A novemberben a világ két ellentétes felén zajló, két város között megosztott Gay Games helyzetét „potenciális katasztrófaként” jellemzik a bennfentesek. A kínai Hongkong és a mexikói Guadalajara az idei helyszínei a világversenynek, amit 1982 óta négyévente rendeznek meg. (Az elsőnek San Francisco adott otthont, a megnyitón pedig Tina Turner lépett fel.) Eredetileg tavaly zajlottak volna a sorrendben 11. játékok, de a világjárvány miatt egy évvel későbbre halasztották.
Csakhogy ha a csúszás miatti újraszervezés nem lett volna elég, úgy látszik, minden összeesküdött a rendezvény ellen. Miközben a drogbandák okozta kritikus közbiztonsági helyzet miatt az amerikai külügyminisztérium már nem javasolja az utazást Guadalajarába, addig Hongkongban a politikai helyzet és a kínai hatóságok izmozása riaszthatja el a sportolókat.
Az Outsports értesülései szerint a múlt hétig csupán 1200 versenyző regisztrált a versenyekre (780 fő Guadalajarában és 433 fő Hongkongban), ez pedig időarányosan riasztóan alacsony szám – a Gay Games jövője múlik azon, hogy mi történik a következő hat hónapban. Összehasonlításképpen: a 2018-as párizsi játékok előtt 10 hónappal már 4000 regisztráló volt, és végül tízezernél is több sportoló állt rajthoz.
Hét hónap után csak a marketingben bízhatnak
A 2023-as eseményre már hét hónapja lehet regisztrálni, ennek ellenére Sean Fitzgerald, a szervező Federation of Gay Games (FGG) társelnöke bizakodó. Elmondása szerint még csak most fogják kezdeni igazán a marketinget, és a korábbi résztvevőknek is küldtek levelet a múlt héten. Fitzgerald arra is hivatkozik, hogy közvetlenül a párizsi játékok előtti időszakban is volt olyan hónap, amikor akár 1000 új regisztráló is jelezte a részvételi szándékát. Most is hasonlóban bízik, csakhogy nem ez a helyzet: a szervezet kimutatása szerint március végétől április végéig alig több mint 200 új résztvevő regisztrált.
Emellett a különböző LMBTQ sportszervezetek évtizedek óta először úgy döntöttek, nem a világverseny keretein belül tartják meg saját bajnokságaikat, pedig a hozzájuk tartozó olyan sportágak, mint a vízilabda, úszás vagy labdarúgás versenyzői teszik ki a Gay Games sportolóinak 15 százalékát. Bár ettől függetlenül a versenyszámokat idén is megtartják, az olyan szerveztek, mint az IGLA vagy az IGLFA távolmaradása nagy veszteség.
View this post on Instagram
Amikor 2017-ben Hongkong elnyerte a Gay Games megrendezésének jogát, már akkor többen kockázatot láttak a városban. 2018-ban már vezetői szinten is felmerült a helyszín újragondolása: egyrészt Hongkong már akkor is a világ egyik legdrágább városának számított, miközben Kínában súlyosan sérülnek az emberi jogok, ráadásul később, a 2019-2020-as hongkongi tüntetések után csak erősödött a politikai elnyomás a városban.
Ahová többen mennek
Ahogy arra az Outsports felhívja a figyelmet, a játékok történetében a Gay Games előnyére vált, amikor a sportolók túlnyomó részét kitevő amerikaiak és európaiak körében népszerű helyszín – Sydney, San Francisco, Párizs vagy Amszterdam – volt a házigazda. Ezzel együtt a részvételi hajlandóság mindig visszaesett, amikor kevésbé felkapott helyeken rendezték az eseményt, legyen az az amerikai Cleveland vagy éppen Köln – ez utóbbiban például 20 százalékkal csökkent a részvétel az előző játékokhoz képest, dacára annak, hogy a német város fantasztikus rendezőnek bizonyult.
