Mi, meleg férfiak hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, milyen hatalmas és sokszínű a közösség, amelyhez tartozunk. De még ha igyekszünk is körültekintően fogalmazni, többnyire leragadunk az „LMBT-közösség” kifejezésnél – amelyben az L a leszbikus, az M a meleg, a B a biszexuális, a T pedig a transznemű rövidítése. Pedig országhatárokon átívelő „szivárványcsaládunk” ennél is gazdagabb. Vannak például transzszexuálisok, pánszexuálisok, aszexuálisok, magukat simán queerként meghatározók és interszexuálisok. Ez utóbbi, az interszexualitás talán a többség számára a legködösebb fogalom. Számomra is.
Bár az interszexuális közösség és a belőle kibontakozó mozgalom megerősödésével párhuzamosan egyre gyakrabban találkoztam az „I” betűvel, mostanáig kevés fogalmam volt arról, kiket is takar. A Humen Magazin azonban mindig is küldetésének tekintette, hogy minél több újat, addig nem ismertet mutasson meg a világból olvasói és akár szerkesztői számára is. Pár héttel ezelőtt abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Budapesten találkoztam az osztrák Tinou Ponzer interszexuális aktivistával, és neki köszönhetően rengeteget tanultam a közösségről, amelynek jogaiért és elismeréséért évek óta küzd.
Interszexuálisnak lenni azt jelenti, hogy egy vagy több, a testi fejlődés során kialakuló nemi jellemző eltér a szigorú értelemben vett “női”, vagy “férfi” normától, vagyis attól, ahogyan ezeket a társadalom, az orvostudomány, illetve a jogrendszer meghatározza. Ez jelentkezhet például általánostól eltérő kromoszóma-összetétel (XX és XY más variációi, pl. XXY, X0 stb.), esetleg a szokásosnál több vagy kevesebb nemi hormon formájában, vagy akár a genitáliák, és/vagy a belső nemi szervek anatómiájában is. Ezenkívül minden olyan kisebb testi folyamatban is megjelenhet, amit az előbbiek befolyásolnak, pl. szőrnövekedés, az emlő növekedése, testforma, vokális változások, menstruáció. A legtöbben nem gondolnak bele, de ide tartozik például az is, amikor a fiúknál a vizelet kimeneti nyílása nem a pénisz csúcsán, hanem valahol máshol helyezkedik el.
Mindenki ismer interszexuális embert – még ha nem is tud róla, ugyanis ez a népesség 1,7%-át érinti. Ennek oka, hogy változatos formái vannak, így legalább olyan gyakori, mint a vöröshajúság! Gyakran már születéskor láthatóak a jelek, de lehet, hogy csak pubertáskorban, vagy még később jelentkeznek, illetve vannak olyan interszexuálisok is, akik soha nem szereznek tudomást helyzetükről. Interszexuális emberek mindig is léteztek. Egykor hermafroditának hívták őket, ami azonban nem helytálló kifejezés. Sajnálatos módon rengeteg embert diagnosztizálnak az ICD (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) katalógus alapján anélkül, hogy tudnák, hogy interszexuális; de fontos tudni, hogy ez nem egy betegség vagy rendellenesség. „Nincsen velünk semmi baj, egyszerűen a természet sokféleségének vagyunk példái” – meséli Tinou.
A társadalom java azonban még nem így tekint az interszexuális emberekre és ezt ők maguk is érzik. Sokan közülük hibásnak, nem e világba tartozónak érzik magukat. Senki nem mondja nekik, hogy nincs velük semmi baj, hogy nincs mit „megjavítani” bennük. Ez pedig gyakran kihat a családi, baráti, tágabb értelemben vett közösségi kapcsolataikra. Megfelelő oktatás, támogatás hiányában zárkózottá, bizalmatlanná válnak.
Nem véletlen, hogy Tinou maga is az oktatást látja a következő évek legfontosabb feladatának. A VIMÖ (Verein Intergeschlechtlicher Menschen Österreich) egyesület például, amelynek ő maga is tevékeny tagja, rendszeresen nyújt emberi jogi tanácsadást, támogatást, fogadóórákat érintetteknek és családtagjaiknak. Az Osztrák Interszexuális Platformmal közösen pedig workshopokat, tréningeket tartanak az oktatás/pedagógia, törvényhozás/politika, valamint egészségügy területén érintett szakembereknek, valamint rendszeresen konzultálnak más, a témában járatlan LMBTQ szervezetekkel is. A VIMÖ és vele együtt Tinou a nemzetközi porondon is nagyon aktív: példának okáért mi is ennek köszönhetően ismertük meg egymást, az ILGA-Europe (International Lesbian, Gay, Bisexual, Transgender and Intersexual Association) Budapestre szervezett pénzügyi tréningjének vacsoráján. Rendszeresek a nemzetközi, elsősorban Európára koncentráló megbeszélések, valamint szorosan együttműködnek német interszexuális szervezetekkel is.
A tennivalók számosak. Az interszexuális emberek, vagy ahogy Tinou önmagukat nevezi, az inter* emberek jogaira még az LMBT-közösségben is kevesen szentelnek figyelmet, nemhogy a többségi társadalomban. És azt mindannyian tapasztaljuk, akár a saját bőrünkön is, hogy ha nem fogunk össze, nem vonunk be szövetségeseket, aligha jutunk egyről a kettőre.
Végezetül Tinou mindenkit bátorít, aki e sorokat olvassa, hogy vegye fel vele vagy szervezetével a kapcsolatot Facebookon. Ma Magyarországon ugyanis nincs egy szervezet sem, amely kimondottan az inter* emberek jogaival foglalkozna.
Waliduda Dániel
