Kultúra

Kertbeny Károly, a „homoszexualitás” kifejezés atyja

A Budapest Pride rendezvénysorozatának végén immár másfél évtizede hagyománynak számít Kertbeny Károly sírjának megkoszorúzása a Fiumei úti temetőben. De vajon ki is volt Kertbeny Károly? És miért fontos a személye az LMBT közösség története szempontjából? 

Kertbeny Károly 1824. február 28-án született Bécsben, Karl Maria Anton Josef Benkert néven. 1838-ban egy győri könyvkereskedő segédjeként kezdte tanulni a szakmát, majd Pesten, Heckenast Gusztáv könyvkereskedésében dolgozott. Itt ismerkedett meg kora nagyjaival, így például Kossuth Lajossal vagy Teleki Lászlóval. Később külföldön próbált szerencsét, egy ideig katonáskodott, majd visszatért Pestre, hogy az irodalomnak és a könyvészetnek szentelje életét. Ekkoriban, 1845 végén ismerkedett meg Petőfi Sándorral is. 

Többek között Deák Ferenc tanácsára ment ismét külföldre, elsősorban azzal a céllal, hogy a magyar kultúrának hírét vigye Európában. Járt Itáliában, Párizsban és Londonban, az 1848-as forradalmi események pedig német területen érték. Sorra jelentek meg Petőfi-, Arany- és Vörösmarty-fordításai – igaz, azokat sokan kritizálták a színvonaluk, a fordítási pontatlanságok miatt. Még a forradalom előtt hivatalosan megváltoztatta a nevét is: Karl-Maria Benkertről a magyar nemesi hangzású Kertbeny Károly Máriára. 

1852-ben rövidebb időre visszaköltözött Magyarországra, és könyvészeti kutatásokat folytatott, ám 1858-ban ismét külföldre ment: ekkor majdnem húsz évig nem is tért vissza. Élt Brüsszelben, Hannoverben, majd hét éven át Berlinben, és újságíróként népszerűsítette a magyar kultúrát. 1875-ben, immár nagybetegen tért haza Magyarországra. A főváros jóvoltából a Rudas Fürdőben kapott lakást. Itthon tovább folytatta könyvészeti tevékenységét, ám nagyra törő terveit már nem tudta megvalósítani: 1882. január 23-án érte a halál, és mivel vagyontalan volt, az írói segédegylet temette el. 

Kertbeny Károly

Sokáig csak sejteni lehetett, hogy Kertbenynek milyen szerepe volt a korai melegmozgalomban, és hogy Karl Heinrich Ulrichs német jogásszal, melegjogi aktivistával együtt milyen tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy az egyesülő Németországban ne legyen bűncselekmény a férfiak közötti szexuális kapcsolat. Kertbeny 1865-68 között rendszeresen levelezett Ulrichsszal. Egy 1868. május 6-án neki címzett levelében első alkalommal írta le németül a „homoszexuális”, a „heteroszexuális”, az – önmagával nemi életet élőkre megalkotott – „monoszexuális” és az – állatokkal létesített kapcsolatra utaló – „heterogén” kifejezéseket. A célja az lehetett, hogy a „szodomita” kifejezés használata, illetve a bibliai bűnös megközelítés helyett egy neutrálisabb kifejezéssel más síkra terelje a témáról folyó diskurzust. Levelében vitába is szállt Ulrichsszal, és a veleszületettség érvével szemben, rendkívül modern megközelítésben azt írta: „az államnak nincs joga beavatkoznia abba, amit két tizennégy év feletti ember önként, a nyilvánosság kizárásával, harmadik személyek jogainak megsértése nélkül egymással művel, akkor sem, ha ez a két ember számára súlyos következményekhez vezet…” 

Manred Herzer német kutatónak az 1980-as években, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában folytatott kutatásai mutattak rá arra, hogy Kertbeny a szerzője annak az 1869-ben, név nélkül közzé-tett két röpiratnak, mely a férfiak közötti kapcsolatot Poroszországban büntető jogszabályhely ellen érvelt. A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében, valamint A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár című írásokat meg is küldte Dr. Leonhardt porosz állam- és egészségügyi miniszternek (az utóbbi pamfletben szerepelt egyébként nyomtatásban először a „Homosexualität” kifejezés). 

És bár Kertbeny saját bevallása szerint „normálszexuális” volt, és egy barátja öngyilkossága miatt kezdett a témával foglalkozni, fennmaradt naplói arról tanúskodnak, hogy nem volt érzéketlen a férfiszépséggel szemben. Sőt, különböző férfiakkal (Viktor, Hubert, Jancsi vagy éppen Lajkó) való kapcsolataira utaló, részben kisatírozott megjegyzések is rendszeresen felbukkannak a naplóban. 

Kertbeny sírjának pontos helyét életének és melegjogi munkásságának magyar kutatója, Dr. Takács Judit szociológus, történész azonosította be, és 2002-ben közadakozásból új síremléket is avattak a Fiumei úti temetőben. Arra emlékezve, hogy 150 évvel ezelőtt történt meg a „homoszexuális” kifejezés megalkotása, a 2018. februári, 6. LMBT Történeti Hónap kiemelt témája Kertbeny Károly élete és munkássága lesz. A rendezvénysorozatot február 2-án Takács Judit nyitja meg, de a hónap során színházi bemutató és kiállítás is emlékezik Kertbeny személyére. 

Hanzli Péter 

Previous post

Élő adásban csókolta meg párját a rajthoz álló Gus Kenworhty

Next post

Először vett részt új-zélandi miniszterelnök pride felvonuláson