Kultúra

Mozgókép – Hollywood

Miközben számtalanszor bebizonyította, hogy ez egyáltalán nem így van, Amerikára, egészen pontosan az Egyesült Államokra a mai napig mégis úgy tekint mindenki, mint a korlátlan lehetőségek hazájára, ahol bárki megcsinálhatja a szerencséjét. Legyen szó a sportról, az üzleti életről, a tudományokról, a művészetekről vagy a szórakoztatóiparról, ha valaki kitart az álmai mellett, akkor azok meg is valósulnak. A kemény munka a földeken, a gyárakban és a seregben is meghozza a gyümölcsét, kellő türelemmel és kitartással az emberre boldog élet és megbecsülés vár.

Hollywood ebből a szempontból mindig is a „leg” volt, hiszen a sikerről, a pénzről, a csillogásról álmodó fiatal számára az ide való bejutás jelentette a mindent. Hiszen ki ne akarna milliók bálványa lenni, drága ékszereket és ruhákat viselni, drága éttermekbe, klubokba járni, drága ingatlanokban élni, drága autóval járni, gondtalan életet élni? Ki ne akarna ragyogni, tündökölni, reklámokban, magazinok címlapján, óriásplakátokon feltűnni, ki ne akarná, ha mindenki felismerné, irigyelné és rajongana érte? Nem véletlenül ragadt rá Hollywodra az „álomgyár” elnevezés.

 

 

Annak ellenére, hogy mennyi aljasság és mocsok derül ki róla nap mint nap, mennyi életet tett tönkre és álmot tört szét, mi, filmszerető emberek mégis csodáljuk, elolvassuk és megnézzük a róla szóló híreket, izgatottan várjuk a legújabb alkotásokat, a közösségi médiában pedig követjük a sztárok mindennapjait. Sokan filmes tárgyakkal veszik körül magukat; öltözködésük, megjelenésük, gondolkodásuk hűen tükrözi, kiket tartanak a legjobbnak; filmes összejöveteleket, kvízeket, vetélkedőket szerveznek, filmes oldalakat működtetnek.

Hollywood a kezdetektől fogva a pénzcsinálásról is szól, nem jótékonysági intézmény, hanem befektetés. Egy hatalmas gépezet, ahol a kialakult szokások és az elvárt profit mentén bonyolult és a külvilág számára titokzatos döntéshozatali mechanizmusok működnek. Meg kell felelni a közönség elvárásainak, minél több embert kell becsalogatni a moziba, ki kell elégíteni az igényeket. Hollywoodnak ugyanakkor nem követnie, hanem diktálnia kell a divatot, nem igazodnia kell a közgondolkodáshoz, hanem formálnia kell azt. És ebben hatalmas felelőssége van.

A Hollywood című sorozat érdekes gondolattal játszik el, amikor a valóságot évtizedekkel megelőzve a negyvenes évekre teszi annak a folyamatnak az elindulását, ahol a nemi identitás, a származás vagy a bőrszín már nem kizáró ok az érvényesülés szempontjából. Ez az előrehozott áttörés inkább a cselekményben, az egyes szereplők jellemében és motivációjában nyilvánul meg, a jelmezek és díszletek, illetve a filmkészítés mikéntje teljesen autentikus, hűen idézi meg a háború utáni korszakot, amihez rengeteg archív anyagot használtak fel.

 

 

A második világháború után rengeteg fiatal indult Hollywoodba, hogy valóra váltsa az álmát. A legtöbben megelégedtek azzal, hogy reggelente valamelyik stúdió kapuja előtt tolongva egy illetékes rájuk mutasson, majd pár dollárért statisztálhassanak egy filmben. Szövegük nem volt, szerepet nem osztottak rájuk, nem nyúlhattak semmihez és nem szólhattak senkihez, de legalább elmondhatták, hogy szerepeltek egy hollywoodi produkcióban.

Persze voltak olyanok is, akik, ha nem is rögtön Oscarra, de sikerre és elismerésre vágytak. Ilyen tervekkel érkezik ide a jóképű háborús veterán, Jack Costello (David Corenswet), akinek kedvese éppen ikreket vár, így jól jönne neki a pénz – na nem az apró. Raymond Ainsley (Darren Criss) félig filippínó, ami bár egyáltalán nem látszik rajta, őt mégis zavarja és visszatartja első filmjének megrendezésében. Barátnője, Camille Washington (Laura Harrier) ünnepelt színésznő szeretne lenni, de a bőrszíne miatt rendre a vicces és butácska cseléd szerepét osztják rá. Rajtuk kívül feltűnik még Archie Coleman (Jeremy Pope), aki elképesztően tehetséges forgatókönyvíró, csak éppen fekete és meleg, ami jelentősen visszavesz az esélyeiből, valamint Roy Fitzgerald (Jake Picking), egy erős testalkatú, kicsit bamba képű, nem túl eszes, de szeretnivaló srác, aki színészi karrierről álmodik, azonban elfojtott homoszexualitása miatt tele van gátlásokkal. Egy ilyen társaságban kakukktojásnak tűnik a hófehér bőrű, szőke, gyönyörű és tehetséges Claire Wood (Samara Weaving), ő azonban a stúdiótulajdonos Ace Amberg (Rob Reiner) lánya, aki kellően jól ismeri a filmipart ahhoz, hogy távol tartsa tőle. Ha Claire kap is valaha apjától szerepet, az azért lesz, hogy elbukjon, és örökre lemondjon az álmairól.

