melegeken kívül vannak transzok, aszexuálisok, stb. A cél az lett, hogy a programkínálatunk teljes egészében leképezze ezt a sokszínűséget, hogy mindenkihez szólni tudjunk, a kultúránk minden részét be tudjuk mutatni valamilyen formában.

Te 2017-ben kezdtél dolgozni a Magic Mirrornál, a 2018-as program már teljesen a te kezed munkáját dicséri. Miben változott a Magic Mirror az érkezésed óta?

A Magic Mirrort valóban 2017-ben kezdtem, ám a Szigetnek 2002 óta dolgozom. Az évek során alaposan megismertem a fesztivál szemléletmódját, a Magic-ben pedig több éven át fellépő voltam korábban, így nem volt teljesen idegen a koncepció. Úgy gondoltam, ez egy szép feladat és kihívás is egyben. Az én víziómhoz kötődik például, hogy elsősorban a közösséghez beszéljünk és minél szélesebb rétegekhez szóljunk. Hogy behozzunk olyan programokat is, amelyeket nem feltétlenül ért a heteró közönség, de a meleg közönségnek egyértelmű. Magán a struktúrán ugyanakkor nem változtattam. Mindennap van filmvetítés, kerekasztal-beszélgetés, Sziget Comedy, koncertek és kortárs táncbemutatók, este 11 órakor pedig jön a fő attrakció, majd az éjszaka buli.

Rátérve az idei programkínálatra, mit ajánlanál elsősorban azoknak, akik terveznek ellátogatni a Magic Mirrorba?

A main show-t mindenkinek látnia kell, az az egyetlen program, amely állandó – hat éjszakán keresztül minden este 11 órától. Angliából érkezik hozzánk a Queenz – The Show with Balls! csapata, amelynek tagjai élőben énekelnek, táncolnak és a legnagyobb „gay” slágereket viszik színpadra dragbe öltözve. A szlogenjük az, hogy „úgy énekelnek, mint Whitney és úgy táncolnak, mint Britney”.

Melyik program idén az egyéni kedvenced?

Nehéz egyet kiválasztani, úgyhogy kapásból kettőt mondanék. Először is nagyon kíváncsi leszek, hogy a közönség számára mit üzen majd Lluís Garau szombat esti előadása, amelyben a meleg férfiak szexhez való viszonyát vizsgálja és kritizálja, különösen az internetes ismerkedés és a webcam-szex viszonyában. A másik pedig vasárnap éjszaka a Fun to the Front zenei műsor, amelynek során magyar női DJ-k lépnek színpadra. Fontos volt, hogy nekik külön biztosítsunk egy éjszakát, a DJ-világ ugyanis eleve férfiorientált, így kevés lehetőséget kapnak a nők, sokszor nem is veszik őket komolyan. LMBTQ-perspektívából úgy gondolom, fontos, hogy nekik is teret adjunk, mert nekünk mindenféle előítélet ellen erősen kell küzdenünk. Ezen felül zeneileg is nagyon kedvelem a három DJ-t, akik egymás után játszanak majd. Mindegyikőjüknek elég erős a karaktere és a hangulata, így egy elég sokoldalú zenei estének nézünk elébe, míg előtte nap egy elgondolkodtató, mégis szórakoztató előadásnak lehetünk tanúi.

Vannak olyan különleges programok is, amelyeket még kiemelnél?

Nagyon különleges lesz még a balti napunk, amikor közelebbről bemutatjuk a balti országokban jelenlévő LMBTQ-helyzetet. Lesz filmvetítés, drag show, egy koncert a Baltikumból, illetve két DJ. Ez a nap egy nagyon erős színfolt lesz, mert Magyarországon sajnos nem sok fogalmunk van arról, hogy mi zajlik ott. Az onnan érkező művészeknek kevés lehetőségük van megmutatkozni, különösen az LMBTQ-előadóknak.

