Egy szakítás mindig fájdalmas. Akkor is, ha felkészülünk rá, és akkor is, ha váratlan csapásként ér minket. Ilyenkor nincs sok választásunk, tovább kell lépnünk, hogy élni tudjuk az életünket. Az érzelmeinknek persze nem fordíthatunk hátat, így meg kell élnünk azokat, legyenek akármilyen mélyek vagy sötétek. Ezek az érzelmek azonban sokszor csapdába csalnak, ilyenkor pedig már a józan eszünkre is szükségünk van.
Már több mint egy hónapja, hogy az ex-barátommal kimondtuk: vége. Az elválás fájdalmas volt, akár csak a lakásomban lenni nélküle. Ránézni a közös képekre, végigfuttatni a fejemben minden emléket, amelyeket együtt éltünk át ezen a csekély 34 négyzetméteren. Bár a lakásomat nem „hagyhattam el”, más helyeket próbáltam kerülni.
Egy szakítás után ugyanis bizonyos területek és emberek, de még bizonyos napszakok is tabunak számítanak, akárcsak egyes beszédtémák. Fél év együttlét után szinte az egész város tele van érzelmi aknamezőkkel, és ha csak egyre is rálépünk, visszazuhanhatunk a kétségbeesés és a magány érzésébe. Éppen ezért jobb, ha kerülőutat választunk, nem találkozunk az exünk barátaival, süllyesztőbe rejtjük a közös emlékeket, és próbálunk túllendülni a fájdalmas időszakokon. Mindezzel én is megpróbálkoztam, ennek ellenére egy számomra bizonytalan időszak következett.
A volt szerelmemet nehezebben tudtam elengedni, mint gondoltam. Többször nálam aludt, napi szinten beszéltünk, szájra puszival, csókkal köszöntöttük egymást, és intettünk búcsút. Egy baráti társaságban még mindig a barátjaként mutatott be, a telefonban pedig a szerelmének hívott. Én vívódtam az érzelmeimmel, tudtam, hogy életemben először a „se veled, se nélküled” tipikus csapdájába kerültem. Látszólag ő úgy fogta fel, mintha semmi sem változott volna. Mintha még mindig együtt lennénk. Nekem ellenben fogalmam sem volt, hogy milyen kapcsolatban vagyunk egymással. Szex egyáltalán nem volt köztünk, inkább hasonlított egyfajta barátságra, de mégis több volt.
A látszólagos hozzáállása kifejezetten bosszantott. Úgy tűnt, kényelmesen érzi magát ebben a helyzetben, mint aki bármit megtehet, hiszen én így is, úgy is ott vagyok. Az Instagramon felfedeztem néhány vadiúj közös képét egy fiúval, akivel annak idején többször is összejárt összegyűrni a lepedőt. Nem tudtam, mit higgyek. Nem tudtam, felhúzhatom-e magamat rajta, és ha meg is teszem, minek? Egyedül azt nem értettem, hogy mindemellett miért mutat be még mindig a párjaként. Ismét egy döntés előtt álltam: tiszta déjà vu. Mintha már egyszer döntöttem volna a kapcsolatunkról. Tudtam, hogy meg kell beszélnünk a dolgainkat, és a legjobb, ha szerelmi viszonyunkat egyszer s mindenkorra lezárjuk.
Barátok persze maradhatunk, ám ha ezt így folytatjuk, csak egymástól vesszük el az esélyt, hogy ránk találjon az, akivel igazán boldogok lehetünk. Ám amíg ez be nem következik, addig is érdemes bebarangolni a régi, közös helyeket, kihúzni az emlékeket rejtő fiókot, ápolni a kapcsolatokat, kibeszélni, és megélni a fájdalmunkat. A barátaink nélkül ez nem sikerülhet, ők viszont átemelhetnek minket az aknamezőkön, amelyektől bár ideig-óráig jól tesszük, ha óvjuk magunkat, azokon túljutva átadhatjuk magunkat a kellemes emlékeknek, és egy boldogabb jövőt építhetünk belőlük.
Máthé Bence
Hevesi Kriszta szexuálpszichológus válaszol
Minden veszteség egy gyászfolyamat, amelynek a fázisait végig kell járnunk a lezáráshoz. Az érzelmek nagyon széles skáláján, hullámvasútján megyünk keresztül ilyenkor. Először a tagadás, tiltakozás, alkudozás, a depresszió, majd a beletörődés és a felépülés követi egymást. Pont ezért változó, hogy éppen mi segíthet nekünk. A barátok társasága, a munkába temetkezés, a sportolás, a kedvenc hobbi, illetve néha az egyedüllét is jól jöhet. A lényeg, hogy semmi olyat ne tegyünk, ami miatt megrekedhetünk a folyamat valamelyik stádiumában, és nehezebbé válhat az elengedés. A közösségi oldalról is érdemes az exről kapott értesítéseket blokkolni, a vele kapcsolatos emlékeket kerülni, felégetni.
A se veled, se nélküled viszonyokban általában a szex az összetartó erő, ám a két személyiség ütközik. Ezért hevesek, gyakoriak és szélsőségesek a viták. Az összeveszések és összeborulások sorozata évekig is eltarthat, majd szépen lassan kikopik a szenvedély, és valamelyikünk életében megjelenik egy új kapcsolat. Ha az érzelmek tartanak össze két embert, de szex nincs, előbb-utóbb az érzelmek is elkopnak. Ha sikerül az exre múltidőben tekinteni, rá gondolva nem mutatunk heves zsigeri reakciókat, és a vele kapcsolatos emlékek nem hatnak ránk szívfacsaróan, akkor sikerült tovább lépnünk, és óvatosabban ugyan, de újra nyitottak vagyunk egy következő párkapcsolatra.