Ilyen szempontból Hongkong kevésbé népszerű helyszínnek számít, de a szervezők arra hivatkoznak, a rendezéssel segíthetik az LMBTQ emberek elfogadását Kínában. A kritikusok szerint azonban naiv dolog azt hinni, hogy a játékoknak bármilyen hatása lehet a szigorúan kontrollált helyi média mellett.
Guadalajara beszáll
A rendezésre Hongkong mellett Washington és Guadalajara is pályázott, és egy LMBTQ rendezvény helyszínének kiválasztásakor a szervezőknek figyelembe kell venniük, hogy a helyi törvények és a rendvédelmi szervek hogyan bánnak a közösséggel. Ilyen szempontból Hongkong az első pillanattól problémát jelentett. Aztán amikor kitört a koronavírus-járvány és Kína bevezette a zéró-covid politikát, végképp kilátástalanná vált, hogy 2022-ben az ázsiai ország bármelyik városa is nemzetközi rendezvényt tudjon fogadni.
Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy az eredetileg is pályázó mexikói város lesz Hongkong mellett a másik házigazda. Csakhogy hiába népszerű Mexikó az amerikai turisták körében, időközben a rablások, gyilkosságok és emberrablások magas száma, valamint a bűnözői csoportok közötti területi harcok miatt az USA külügyminisztériuma nem ajánlja utazásra a Guadalajarát is magába foglaló Jalisco szövetségi államot.
View this post on Instagram
A Gay Games 1982-es indulása óta ráadásul a sportvilág is szerencsés irányba változott. Mára szinte az összes sportágban vannak coming outolt élsportolók, léteznek LMBTQ sportszövetségek, sőt, a világjátékokhoz mérhető rendezvények is. Míg például a Gay Games riválisának is tekintett OutGames ugyan 2017-ben megszűnt a résztvevők alacsony száma miatt, addig például a Sin City Classic nevű rendezvény tucatnyi sportágat vonultat fel egy hosszú hétvégényi időszak alatt.
Money, money, money…
Emiatt a nevezési díjai is olcsóbbak. Míg egy amerikai sportoló számára a Gay Games nevezési díja labdarúgásban 320 dollár Guadalajarában, vagy 270 dollár Hongkongban, addig a nevezési díj az idei washingtoni és sydneyi IGLFA-bajnokságokon 155, illetve 130 dollár. A Hongkonghoz képest olcsó Las Vegasban, ahol a Sin Cityt rendezik, ott pedig személyenként mindössze 80 dollár.
A Gay Games magasabb árait a megnyitó és a záró ünnepség költségei, valamint a rendezvény hossza is indokolja – és persze a hosszabb idővel a sportolóknak is több szállodai éjszakát kell kigazdálkodniuk. Ráadásul egyelőre a szervezők ragaszkodnak hozzá, hogy mindkét idei helyszínen minden sportágban megtartják a versenyeket, és egyik helyszínt sem fogják lemondani. Ennek ellenére elkerülhetetlennek tűnik, hogy Hongkongban és Guadalajarában is elmaradnak majd versenyszámok, Fitzgerald szerint ez a csapatsportokat érintheti – az erről szóló döntés még május vége előtt megszületik.
Mindez sok sportolót elbizonytalanít, hiszen több ezer dollárt kell költeniük arra, hogy elutazzanak és regisztráljanak bármelyik helyszínre, miközben a négyévente megrendezésre kerülő világverseny csupán árnyéka lesz korábbi önmagának.
A Gay Games jövője részben attól függ, hogy az LMBTQ sportolók végül el mernek-e menni Kínába és Mexikóba a bizonytalanságok ellenére is. A játékok számára riasztó a példa: a rivális sportrendezvény, az Outgames a túl kevés résztvevő miatt szűnt meg 2017-ben. Ha idén bármelyik várost törlik a szervezők, akkor a Gay Games könnyen ugyanerre a sorsra juthat.