Rajtuk kívül a Queens Brunch Vienna, valamint LaSol fellépése is izgalmasnak ígérkezik. Előbbiek Bécsben brunch eseményeket szerveznek, pontosabban egy-egy brunch keretében tartanak drag fellépéseket. Őket szombaton és vasárnap is láthatják az érdeklődők délután 13 órától, amikor ingyen harapnivalókat is felszolgálunk, illetve a bárban is bőséggel lehet fogyasztani. Velük szemben LaSol egy katalán transznemű énekesnő, akinek táncos koncertje szívbemarkolóan szépnek ígérkezik. Az előadásában gyönyörűen kifejezi a spanyol zenei kultúrát, hatalmas reménységgel bír.

Végül, de nem utolsósorban a magyar közönség örömére idén Lady Dömperék is visszatérnek a Magic Mirrorba, az első éjszaka, azaz csütörtökön lépnek fel.

Korábban több pontban is említettél filmvetítéseket. Közülük melyeket ajánlanád?

Kifejezetten hiánypótló alkotás a Joyland című film, amelyet az első délután vetítünk le. Ez egy pakisztáni film egy transznemű művészről. A film elég jól felülírhatja az előítéleteinket arról, hogy hogyan néz ki Pakisztán. Egy erős városi kultúrát, az ország egy kortárs oldalát ismerhetjük meg a vásznon. Ezen kívül a művész drámája is egy nagyon különleges történet.

Mi alapján rakjátok össze a programokat?

A délutáni filmvetítések témáját szeretjük összekapcsolni az aznapi kerekasztal-beszélgetések témájával. A csütörtöki beszélgetést például egy transznemű témának szenteljük rögtön azután, hogy levetítjük a Joylandet. A pénteki Drifter című filmet például már nem a beszélgetéshez, hanem az esti show-hoz kapcsoltuk. Éjszaka ugyanis olyan fellépők lesznek, akik kötődnek Berlinhez, majd utoljára is két olyan DJ lép színre duóban, akik a berlini Berghainban szoktak fellépni. A Drifter pedig pont azt a világot mutatja be, amelyet az éjszakai programok hoznak el a Magic Mirrorba.

Ha jól értem, mindennap próbáljátok összepárosítani a hasonló tematikájú, vagy valamilyen formában összekapcsolódó programokat.

A szombati kerekasztal-beszélgetés például a Construction of Love címet viseli, amelyben szerettük volna, ha a szombati táncelőadás koreográfusa is megszólal, így azt a kettőt egy napra tettük. Próbálunk itt-ott tematikusak lenni, de a szabadságunkat sem akarjuk szigorúan bekorlátozni egy-egy fix tematikára, hiszen akkor pont a sokszínűség veszne el. A balti nap idén az egyetlen igazán tematikus nap, de az nagyon hiánypótló is.

A tematikánál maradva, általában mi alapján áll össze a kerekasztal-beszélgetések vendégköre?

Kanicsár Ádámmal minden évben október környékén összedugjuk a fejünket, hogy megvitassuk, milyen tendenciákat látunk, milyen témákat találnánk érdekesnek a következő évben a Mirror Talks-on. Ő eleve javaslatokkal érkezik, majd együtt átrágjuk magunkat ezeken, és átgondoljuk, hogy melyek kapcsolhatók össze egyetlen beszélgetésben, illetve mi az, amiből a következő évben egy kicsit kevesebb legyen. A megbeszélt tematikákat végül ő mélyíti el, ő dolgozza ki. A balti napon tartott East of Pride című kerekasztal-beszélgetésen például szó lesz arról, hogy egy pride-nak mennyire más a szerepe itthon, mint nyugaton.

Igen, sokszor hallani, hogy míg máshol egy jó buli, idehaza még mindig inkább a politikáról szól.