Amíg eljön a nagy szerep, Jack egy benzinkúton talál állást, amit a harminc évvel ezelőtt ideérkező és ugyancsak színészi álmokat dédelgető Ernie West (Dylan McDermott) működtet. Ez a benzinkút azonban plusz szolgáltatásokat nyújt, így a srác azon kapja magát, hogy híres és kevésbé híres emberek vágyait elégíti ki. Így ismerkedik meg Archie-val és végül ez a munkakör lesz az, ami bejuttatja őket a filmezés világába, ráadásul közvetlen vagy közvetett módon a már fent említett fiatalokat is ismerik.

A cselekmény helyszínéül szolgáló fiktív stúdió ugyanis az Ace, a fent már szintén említett Ace Amberg tulajdona, ahol sorra készülnek az Oscar-díjas alkotások. Hollywoodot ekkortájt a keresztény, fehér, heteró, konzervatív férfiak uralják, akik a pénzüket és hírnevüket féltve alaposan megválogatják, miről és kivel csinálnak filmet. Egy olyan filmterv, ami a mellőzött és emiatt a Hollywood feliratról magát a mélybe vető lányról szól (megtörtént esetet feldolgozva), látszólag halálra van ítélve, és akkor még nem beszéltünk a rendezőről, a forgatókönyvíróról és a színészekről, akik nem feltétlenül fehérek és heterók. Egy szexbalesetnek köszönhetően a sorozat már-már megmosolyogtató hurráoptimizmusa azonban egy csomó akadályt ledönt, amikor is a stúdióban – még ha csak átmenetileg is – a nők veszik át a hatalmat.

 

 

A cselekményt rengeteg valós személlyel töltötték meg, akik persze nem feltétlenül pont így éltek, de tök jól mutatnak. Aki nagyobb jártassággal bír a film világában, jól tudja, hogy Roy Fitzgerald nem más, mint Rock Hudson, akiről bár rebesgették, ténylegesen csak akkor derült ki a homoszexualitása, amikor AIDS-ben elhunyt. A nevét az ügynöke adta neki, aki egy szexuális ragadozó, és kifejezetten az ilyen félős, jóképű, meleg srácokra bukik. A valóságban szintén létező Henry Willsont Jim Parsons alakítja, aki meglehetősen jól hozza a genyót. A karakterek többsége az adott szakma, pozíció archetípusa, vannak köztük támogatók és gáncsoskodók is. Ace felesége, Avis (Patti LuPone) egy intelligens és szórakoztató nő, akit a férje megcsal és elhanyagol, háztartásbeliként kell élnie, de amint lehetőséget kap rá, megmutatja, mire képes valójában. A stúdió igazi motorja a színészek útját egyengető Ellen Kincaid (Holland Taylor), és az ötletgyáros, felelősségteljes és valódi döntéseket meghozó Dick Samuels (Joe Mantello), aki melegségét évtizedek óta igyekszik titokban tartani ebben a közegben.

A Hollywood a sztorit selyempapírba csomagolja, ahol a címre újra és újra ráerősítve a jók győzedelmeskednek, a rosszak pedig elbuknak, de legalábbis meghasonlanak. A sorozat intrójában a fiatalok a Hollywood feliraton másznak egyre feljebb és feljebb, sokkal inkább egymást támogatva, mint eltiporva. Naiv és idealista szemléletnek tűnik, különösen annak fényében, hogy a valóságban akkor és ott el sem indulhatnának felfelé. Az alkotók ötlete, amely szerint miért ne történhetett volna meg a nagy áttörés már a negyvenes években, elgondolkodtató, azonban a fiatalokat úgy teszik ennek részeseivé, hogy kvázi vér nélküli forradalmat csinálnak, ezáltal pedig az egész történet meseszerűvé – vagy stílszerűen: álomszerűvé – válik.

Ian Brennan (Glee – Sztárok leszünk!, A politikus) és Ryan Murphy (Glee – Sztárok leszünk!, Amerikai Horror Story, A póz, A politikus, Ízek, imák, szerelmek) valamit azonban mégis tudhatnak. Hiszen mi hiába tudjuk, érezzük, hogy a rengeteg megpróbáltatás és fordulat ellenére hova fut ki majd ez az egész, mégis szurkolunk, mégis együtt sírunk és nevetünk a hősökkel. Hatásvadász? Igen! Cukormázas? Igen! Működik? Hogyne!

 

 

Horváth Ádám

Hollywood

amerikai minisorozat, 2020

Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Rendező: Janet Mock, Michael Uppendahl, Daniel Minahan, Ryan Murphy, Jessica Yu

Szereplők: David Corenswet, Darren Criss, Laura Harrier, Joe Mantello, Dylan McDermott

Forgalmazó: Netflix

Bemutató: 2020. május 1.

hirdetés

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb