December 1. az AIDS világnapja. A humán immundeficiencia-vírus, azaz a HIV több mint 30 éve jelent meg Magyarországon. 1985 óta itthon 4236 HIV-fertőzöttet szűrtek ki.
A betegség ma már jól kezelhető, ehhez azonban időben észlelni kell. Sokan későn kerülnek orvoshoz, és addigra már kialakul náluk az AIDS stádium. Az 1985-tel kezdődően rendelkezésre álló adatok szerint összesen 1040 AIDS-beteget diagnosztizáltak itthon, akik közül 415 esetben követelt emberi életet a betegség. 2019-ben 239 új HIV-fertőzöttet szűrtek ki, közülük 53 esetben már kialakult az AIDS betegség. Ezért is hangsúlyozzák az orvosok, szakértők és HIV-aktivisták egyaránt, hogy a rendszeres szűrés rendkívül fontos.
Az ország számos pontján végeznek ingyenes, anonim HIV tesztet. Budapesten a Karolina úti rendelőben a koronavírus alatt sem állt le az ingyenes anonim HIV-szűrés, előjegyzéssel biztosítják, hogy egyszerre csak korlátozott számú ember legyen jelen.
A jelenlegi gyógyszeres kezelés mellett egy időben kiszűrt, és kezelt HIV-vel élő nem kerül AIDS stádiumba, és szexuális úton sem fertőz tovább. Ez az információ viszont nem ismert, gyakran még az egészségügyi dolgozók körében sem.
Fontos, hogy az AIDS világnapján megemlékezzünk azokról, akik az elmúlt évtizedekben a betegség áldozatai lettek. De figyeljünk azokra is, akik kortól, nemtől, szexuális orientációtól függetlenül ma HIV-vel élnek.
A Humen Magazin az elmúlt egy évben a Háttér Társaság Pozitív Szemmel önsegítő csoportjával együttműködve 10 magyar HIV-vel élővel beszélgetett. Olyan érintettekkel, akiknek túlnyomó többsége sem előtte, sem azóta nem mesélt a HIV-ről a médiában, így történetük csak nálunk olvasható.
„Mikor kiléptem a szűrőállomás ajtaján, eleredtek a könnyeim” – A harmincas évei elején járó Karcsi egészen fiatalon találkozott először a HIV-vel, sőt az AIDS-cel is. Ennek ellenére sem volt könnyű, amikor kézhez kapta a pozitív teszteredményt. Azóta azonban igyekszik úgy élni, hogy ne jelentsen számára akadályt. Sem a mindennapi életben, sem az ismerkedésben. Történetét ITT olvashatod el.
„A 17 éves lányunokám is tudja, hogy HIV-vel élek, és ezt a legnagyobb természetességgel kezeli” – Márta 20 éve tudja, hogy HIV-pozitív. Azóta élete missziójának tekinti, hogy minél több emberhez eljusson üzenete és életének története. Bár már nyugdíjas, a mai napig rendületlenül járja az országot, hogy meséljen és eloszlassa a HIV-vel kapcsolatos tévhiteket. Történetét ITT olvashatod el.
„Ha már egyszer idáig eljutottam, legalább segíthetek az út elején lévőknek” – Marcellnek vidéki HIV-vel élőként sok olyan helyzettel is meg kell birkóznia, amely egy fővárosi érintettnek talán eszébe sem jut. Mostanra azonban kitaposta az utat és segíteni igyekszik azokon, akik hasonló cipőben járnak. Történetét ITT olvashatod el.
„Nem találkoztam még magamon kívül HIV-vel élő, heteroszexuális férfival” – Ottó története a maga nemében egyedülálló, hiszen heteroszexuális férfiként él HIV-vel. Bár Magyarországon vannak természetesen rajta kívül is HIV-pozitív heteroszexuális férfiak, legtöbbjük rejtőzködik, titkolja státuszát. Ő azonban nem és szeretne segítséget nyújtani azoknak, akik hozzá hasonlóan „kijönnének a fényre”. Történetét ITT olvashatod el.
„Úgy döntöttem, hogy még nincs itt az én időm” – Miklós egyike azoknak, akik már AIDS-stádiumban lettek kiszűrve. Volt, amikor csak 32 kilót nyomott és 10 métert is alig bírt megtenni, de ő küzdött tovább. Történetét ITT olvashatod el.
„Mindenkinek önmagának kell megvívnia a harcot” – Noha Pisti sokáig élt kalandos életet, a HIV elkerülte. Miután kiderült, hogy HIV-pozitív, volt egy pont, talán több is, amikor temette magát. Úgy érezte, soha nem lesz barátja, soha senki nem fogja elfogadni így. Történetét ITT olvashatod el.
„Az AIDS-stádiumon az 5 éves lányommal kellett keresztülmennem” – Éva fiatal édesanyaként egy nap kórházba került. Nem sokkal később kiderült, hogy AIDS-stádiumban van. Ő azonban nem adta fel és a halál torkából jött vissza, hogy folytassa életét, nevelje kislányát és dolgozzon. Azóta a szerelem is rátalált. Történetét ITT olvashatod el.
„A HIV elvette a fiatalabb éveim örömének jelentős részét” – Ádám ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelynek a HIV megjelenése óriási csapást jelentett. Évtizedeken keresztül rettegett tőle, majd ahogy egyre többet olvasott róla és egyre több érintettel találkozott, úgy múlt el a félelem is. Történetét ITT olvashatod el.
„Azért nem haltál még meg, mert rettentő szívós vagy” – Tamás AIDS és HIV elleni küzdelme lassan három évtizedre tekint vissza. Elképesztő megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, de a küzdeni és tenni akarás ma is ugyanúgy megvan benne. Történetét ITT olvashatod el.
„Tíz évvel ezelőtt a HIV-ben csupán egy véletlenszerű szerencsétlenséget láttam volna” – Gábor egy éve tudja, hogy HIV-vel él. Ennek tudatában meghökkentő lehet azt olvasni, hogy az ezzel járó félelem miatt az életét jellemző változásokért gyakran érez hálát. Két okból is. Egyrészt olyan életszakaszában találkozott a HIV-vel, amikor számos apró, de összességében fontos és lényeges változást kellett volna eszközölnie. A pozitív teszteredmény a korábbi életét lezárta, és e folyamatot óhatatlanul is elindította. Történetét ITT olvashatod el.
A Háttér Társaság ma, december elsején este online beszélgetést szervez Nem kimutatható = nem fertőz címen. Ahhoz, hogy a tágabb társadalomban, és szűkebben a meleg közösségen belül csökkenteni lehessen a stigmát a HIV-vel élőkkel szemben, elengedhetetlen, hogy ezt az információt megismerjék.