Pontosan. Magyarországon a mai napig egyfajta emberjogi tüntetés, míg a nyugati országokban inkább ünneplés. Ez a hazánkra nézve részben szomorú, részben értékelendő, hogy a pride megtartotta az eredeti célját. Vannak ugyanakkor olyan városok, mint például Barcelona, ahol jelen van a kettősség, ennek nyomán két pride-ot szerveznek. Az egyik a buliról szól, a másik a tüntetésről. Spanyolországban ugyanis annak ellenére, hogy jogi egyenlőség van, jelen vannak egyéb társadalmi problémák, amelyekre fel kell hívni a figyelmet. Persze könnyedebb beszélgetések is vannak a hat nap alatt, például, hogy hogyan jelenik meg a genderfluiditás a divatban, illetve a szexualitás és a szexuális kultúrát feszegető témák is bekerülnek a programba. Az utolsó napon például középpontba kerül a chemszex témája is.

A koronavírus-járvány óta mintha sokkal nagyobb arányban lenne jelen ez a probléma. Vagy csak többet hallunk róla?

A közelmúltban feltűnően nagy arányban kezdett megjelenni a meleg férfiak szexualitásában a szerhasználat, éppen ezért szó lesz többek között arról, hogy miért lett ennyire vonzó, miközben jelentős egészségügyi és társadalmi problémákat generál. A tudatmódosítás gyakorlatában a gyönyör fokozásán túl például erős szerepet játszhat az a mértékű, homofóbiával kapcsolatos stressz is, amellyel a hazai melegeknek nap mint nap meg kell küzdeniük.

Nemcsak ennek a kerekasztal-beszélgetésnek, hanem az összes többi, eddig taglalt programnak és azok összekapcsolásának a megszervezése elég összetett munkára mutat. Hogy mindez megvalósuljon, mennyivel előre kezditek a szervezést?

Ez egy folyamatos, egész éves munka. Nemrég például Bécsben válogattam kortárs táncdarabokat 2024-re. Már most kezd összeállni a jövő évi program, vannak fix fellépők, akikkel kapcsolatban vagyok, bár még nem szerződtünk. A nemzetközi fellépőket januárig, a teljes programot márciusban zárom le, de már az őszi, téli időszak folyamán összeáll a program.

Mit ad a Magic Mirror az ideérkező fellépőknek?

Azok a művészek, akik több napra jönnek, szakmai kapcsolatokat tudnak kiépíteni egymás között. Néha elég szoros barátságok is kialakulnak, illetve eszmét cserélhetnek arról, hogy mik a tapasztalataik a saját országukban. A magyar fellépők például mindennap tartanak workshopot a helyszínen, segítenek megérteni a helyzetet a magyar politikát illetően. A szivárványsátor ekkor egyfajta networking ponttá alakul, amivel többek között azt is segítjük, hogy hazánk is jobban benne legyen az európai véráramban LMBTQ-vonalon.

Számodra mit jelent ma a Magic Mirror?

Nekem a mai napig fontos, hogy kulturális menedzserként adni tudjak valamit a jelenlegi nehéz helyzetben lévő LMBTQ-közösségnek. Nem itthon élek, és mindig küzd bennem a gondolat, hogy egy ilyen rossz helyzetben itthon kellene lennünk és együtt küzdenünk azért, hogy jobb legyen a jövőnk. Azáltal, hogy a Magic Mirror felelőse és programszervezője vagyok, lehetőségem nyílik arra, hogy egy sokkal nyitottabb társadalomból nézve próbáljam segíteni a közösségünk helyzetét. Noha komplikáltabb külföldről dolgozni, és a Sziget látogatóinak többsége külföldi, a munkámmal talán így is hozzá tudok tenni valamit az itteni helyzet esetleges javításához. Tavaly is azt láttuk, hogy sokkal nagyobb tétje lett a Magic Mirrornak azáltal, hogy itthon egyre jobban elfojtják a közösséget, miközben a Sziget a szabadság szigete. Itt ezt a szabadságfokot próbáljuk a lehető legjobban kimaxolni.