Magazinunk online felületének indítása óta alig telik el úgy hét, hogy ne számolnánk be előrelépésről az európai LMBTQ-jogok területén. Bár atrocitások mindenhol előfordulnak – gondoljunk csak az osztrák, vagy az angol csókolózó pár esetére -, alapvetően inkább örömre van okunk, mint bánatra.
A jelenleg huszonnyolc tagállamot tömörítő Európai Unió kifejezetten erős a melegek egyenlő jogai melletti kiállásban. Vigyázó tekintetét nemcsak a határain belülre veti, de vezető politikusaink felemelik hangjukat akkor is, ha a világ más területén – például Kirgizisztánban, Ugandában, Nigériában, vagy Gambiában – fogadnak el olyan törvényt, amely korlátozza a szexuális kisebbségek jogait, vagy akár szabadságukat, életüket veszélyezteti.
De visszatérve az Európai Unióra: körültekintve a térképen örömmel vonhatjuk le azt a következtetést, hogy rengeteg előrelépés történt akár csak az elmúlt másfél évben is. Olyan jelentős, nagy területű és magas lakosságszámú országokban lett törvényes az azonos neműek házassága, mint Franciaország, Anglia és Wales (az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország még várat magára), de ne feledkezzünk el Skóciáról, Finnországról, Észtországról és Luxemburgról sem. Ez utóbbi törpeállamban mindezek fejében maga a miniszterelnök és helyettese is nyíltan meleg politikusok. Írországban pedig idén májusban népszavazás dönt a kérdésről.
Magyarországon a Parlament 2009-ben fogadta el az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát és e megoldásban – amelyre sokan az egyenlő házasság előszobájaként tekintenek – több más tagállam is követ minket. Lettországban, ahol a külügyminiszter tavaly nyíltan felvállalta másságát, a kormányzó párt az idei évre ígér törvénytervezetet, míg Horvátországban és Máltán tavaly fogadtak el a mienkhez hasonló törvényt, de utóbbiban rendhagyó módon az élettársi kapcsolat örökbefogadási joggal is jár – a meleg és leszbikus párok számára is. Óriási dolog ez egy olyan erősen vallásos országban, ahol a válás is alig pár éve engedélyezett.
Bár a törvény szintjén helyzetünk egyre jobb, még mindig van hét olyan tagállam, amelynek alkotmányába bele van foglalva az azonos neműek házasságának tilalma. Emellett továbbra is magas azon LMBTQ-személyek száma, akik diszkriminálva, vagy veszélyeztetve érzik magukat. Az Agency of Fundamental Rights (Alapvető Jogok Ügynöksége) által készített jelentés szerint az általuk megkérdezett melegek, leszbikus, biszexuálisok és transzneműek 47 százaléka érzett hasonlót szexuális orientációja, vagy nemi identitása miatt.
Különösen nagy veszélynek vannak kitéve fiataljaink, akiknek 67 százaléka rejtegeti valódi énjét az iskolában és 91 százalékuk hall rendszeres buzizást, illetve más elítélő megjegyzést környezetében. Angliában épp ezért most egy külön LMBT-diákoknak fenntartott iskola létrehozásán gondolkodnak.
Hasonlóan nehéz a helyzete transznemű társainknak. Az Amnesty International által készített The state decides who I am (Az állam dönti el ki vagyok) című anyag szerint a tagállamok túlnyomó többségében pszichológiai vizsgálatok hosszú és olykor megalázó sora kell ahhoz, hogy valaki hivatalosan is nemet váltson, elkezdődhessenek nemkorrekciós műtétei.
Tehát bár a jog szintjén egyre fényesebb a helyzet, a fejekben még mindig rengeteg mindent kell rendbe tenni. Az összeurópai folyamatokat kifejezetten lassítja, hogy az Európai Uniónak a szociális politikák terén van a legkevesebb beleszólási lehetősége és alig akad olyan magas rangú eurokrata, aki nyíltan vállalná másságát. Egyik üdvözlendő kivétel az Európai Parlament LMBT Frakcióközi Csoportja, amely az ilyen jellegű informális, Parlamenten belüli csoportok közül a legnagyobb – mintegy kétszáz taggal rendelkezik – és amelynek az előző ciklusban többek között egy nyíltan meleg angol szocialista és egy nyíltan leszbikus osztrák társelnöke is volt. Az ausztriai zöldeket képviselő Ulrike Lunacek az új ciklusban az Európai Parlament egyik alelnöke lett.
Az alábbi, az LMBT-közösség tagjait buzdító (Jobb lesz!) videó többek között e frakcióközi csoport részvételével készült:
