„Néha picit lázadok. De csak picit.”

Amikor Eszes Szabolcsnak megemlítettük a címlap ötletét, óriási örömmel kapott az alkalmon. Nem azért, mert mindenképpen címlapon akart szerepelni, hanem azért, mert ő valóban az a figura, aki tényleg fel akar szólalni és tenni az LMBTQ közösségért. Az Éjjel-nappal Budapest színésze immár öt éve több millió ember előtt játszik nap mint nap meleg karaktert, és civilben sem titkolta soha az orientációját. Szabival az LMBTQ reprezentációról, meleg karakterekről és meleg színészekről, súlyfeleslegről és gyerekszínházról beszélgettünk, de megtudtuk azt is, milyen nagy és izgalmas projektre készül a jövőben.

 

 

Ha valaki rád keres a Google-ön, még mindig azt látja, hogy te vagy a magyar Robert Pattinson. Holott annak a szerepnek már tíz éve.

Igen, eltelt tíz év és már nem is hasonlítok rá. De ugye, ami az internetre egyszer felkerül, az ott is marad.

De azért furcsa, hogy ennyi ideje rajtad van ez a címke. Vicces ez a szituáció számodra? Vagy teher?

Szerintem már nincsen rajtam a címke, 2015 óta már nem annyira téma. Előtte nagyon központi szerepet játszott az életemben. De jól meg tudtam lovagolni és bocsánat, hogy ezt mondom, de jól kerestem vele. Akkor jó érzés volt és élveztem. Hiszen egy kövér kisfiút mégiscsak a világ legszebbjének megválasztott pasijához hasonlítottak. Ez pedig jól növeli az önbizalmat.

Kövér kisfiú?

Az voltam általános iskolában és gimiben is. És azt szoktam mondani, hogy aki valaha kövér volt, mindig az marad.

Több mint 100 kiló voltam. Magas vagyok, tehát nem voltam annyira karakteresen elhízott, de voltak rajtam plusz kilók. Akik gyúrnak, alig várják, hogy izommal elérjék a száz kilót, de én nem azzal voltam annyi. Majd felkerültem Budapestre, elkezdtem figyelni magamra és a színisuliban is azt mondták a tanáraim, hogy karakterként vagy jobban meghízok vagy lefogyok.

 

 

Ez még mindig lelki probléma számodra? Például máig nem tudsz elmenni egy tükör előtt anélkül, hogy megnéznéd, mekkora a hasad vagy milyen vastag a karod?

Nekem maximum a hasammal voltak problémáim. Most a karom nem igazán akar vastagodni, pedig mindent megteszek érte. Amikor lefogytam, nagyon odafigyeltem magamra és például este hat után nem ettem semmit. De amikor elkezdtem a színházat és nagyon sokat próbáltam vagy mozogtam, akkor utána valahogy ezzel felhagytam. Most este 11-kor is fagyit eszem. Persze, lehet, hogy csak változtam és nem kell már annyira odafigyelnem magamra. De emellett szeretek sportolni, szeretek futni, mert elég zizi típus vagyok. Nem tudok aludni, ha nem mozgok előtte eleget. Muszáj elfáradnom, vagy még órákon át agyalok az életemen lefekvéskor.

A Humen Magazint életmódmagazinként is kommunikáljuk, de őszinte leszek veled, ennyire „életmód-interjút” én még senkivel sem csináltam. De érdekel ez a téma, mert én is saját példából tudom, hogy ha valakinek valaha volt túlsúlya, azt valahogy sose képes lelkileg levetkőzni. Nyilván jó feloldozás lehet, ha a világ legszebb férfijához hasonlítanak.

Azért most már nem hasonlítok rá.

Vagy ő nem hasonlít rád.

Ő sem hasonít arra, aki volt!

Ha neked kellene címkét kitalálni magadra, milyen címkét találnál ki?

Őrült?

Előbb mondtad a zizit.

Igen, zizi. Kicsit egy infantilis, nagy gyerek vagyok.

Az őrült azért veszélyes szó.

Kedvesen őrült! Szeretek picit polgárpukkasztani. Nyílt vagyok. És ha nagyon élem a szabad szellemet, akkor azt kiposztolom.

Mit kell ezen érteni? Hogy éled a szabad szellemet.

Ha valamilyen hír felhúz, ami például melegekkel kapcsolatos, akkor én csak azért is beszélek róla, olyan attitűddel, hogy „látjátok, én is meleg vagyok és márpedig én így öltözködöm, így gondolkozom, ide megyek bulizni és ha bulizom, reggelig bulizom, mert még nincs családom, nem kell hazamennem gyerekekhez”. Néha picit lázadok. De csak picit.

