Életmód

Még a sikeres írónő sem hitte, hogy a transz nők számára is létezik igaz szerelem

 

Juno Dawson még tanárként kezdett írni. A fiatal felnőtteknek szóló történeteivel – amelyekben rendre feltűntek LMBTQ karakterek – olyan sikereket ért el, hogy a tanítással felhagyva főállású író lett. Tucatnyi regénnyel a háta mögött 2015-ben coming outolt transz nőként, és tranzíciójáról saját rovatában számolt be rendszeresen a Glamour magazin hasábjain. (Még James Dawson néven írt Fiú vagyok című könyve magyarul is megjelent.) A 2017-ben kiadott, részben önéletrajzi ihletésű kötetének, a The Gender Games-nek a televíziós jogait Benedict Cumberbatch cége vásárolta meg, írói munkásságát díjjal ismerték el, és azóta is ontja a könyveket.

Mégis, miközben olyan sok mindent elért, ennyi elismerésre méltó eredmény után sem tudott hinni egy valamiben: hogy a hozzá hasonló transz nők számára is létezhet az igaz szerelem.

Az élet rácáfolt. Juno Dawson és vőlegénye, Max Gallant három hónap múlva összeházasodnak, és ahogy arról a Daily Mailnek meséltek, sínen van az álomesküvő: a romantikus helyszínt már megtalálták és lefoglalták, egy vintage Vivienne Westwood menyasszonyi ruha már a gardróbban lóg, a meghívók pedig postázásra készen állnak.

Mielőtt idén nyáron kimondják a boldogító igent, Dawsont az édesapja kíséri majd az oltárhoz, ez az esküvő pedig több szempontból is hatalmas mérföldkő lesz az írónő számára.

“A tranzícióm előtt nem foglalkoztatott az esküvő. Nagyon kényelmetlen volt számomra minden olyan élethelyzet, ami a tradicionális férfiszerepből adódik, és vőlegénynek lenni az egyik legerősebb ilyen szerep. De ahogy 2011-ben elkezdődött ez az utazásom, úgy nyert egyre inkább értelmet, hogy menyasszony legyek – ugyanúgy, ahogy az egész életem egyre inkább értelmet nyert.”

 

Juno és Max 18 hónapja ismerik egymást, az eljegyzésre pedig tavaly novemberben került sor egy platina- és gyémántgyűrűvel. Vőlegénye számára csak az a fontos, hogy ő azt veszi feleségül, akit másfél évvel ezelőtt megismert, nem azt a személyt, aki a múltban volt.

 

“Bármikor beleszerettem volna, függetlenül attól, hogy mikor találkozunk. Örülök annak, hogy olyankor történt meg, amikor együtt élhetjük az életünket, és nyíltan szerethetjük egymást. Még a megismerkedésünk előtt tudtam arról, hogy Juno transz nő, mert ezt feltüntette a randiprofilján, de ez egyszerűen nem olyasmi, ami számítana nekem.”

 

 

Sok transz társához hasonlóan Dawson számára is hosszú volt az út. Amikor elképzelte magát kamaszként vagy felnőttként, az a kép mindig női volt. Nem látta magát férfiként. A szülei persze megrémültek, hogy ez nem normális, és orvoshoz vitték – de a vidéki Angliában a nyolcvanas években a transzneműségről nem igazán hallottak. Idővel Dawson megtanulta az érzéseit elhallgatni, mert csak kinevették volna érte. Bár nem látta magát férfiként, tizenkét éves korában arra a következtetésre jutott, hogy meleg, főleg miután beleszeretett a Louis és Clark sorozat Supermanjébe.

“Belezúgtam az őt alakító Dean Cainbe. Ez hatalmas terhet vett le a vállamról, mert nem láttam a jövőmet, nem tudtam, hogy ki vagyok. De azzal, hogy a férfiakhoz vonzódtam, legalább el tudtam képzelni a szerelmet az életemben.”

Úgy érezte, hogy megtalálta a helyét meleg férfiként, de önmagát nem érezte teljesnek. Randizhatott, voltak kapcsolatai, és megélhette az alapvető emberi szükségletet, hogy mind szeretetre vágyunk. Ugyanakkor huszonévesen végig kísértette a gondolat, hogy egy-egy élethelyzetben akkor is ugyanúgy cselekedne-e, ha nő lenne.

“Akkor még nem jöttem rá, hogy a szexualitás és a nem két teljesen különböző szerepet játszik a félelmeimben.”

A megvilágosodás akkor jött el számára, amikor egy könyvéhez tucatnyi LMBT személlyel készített riportot, és transz interjúalanyai történeteiben a saját gyerekkorára ismert rá: az akkori saját érzéseire és gondolataira. A barátai biztatására aztán felkeresett egy szakembert, de a tranzícióját elmondani a szüleinek jóval nehezebb volt, mint melegként coming outolni előttük. (Amit egyébként a szülők már az előbújása előtt tudtak.) A szüleit eléggé sokkolta a hír, az édesanyja pedig azt mondta, tudnia kellett volna ezt, hiszen három éves korában megkérdezte tőle, hogy ő kislány-e.

“Amikor elkezdtem a tranzíciót, nem ismertem egyetlen transz nőt sem, akinek sikeres párkapcsolata lett volna egy férfival. Ezért nem is tudtam, hogy ez velem valaha megtörténhet-e. De fontosabb volt számom, hogy Juno legyek, mint hogy legyen egy párom.”

 

 

Sok modern párhoz hasonlóan Juno és Max a Tinderen találkoztak 2018 júliusában. Max azért találta szimpatikusnak Juno profilját, mert írt egy kicsit magáról, míg sokan csak fotókat tesznek fel, amiből lehetetlen egy minimális bonyomást is szerezni arról, hogy milyen a másik. Max mindig a nőkhöz vonzódott, és a bemutatkozó mondatai után szeretett volna találkozni vele. Juno nem fűzött nagy reményeket az első randihoz:

“Örültem, hogy találkozhatok ezzel a magas, jóképű, nagy szakállú pasival, de épp akkoriban fejeztem be a randizást valakivel, akire teljesen elvesztegettem három hónapot az életemből. Hogy őszinte legyek, egy kicsit fáradt voltam egy új kapcsolathoz.”

Az első randit aztán másnap egy újabb követte, tavaly pedig már közösen vettek házat. Max pár hónappal a megismerkedésük után bemutatta a családjának is, akik számára nem jelentett gondot, hogy Juno transz nő.

“Évekig rossz helyen kerestem a boldogságot. Most pedig egy olyan férfival vagyok, akit szeretek, és olyan nemmel élek, ami mindig is az enyém volt. Megtaláltam a nyugalmat.”

 

 

 

A magyarok 48 százaléka támogatja a transzneműek házasságát

 

 

hirdetés
Previous post

A macsó pasik jobban szenvednek majd idős korukban

Next post

Megható levélben coming outolt az argentin kosárlabda-válogatott játékosa