Milyen menstruálni? Mondjuk ki! Nem egy leányálom. Legtöbbször kellemetlen. Szeszélyesen szélsőséges. (Disz)komfortosan fájdalmas. Egyénenként változó. Közös kör, de intim. Jó és rossz egyben. De miért kell erről beszélni? Jön, aztán megy, nem? Cseppet sem. Ennél kicsit komplikáltabb, de nem kell befeszülni. A Buzi Újhullám workshopján szóban és gondolatban oldjuk a görcsöket a LIFT-en.
Miért kell erről beszélni?
Minden hónapban van néhány nap, amikor mi, nők, felülünk egy testi-lelki hullámvasútra, és – ki így, ki úgy – végigutazzuk a menstruációs folyamat fordulatokkal teli pályáját. Csak azért nem írtam körhintát, mert habár ismétlődő folyamatról van szó, egy szimpla körbe-körbe menetnél azért változatosabb. De ha már vidámparki a példa, ám komoly a téma, mégis helyesbítek: legyen inkább ciklon. Abból is a vörös.
A női nemi működés ciklikus jellegű. Van egy megelőző szakasz, melyet a konkrét menstruálási időszak követ, majd pedig ez ismétlődik hónapról-hónapra. A menzesz a női lét velejárója, ha tetszik, ha nem. Legtöbbször görcsös fájdalom, hangulatingadozások, rossz közérzet kíséri. Eddig a biológia óráról ismert lecke.
És mi a valóság? Ez az intim időszak egyénenként változó lehet. Van, akinél a komplett filmszakadásos ördögűző játszódik le, miközben a menzesz-hiszti keltette rezgések száma olyan értékeket mutat, hogy a Richter-skálán már be sem lehet mérni. Mindeközben más szerencsésebbek békésen meditálva, sztoikus nyugalommal jutnak túl a kritikus hajtűkanyarokon. Ők egy irigylésre méltó réteg. Ezen sokféle élmények okán pedig nekünk, nőknek, igencsak jól jön e téren a tapasztalatcsere.
A Buzi Újhullám workshopján ezért kitárgyalhatunk mindent, ami a havibajjal kapcsolatos. Az ötlet abszolút személyes indíttatásból fakadt. Az indok pedig, hogy erről még mi, nők sem nagyon szoktunk beszélni. A LIFT így (ebben is) remek alkalmat kínál a tabuk megdöntésére.
Hogyan is éljük meg túl?
Tehát olyan témáról van szó, amiről vagy nem lehet beszélni, vagy ha lehet is, előre be van szorítva bizonyos keretek közé. Nőként gondolhatunk rá úgy, mint valami különös folyamatra, ami egyrészt a miénk, másrészt alig van rá befolyásunk. A mentsruáció többeknek negatív, keveseknek pozitív azonosulási pont a női léttel. Ugyanakkor a vér színe, anyaga akár esztétikai értéket is képviselhet. Növelheti bennünk a testtudatosságot, az önelfogadást, vagy akár egy pozitív női identitás kialakítását. Vagy egyszerűen a pokolba kívánjuk, mert nincs benne semmi pozitív. Annak ellenére, hogy mennyire meghatározó jelenség, nemcsak a fájdalmak, hanem az elhallgatás és a társadalmi sztereotípiák is nehézzé teszik a menstruációs időszakot. És bizony sok múlik a környezet támogató vagy ellenséges hozzáállásán is.
Nem kell nyafogni, nem fáj az annyira! Mondja ezt az is, aki még nem élt át ilyet. És amellett, hogy fáj, eljön a „világvégem van”-hangulat is, ami totálisan letaglózhat lelkileg. Ezt sajnos még mindig a gender sztereotipizálásra használják. Nekünk azonban fontos felismernünk, hogy ezek a hangulatingadozások nem általában a személyiségünkről szólnak, hanem a testi változások részét képezik: tudniillik tombol a hormon. Ám akik nem akarnak megérteni, együttműködés helyett sokszor az egészet a menstruációnkra kenik, gyakran puszta szexizmusból.
