Minden éremnek két oldala van, szokták mondani, és ez nincs másképp a homoszexualitást büntető népszerű turistacélpontok esetében sem. Felmerülhet a kérdés, hogy az LMBTQ közösség tagjai utazzanak-e olyan országokba, ahol a közösség tagjait napi szinten diszkrimináció éri és számos alapvető emberi joggal sem rendelkeznek, vagy ahol akár börtön, esetleg halálbüntetés is járhat az azonos nemű emberek közötti szexuális kapcsolatért.
Vannak olyanok, akik határozottan nemet mondanak egy ilyen úti célra – írja a CNN, de olyanok is, akik szerint egyáltalán nem ennyire egyszerű a kérdés, és nincs fekete-fehér válasz rá.
Jelenleg a világ országainak harmadában büntetik az azonos neműek közötti kapcsolatot. Tizenkettőben akár halálbüntetés is járhat érte, ezek egyike az igen népszerű Emirátusok, vagy az a Katar, melynek légitársaságát a világ legjobbjának választották, a szafarijairól híres Kenya, vagy épp Szaúd-Arábia, amely korábban esküdözött, hogy szívesen látja az LMBTQ turistákat.
A biztonság mindennél fontosabb
Corey O’Neill Londonban él, és határozottan úgy véli, hogy az ilyen országokba nem szabad elutazni.
„Mindenki gondol a biztonságra, amikor utazik. Még ha nem is vagy látványosan queer, a veszély akkor is ott van, hogy a viselkedésedet melegnek titulálhatják, ami nem csak formális büntetéssel járhat, de rendőrségi brutalitással, gyűlölet-bűncselekményekkel és a hozzáállás megváltozásával is. Nem akarok ezen tipródni, amikor vakációra megyek” – mondja.
Mindez azt jelenti, hogy ő soha nem fogja látni a piramisokat (Egyiptomban de facto tilos a homoszexualitás, börtönbüntetés járhat érte), nem fog a Maldív-szigeteken úszkálni a tengerben (akár nyolc év börtön és 100 botütés), nem megy majd szafarira Kenyában (akár 14 év börtön), nem sétál majd a Vörös téren (Oroszországban a legújabb törvények szerint akár már egy szivárványszínű fülbevalóért is letartóztathatják), de a katari repülőtéren sem fog járatot váltani (akár 10 év börtön, és a halálbüntetés is lehetséges).
O’Neillt azonban ez egyáltalán nem zavarja. „Miért adnék pénzt egy olyan országnak, amely nem akarja, hogy létezzek? Még ha csak 10 dollár megy is olyan adóra, ami aktívan árt az embereknek, az az én pénzem lenne, amit nekik adnék” – mondja.
A tolerancia tettekkel kezdődik
Darren Burn, az Out of Office és a TravelGay alapítója azonban nem ért egyet azzal, hogy bojkottálni kell az ilyen úti célokat.
„Elmennél valahova, ahol nem házasodhatsz meg, vagy nem vonulhatsz be a hadseregbe? A valóság az, hogy rengeteg olyan hely van, ahol még ha nem is illegális melegnek lenni, de kihívások elé állítanak. Teljesen tiszteletben tartom, hogy egyesek nem akarnak támogatni egy olyan gazdaságot, ahol [a homoszexualitás] illegális. De a másik oldal az, hogy én menni akarok, és azzal, hogy megyek, segítek megváltoztatni a gondolkodásmódot. Minden országban vannak melegek. Halljuk a személyzet tagjaitól és a helyiektől, hogy „Kérlek, gyertek!” – mondja.
Burn összegyűjtötte azokat a helyeket az egyes országokban, ahol a helyiek szívesen látják a queer turistákat is, és nem tesznek fel kínos kérdéseket sem. Szerinte a gondolkodásmód sok helyen változóban van, mivel a queer emberek jelentős felhasználható jövedelemmel rendelkeznek, és szeretnek utazni. Az LMBTQ vendégeket nem fogadó úti célok nagy összegektől eshetnek el.
Egy 2021-es felmérés szerint azok a Karib-szigeteki országok, ahol illegális a homoszexualitás, a GDP-jük 5,7%-át vesztették el, és több százmillió dollártól estek el a turisztikai szektorban.
Turisztikai cégek szerint ráadásul a legtöbb ilyen országban a hétköznapi gyakorlat jelentősen eltér a törvény szavától. Marokkóban például sok szálloda elfogadó az azonos nemű párokkal, de a kifejezetten LMBTQ turizmusra szakosodott cégek külön gondoskodnak arról, hogy olyan hotelekkel szerződjenek, ahol nemcsak elfogadók, de a személyzet külön oktatást is kap.
Bilal El Hammoumy, az Inclusive Morocco utazási iroda alapítója szerint a toleranciát nem szavakkal lehet kiépíteni. „Sok LMBT-ellenes érzelem az előítéletekből és az informáltság hiányából fakad, és a közvetlen kapcsolat megváltoztathatja a közösségről alkotott előítéleteket” – mondja.
Vannak azért határok
Az LMBTQ utazási irodák képviselőinek nagy része is egyetért azonban abban, hogy bár a queer turisták jelenléte megváltoztathatja a helyiek gondolkodásmódját, vannak olyan országok, ahová ők sem javasolják a belépést és senkit soha nem is vinnének oda.
Ilyen például Uganda, ahol a világ egyik legszigorúbb melegellenes törvénye lépett hatályba nemrég, vagy akár Szaúd-Arábia is.
Michael Kajubi, az ugandai McBern Tours alapítója nem ért egyet ezzel. Ő úgy gondolja, hogy a teljes bojkott a helyi LMBTQ közösséget is érinti. Az ő vállalatánál például queer emberek dolgoznak, akik máshol nem kaptak volna munkát. Szerinte nyugodtan lehet utazni Ugandába is, csak óvatosnak kell lenni a viselkedési szabályokat illetően.
„Ha az emberek nem jönnek, nem tudjuk támogatni az [alapítvány] kedvezményezettjeit egészségügyi ellátással, tandíjjal és alapvető szükségletekkel” – érvel Kajubi.
A diszkrimináció máshol is létezik
Nem kell azonban Ugandába vagy Oroszországba utazni ahhoz, hogy egy queer turista diszkriminációval szembesüljön. Vannak olyan meleg párok, akiket franciaországi hotelből utasítottak el, és az USA számos államában is egyre gyakoribb az azonos nemű párok diszkriminációja.
Matthieu Jost 2014-ben hozta lére a MisterB&B oldalt, miután Barcelonában egy Airbnb szállásadó visszautasította őt és a párját.
Jost számára egy olyan országba utazni, ahol a homoszexualitás tiltott, azt jelenti, hogy be kell tartani a helyi szabályokat. A MisterB&B felhasználói nem foglalhatnak utazást olyan országba, ahol az azonos nemű párok viselkedéséért halálbüntetés jár. Egy olyan úticél esetében, ahol pedig illegális, a felhasználókat a foglalás előtt értesítik.
„Figyelmeztetjük az utazókat, hogy óvatosnak kell lenniük. Kérjenek külön ágyat, ne mutassák ki nyilvánosan egymás felé az érzelmeiket, tudassák a családdal, hová utaznak, és vegyék fel a kapcsolatot a nagykövetséggel” – mondja.
Burns egyetért, szerinte lehet utazni ilyen célállomásokra is, de be kell tartani az ottani szabályokat és tiszteletben tartani a helyi kultúrát.
