A Tajvani Turisztikai Hivatal és a tajvani nemzeti légitársaság, a China Airlines nemrég közép-európai LMBTQ turisztikai szakembereket és újságírókat hívtak meg, hogy részt vegyenek a 21. pride felvonuláson Tajpejben. A német, osztrák és svájci kollégákkal együtt közvetlenül az október 28-i felvonulás előtt lehetőségünk volt beszélgetni a szervező Taiwan Rainbow Civil Action Association szervezet nemzetközi szóvivőjével, Brian Cragunnal. A több mint egy évtizede Tajvanon élő Briant főleg arról faggattuk, mekkora kihívás egy közel 180 ezer fős rendezvény lebonyolítása, de azért könnyedebb témákat is érintettünk.
Milyen a drag szcéna Tajvanon?
Ó, a tajpeji drag élet elképesztő! Határozottan az. 14 éve élek itt, és ezalatt a 14 év alatt láttam, ahogy a tajpeji és úgy általában a tajvani drag műfaja a három-négy előadóból napjainkra hová fejlődött. Ma már egy héten akár négy-öt este is van drag előadás több helyszínen is. Nemcsak lip-syncing előadások vannak, hanem stand-up is, van már minden. És ez csodálatos.
A tajvani pride a legnagyobbnak számít Kelet-Ázsiában. Milyen hatása van ennek Tajvanon?
Ami a rendezvény helyét illeti Tajvan LMBTQ történelmében, úgy vélem, az a láthatóság, amit elértünk, hozzájárult ahhoz, hogy Ázsiában először itt legalizálták az azonos nemű párok házasságát. Úgy vélem, Tajvan sok szempontból mindig is nagyon odafigyelő és elfogadó volt a különböző hátterű emberekkel. Hogy minden évben itt van ez a nagy felvonulás, ahol mindenki láthatja, ahogy a szivárvány minden színe megjelenik, azt hiszem, ez az egyik dolog, ami segített Tajvannak abban, hogy Ázsiában határozottan előrébb lépjen és progresszívabbá váljon.
Van-e konkrét politikai célja az idei felvonulásnak?
Bár az egyenlő házasság értelemszerűen az LMBTQ közösség egyik legnagyobb célja, de ezen túl sok más ügy is fontos. Például akár a béranyaság, akár az örökbefogadás sokkal nehezebb Tajvanon az LMBTQ emberek számára, az erre vonatkozó törvényeket még nem igazán sikerült elfogadni. Emellett a transz közösség számára a nemük megváltoztatása a személyi igazolványokban olyasmi, ami itt Tajvanon jelenleg nem igazán lehetséges. Ezekért is dolgozunk.
Tudtok támogatást nyújtani más ázsiai LMBTQ-jogi szervezeteknek, vagy segíteni nekik a fejlődésben? Jelenleg ti vagytok a legfontosabb LMBTQ központ Ázsiában.
Ez tényleg így van és megtisztelő ez a cím. Idén a szöuli pride-dal dolgoztunk együtt, Szöul után pedig néhány tagunk a japán Kyushu Rainbow Pride-ra megy. Ezeken kívül gyakran keresnek meg minket különböző LMBTQ-jogi és pride szervezetek szerte Ázsiából. Mi vagyunk itt számukra a nagy testvér. Ha bármelyiküknek kérdése van, megpróbálunk segíteni, amiben csak tudunk, mert hát 21 évnyi tapasztalatunk van a nehézségekből, és tudjuk, hogyan kell ezeket kezelni.
Van bármilyen kínai kapcsolatotok?
Általánosságban azt tudom mondani, hogy mivel a kínai LMBTQ közösségnek nehezebb vállalnia önmagát és nyíltan tevékenykedni, ezért kevéssé gyakori, hogy hallunk a kínai szervezetekről.
Tajvanon 2019 óta házasodhatnak az azonos nemű párok. Amikor javul az LMBTQ jogok helyzete, előfordulhat egyes országokban, hogy lanyhul az érdeklődés a téma iránt, például kevesebb önkéntes jelentkezik az LMBTQ szervezetek munkáját segíteni. Ti tapasztaltatok-e ilyen jellegű változást?
Azt hiszem, abban igazad van, hogy mióta az egyenlő házasságot elfogadták, úgy tűnhet, hogy csökken a pride résztvevőinek száma. Ugyanakkor ez is összefüggött a világjárvánnyal és minden ilyesmivel. Az önkénteseink száma azonban folyamatosan növekszik. Még mindig sokan vannak, akik úgy érzik, hogy fontosak az LMBTQ ügyek, hogy van értelme eljönni, és hogy önkéntesként kivegyék a részüket a munkánkból.
Mekkora szervezőcsapatra tudtok támaszkodni?
Több mint 150 olyan hosszútávú önkéntesünk van, akik február óta dolgoznak a rendezvény lebonyolításán. A mai napra pedig több mint 400 alkalmi önkéntesünk van, akik magát a felvonulást segítik – a forgalomirányítással és a hasonló feladatokkal foglalkoznak.
Mi jelenti a legnagyobb nehézséget egy ekkora méretű fesztivál és felvonulás szervezésénél?
Az egyik legnagyobb nehézség a pénz. (nevet) De általánosságban elmondható, hogy bár vannak különböző szponzorációk, mindig szükségünk lenne még többre. Ráadásul nehéz megszervezni egy ekkora rendezvényt, amikor a szervezetünknek csak két főállású alkalmazottja van – a többit önkéntesek végzik. Így egy kicsit nehezebb. Talán nincs annyi emberünk, amennyi lehetne. De nem mindig várható el az az időbeli elkötelezettség, amire szükség lenne, és ezt nem is lehet megkövetelni, ha valaki önkéntes, nem pedig fizetett alkalmazott. Azt hiszem, az a legnehezebb, hogy megpróbáljunk mindent elvégezni a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal.
Milyen tanácsot adnál azoknak a városoknak, ahol most még jóval kisebb a pride felvonulás? Mire készüljenek fel a rendezvény növekedése során?
Miközben azon dolgoznak, hogy növekedjenek és fejlődjenek, az egyik dolog az, hogy soha nem szabad feladni. Tudom, hogy a mi egyesületünkben önkéntesként dolgozni néha olyan érzés, mintha végeláthatatlan és eredmény nélküli lenne. De a végén, mivel ugyanazt az erőt tesszük bele és ugyanazokért a célokért dolgozunk, ez az energia segíthet a büszkeség növelésében. Úgy gondolom, hogy ezt nemcsak az önkéntesek, hanem a résztvevők is érzik. Emiatt pedig egyre többen és többen jönnek el.
Melyik volt a kedvenced az idei programok közül?
Nem feltétlenül olyasmi, ami a színpadon zajlik – minden évben azt szeretem, ahogy elnézem az embereket itt sétálni. Mindenki olyan boldog. Annyira sok a szeretet. Ez a kedvencem, ahogy látom, mindenki kijön a felvonulásra és önmagát adja.