Tudnunk kell: megengedhetjük magunknak, hogy a menzesz alatt lelkileg is „gyengélkedjünk”. És jó lenne, ha nem kéne emiatt szégyenkeznünk. Mert egy ponton túl igenis eljuthat odáig az ember lánya, hogy mindenből és mindenkiből elege lesz, és amikor már „a torkáig ér az embernek az emberiség, ha lát egyet, rögtön bőgni kezd, úgy bőg, mint a kék ég egy szárnyas betéten, érted”, akkor már érdemes, sőt, kell is beszélni róla (személy szerint mantrázom ezeket a sorokat azokon a napokon)*.
És némi társadalomkritika…
Megoszlanak a vélemények, és feminista szempontból sincs egyetértés a menzesz témában. Vannak, akik szerint a probléma a tabusítás, és menstruálva maratont futnak. Míg a másik álláspont szerint a társadalmi osztályok szempontjából okoz igazságtalanságokat a menstruáció, például a munkavégzés szempontjából. Persze vannak praktikák, amikkel elvileg lehet könnyíteni a terhet, de nem mindenkinél válnak be, már csak az alkati, hormonális különbségek miatt sem.
Felmerül a kérdés: van-e társadalmunkban menstruációs etikett? Van. Például ilyesmi: vedd tudomásul és viseld el! Vagy: a nőnek az a sorsa, hogy fájjon. De most komolyan! Komolyan?!
A klisék miértje persze kissé letisztázottabb. A cél: illeszkedni egy női mintasablonba. Mindenhogyan takargatnod kell, ha menstruálsz, mindezt sok pénzért, és persze mosolyogva. El vagyunk látva bőven termékekkel, no meg jó tanácsokkal. Persze, amikor két görcs között szembejön egy adag idegesítő óriásplakátnyi fals szlogen, és a média arra kér, hogy mindeközben legyek felhőtlenül boldog, meg hordjak fehéret, megesik, hogy elszakad a cérna. Az a cérna is, ami nem olcsó mulatság.
A társadalmi nyomás mellett tehát ott a kapitalista gépezet anyagi vonzata is. Az a rész, amit nem minden nő tud biztosítani. Képzeljük csak el, minden mást félretéve, mennyire durva dolog ez, például egy hajléktalan nőnél. Komoly társadalmi, egészségügyi probléma. És akkor még nem is beszéltünk a transznemű embereket érintő plusz problémáról. Ahhoz, hogy a gender identitásod ne kérdőjeleződjön meg, transz férfiként szinte muszáj vagy nemlétezővé tenni a problémát. Persze az, hogy a menstruáció problémaköre minden esetben gender sztereotípiákat vonz, minden érintettel szemben igazságtalan. Ezek a sztereotípiák eszközök arra, hogy ne vegyenek emberszámba.
Ezekről és sok más menzeszhez kapcsolódó gondolatról, tapasztalatról szól a workshop is. Nem csak arról, hogy: jaj, szegény mi! Nem erről van szó. Mert minden valaha már menstruált nő tudja, hogy ez a havonta beköszönő időszak csupán átmeneti. A női testnek pedig elég nyomós érve van arra, hogy miért kell megélnünk hónapról hónapra. Összetettek vagyunk, és ez így van jól. (Ez a cikk is több női szemszögből lett megírva, pont ezért. Mert menstruálásunkban is sokfélék vagyunk.)
Szóval most először, női körben oldjuk a menstruációs görcsöket is a LIFT-en. Lépjen be, aki már menstruált!
*idézet: Parti Nagy Lajos: A hét asszonya
A workshop szervezőivel való beszélgetés és saját tapasztalatai alapján lejegyezte: Mihu
A LIFT további programjairól tájékozódhatsz a fesztivál Facebook oldalán: https://www.facebook.com/liftfesztival
A workshopokról a Humen Magazinban megjelent cikkek alapját képező rádióinterjúk itt meghallgathatóak: https://soundcloud.com/user-527025817
Köszönet a támogatásért Nyári Julinak és a Rádió Q munkatársainak!
A fotók illusztrációk.