 

 

Sok témába belefutottunk. Vegyük őket sorba. A címlapsztárjaink életében általában nagyon fontos szerepet tölt be az Instagram, hiszen az önreprezentáció egyik legfontosabb formája. Amikor használod, van benned bármi taktika a szakmád miatt, vagy a teljesen a hétköznapi Szabolcsot láthatjuk, aki csak éli az életét?

Szeretek önazonos lenni. Nem szeretem retusálni a képeimet. Persze teszek rá filtereket, de nem szokásom az, hogy beljebb húzom az arcomat vagy vékonyabb derekat csinálok magamnak.

Az Instán tényleg az én hétköznapi életemet lehet látni. Akkor posztolok többet, ha valaki tetszik és többet akarok mutatni magamból. De ha éppen nyugodt vagyok vagy van valakim, akkor kevesebbet.

Utoljára május közepén raktam ki magamról képet, előtte pedig áprilisban. Nem érzem szükségét annak, hogy egyfolytában posztoljak. Pedig lehet, hogy azt kéne csinálnom. Korábban nagyon sok ismertebb barátom mondta, hogy az a jó, ha minél többet posztolsz magadról és látják a hétköznapjaidat. De én nem szeretnék mindent megmutatni.

Említetted, hogy szeretsz lázadni. Ma Magyarországon valahol kockázatos dolog az, ha valaki felszólal egy hír vagy intézkedés ellen. Ennek van színészként bármilyen veszélye? Ha például elkezdesz LMBTQ-ügyekről beszélni?

Én úgy érzem, hogy nincs. Szerencsére jó helyen dolgozom. De a politikával már vigyázok. Alapvetően úgy gondolom, hogy a színészek ne politizáljanak. Legalább a színészetbe ne folyjon bele a politika. Tudom, hogy már beszivárgott, de én próbálok elhatárolódni tőle.

Persze attól még megvan a véleményem és valamikor ki is mondom. Akkor is lázadok, ha valami már nagyon feldühít. De amennyire lehet, próbálok semleges maradni és nem beleesni szélsőségekbe. Nem azért, mert félek, hanem mert a véleményemet is magánügynek tartom.

Miért fontosak neked az LMBTQ ügyek? Ezzel kapcsolatban tényleg nagyon aktív vagy.

Egyszerűen azért, mert én is meleg vagyok. És szeretnék itthon maradni, szeretnék itthon normális életet folytatni. És nem úgy élni, hogy valaki megszabja nekem, hogy nekem lehet-e családom vagy nem.

Én személy szerint csak ezekkel az intézkedésekkel érzékelem a homofóbiát. Nekem a barátaim nem olyanok, ahol én dolgozom, nem olyan hely. Az én baráti köröm elfogadó. Így a privát életemben nem találkozom a homofóbiával.

Nagyon rossz találkozni azzal a sajtóban, hogy mennyien utálnak minket. Mert amúgy nagyon sokan utálnak minket. És nem értem, miért. Mi az oka? Hogy lehet, hogy amiatt ítélkeznek, hogy ki kihez vonzódik és ki kit szeret? És nemcsak a melegekről van szó, hanem bármilyen közösségről. Nem tudom megérteni. Engem nem erre neveltek a szüleim, hanem arra, hogy elfogadónak kell lenni mindenkivel szemben.

Az, hogy felvállalod, hogy meleg vagy, mindig alapvetés volt? Vagy amikor még a tinilányok felkaptak Pattinson miatt…

Akkoriban ezt nem mertem volna. Én 28 évesen coming outoltam otthon, de akkor a barátaim már tudták rólam. Az akkori barátom elvárta, hogy felvállaljam és végül miatta bújtam elő. Sose attól féltem, hogy kitagadnak vagy elfordulnak tőlem a szüleim, vagy pszichológushoz küldenek, mert nem olyanok. Inkább attól féltem, hogy nagyon aggódnának értem – anyu amúgy is túlaggódja a dolgokat –, illetve hogy máshogy néznek rám, máshogy kezelnek majd.

Hogy jött az, hogy a nagyközönség is megtudja?

Az Éjjel-nappal Budapestben egy meleg karaktert játszom. Amikor adtam erről egy interjút egy magazinnak, ott rákérdezett az újságíró, hogy én is meleg vagyok-e. És egyszerűen mondtam, hogy igen. De amúgy már előtte is beszéltem erről. Amikor néha live-oztam és rákérdeztek erre, akkor is elmondtam az igazat. Miután a szüleid és a barátaid elfogadtak, már nem számít, ki mit gondol. És én is így voltam vele.

Ha már itt tartunk, beszéljünk kicsit Tivadarról. Milyen a karakter és közted a kapcsolat?

Szeretem ezt a karaktert. Másabb is, mint én. Minden lében kanál, kicsit pletykás, kicsit hiperventillál. Kicsit melegebb meleg, ha ezt lehet így mondani. De szerethető, vagy én próbálom úgy játszani, hogy szerethető legyen – még ha néha vannak is furcsa dolgai. Amiben egyformák vagyunk, hogy Tivadar is bármit megtenne a barátaiért és számára is a barátok az elsők.

Mekkora súly őt játszani? Magyarországon mindig van egy óriási felelőssége az olyan színészeknek, amik bármilyen kisebbséget vagy kisebbségi csoportot reprezentálnak a szerepléseik során. Korábban egy előadáson hallottam, hogy Magyarországon volt egy időszak, amikor a homofóbia nagyon nagy iramban elkezdett csökkenni. Ebben az időszakban coming outolt Hoffer Misi a Barátok köztben. Ma már nem akkora csoda, ha egy meleg karakter bukkan fel egy televíziós sorozatban, de attól még lehet, hogy Rozi néni általad találkozik egy meleg karakterrel.

Kapok pozitív és negatív visszajelzést is. Amikor az emberek odajönnek hozzám az utcán, akkor pozitív visszajelzéseket kapok. Negatívak általában kommentben vagy levelekben érkeznek.

De utóbbi nem jellemző. Szinte mindenkitől jó visszajelzéseket kapok, még Rozi nénitől is. Ha vidéken járok, a nénik nagyon szeretnek engem, ők csípik Tivadart.

De ezáltal érzed a karakter súlyát? Hogy ő is hozhat némi változást?

Én annak örülök, hogy egyáltalán van egy ilyen sorozat Magyarországon, amiben van egy fontos állandó meleg karakter. Más sorozatban most nem látok ilyet. Ezért nem is a súlyát érzem, hanem hogy ez jó, ezt csinálni kell, az embereknek igenis tudniuk kell, hogy van ilyen és nincs ezzel semmi baj.

Az a jó az Éjjel-nappal Budapestben, hogy egy kicsit tanmese is. A sorozatban nincsen homofóbia, mindenki elfogadja Tivadart, mindenki jóban van vele. Ez fontos.

 

 

Említetted, hogy alapvetően Tivadar egy kicsit sztereotipabb meleg.

A humora miatt. Viccesebb. Mint a külföldi filmekben szokott lenni a meleg legjobb barát, aki kicsit beszólogat.

De nincs félelmed, hogy túlsztereotipizálod?

Azért nincs, mert én játszom el őt. Én magamat viszem bele. Lehet, hogy valami a forgatókönyvben sztereotipabban van megírva, de akkor a leírtakat kicsit magamra formálom, és remélem, hogy így szerethetőbbé teszem a karaktert.

Színész vagy, de még ezer helyen kiéled magad, modellkedsz, videóklipekben szerepelsz… De rázod a fejed, szóval ezzel te most nem értesz egyet.

Hát azért egyet is értek… Szeretek sok mindent csinálni és sok minden érdekel. Régebben nagyon sokat játszottam színházban. 2016 óta, amióta az Éjjel-nappal Budapestnél vagyok, csak egy helyen játszom. Volt néhány kisebb szereplésem persze. De valahogy mindig a film világához húzott a szívem.

Ott teljesedsz ki leginkább?

Igen. A színpad olyan erősen nem vonz. Mindig azt vallottam, hogy a kevesebb több. A finomabb, filmesebb játékot szeretem. Jobban, magabiztosabban érzem magam a kamera előtt. Számít, hogy jól érezd magad, hogy magabiztos legyél. Akkor tudsz igazán jó lenni. Persze egyébként ezzel a színpadon sem volt gond.

De tervben van a színház. Vannak társulatok, ahova szívesen várnak és oda szívesen megyek vissza majd. A Hókirálynő meseszínházban máig játszom, 2009 óta, de az egy vándortársulat. Ifjúsági darabokat játszunk gyerekeknek vidéken. A kőszínházhoz eléggé lefoglal az Éjjel-nappal Budapest.

A gyerekszínháztól óriási mosoly lett az arcodon.

Nagyon szeretek gyerekeknek játszani. A gyerekek nagyon őszinték. Náluk lehet érzékelni, hogy mikor ül le egy előadás. Elkezdenek beszélni, nem odafigyelni, feszengenek. És mindenki érzi, hogy több energiát kell beleadnod. Leült az előadás, csináljuk, csináljuk, csináljuk!

Akkor kicsit jobban megdolgoztatják a közönséget, mint a felnőttek.

Az biztos. A felnőttek udvariasak.

Én is maximum csendben hazajövök a második felvonás előtt.

Igen!

Amikor elkezdtünk beszélni a Humen Magazin fotózásról, te magad mondtad, hogy már vártál erre az alkalomra.

Amikor az első számot tíz éve a kezemben fogtam, már akkor örültem volna annak, ha a vállaltan melegként szerepelhettem volna a címlapon. Persze akkor még más volt a helyzet…

Számomra nagyon fontos, hogy ha ismert vagyok és meleg, igenis vállaljam, hogy ki vagyok és erről beszéljek is. Ezért jó dolog egy ilyen magazinban szerepelni, mert erről lehet beszélni. És ha esetleg ez az újság eljut vidékre egy fiúhoz, aki éppen zavart és nem tudja, hogy mi van vele, hogy mit csináljon, akkor legalább tud róla olvasni és látja, hogy valaki ezt tudja vállalni.

Olyan kevesen vagyunk itt és olyan kevesen beszélünk erről. Jó lenne, ha többen vállalnák fel és kiállnának a közös ügy érdekében.

Szerintem, ha vállaltan meleg színészek játszanának meleg karaktereket, az is segítené az elfogadást.

Hollywoodban ennek már van egy alapja.

Hál’ istennek. Ideje lenne, hogy ez Magyarországra is elérjen.

Ha már ennyit beszéltünk arról, hogy mennyire fontosak számodra az LMBTQ ügyek, rákanyarodnék arra, hogy neked vannak is terveid ezzel kapcsolatban.

Igen, de még nagyon korai tervek. Imádom a Netflixen a Pose című sorozatot, nálam top ötös. Amikor néztem, rádöbbentem, hogy mennyire keveset tudok a mi meleg társadalmunkról, hogy mi volt itthon akár az 60-as években, akár a 90-es években.

Összegyűjtöttem a kapcsolataimat a színházból, filmes embereket, jóbarátokat, és kialakítottunk egy kis csoportot, amiben elkezdtünk arról beszélgetni, hogy kéne forgatni erről egy sorozatot. De ennek a projektnek én még akár öt évet is adok. Nem akarom elkapkodni.

Igenis el kell érni, hogy a magyar emberek megértsék, hogy ezzel nincsen semmi baj. Régen is voltak melegek, mindez nem divat kérdése. Csak eddig annyira féltünk, hogy nem mertünk róla beszélni.  De nem szabad félni, beszélni kell róla.

Számomra ez nagy kihívás és szeretném, ha megvalósulna. Most elkezdtünk sztorikat keresni, itt tartunk.

Nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy mennyire jó barátságban vagy Fajt Alexszel. Számunkra ez azért is fontos, mert Alex igazi „címlapbajnok”, végül is már háromszor volt címlapon.

Egyszer lehetünk együtt címlapon?

Tiszta szívvel, boldogan adunk Alexnak negyedik címlapot is.

Mi már hat-hét éve vagyunk legjobb barátok. Azt is mondhatom, hogy Alex a fiútestvérem. Csodás ember és nagyon örülök, hogy egy ilyen barátom van. Nagyon sokat köszönhetek neki, nagyon sokszor segített, amikor padlón voltam. Számíthattunk egymásra, dolgoztunk is együtt.

És szörnyű, amit a transznemű emberekkel művelnek. Nem tudom elmondani, mennyire feldühít, hogy a legjobb barátom, a testvérem nem lehet az, aki lenni akar. Annyira tehetetlenül érzi magát az ember. Ezért is állok ki ezért az ügyért.

 

 

Sablonos kérdés, de szeretek ezzel zárni. Mi a nagy vágyálmod a jövőre?

Nekem álmaim 15-16 évesen voltak és minden álmom megvalósult. Voltam főszereplő nagyszínpadon és nagyjátékfilmben, tévésorozatban is játszom. Most már csak sodródok és örülök mindennek. Szeretnék egyszer családot alapítani, az nagy terv. De a célokat, amiket kitűztem, azokat elértem és nagyon szerencsésnek tartom magam ezért.

Boldog ember vagy.

Amúgy igen. Bár tudok szenvedni. De leginkább szerelmi bánat miatt. Rák vagyok, oroszlán aszcendenssel. Mire számítottam?

Kanicsár Ádám András

Instagram: @kanicsar

Fotó: Bielik István

Stylist: Paksi Éva