2013 és 2015 között az Európai Meleg és Leszbikus Sportszövetség (EGLSF) elnökségi tagjaként dolgoztam együtt a spanyol Jon Landával. Bár sok közös élmény köt minket össze ezekből az évekből, hisz megjártuk együtt a ljubljanai városházát, a glasgow-i pubokat, Barcelona kikötőjét és a budapesti Szimplakertet, mégis a mostani interjú készítése közben jöttem rá, mennyi mindent nem tudtam eddig torzonborz ibériai ismerősömről.
Jon Spanyolország északkeleti csücskében, Baszkföldön látta meg a napvilágot egy hatvanezer fős, a turisták által messze elkerült, csöndes és unalmas iparvárosban. Három fiú- és egy lánytestvér mellé született, igazi nagycsaládba. És mint a nagycsaládoknak általában, nekik is be kellett osztaniuk a pénzt. Jon azonban már fiatal fővel is kíváncsi természet volt, a nyelvek mellett az utazás érdekelte a legjobban. Egyetemi évei alatt is rengeteget utazott, elsősorban belföldön, aztán később már szerte Európában, olykor csak egy hátizsákkal vágva neki a következő kalandnak.
Kár, hogy személyesen nem ismeritek Jont. A nagy szakáll mögött egy életet habzsoló fiatalember van, aki szívja magába azt a kultúrát, ami éppen körülveszi. Megismerkedésünkkor még a torinói egyetemen volt spanyol és katalán nyelvi lektor, ma Brüsszelben végzi ugyanezt a munkát. Amikor tinédzserkorában szembesült melegségével, odahaza még egyáltalán nem volt általánosan elterjedt az internet, neki azonban hatalmas segítséget jelentett, hogy az egyik bátyja is meleg. Mert tőle kérdezni, ismerte a volt barátait és látta, hogy ők mindezt milyen könnyen kezelik. Így adta magát, hogy Jon is felvállalja melegségét már egyetemi évei alatt, és azóta egyetemi tanárként is mindig kiáll a meleg, a leszbikus, a biszexuális és a transznemű tanítványai mellett, ha látja, hogy inzultálják őket. Ilyenkor akár saját történetei közül is mesél nekik: például azt, hogy iskolás korában mindig csak a lányokkal játszott, ami miatt a fiúk sokat csúfolták.
Érdekes, hogy míg a szülei könnyedén elfogadták bátyja homoszexualitását, úgy nála ez nem ment ilyen könnyen. Édesanyja sokáig mondogatta, hogy biztos csak azért gondolja, hogy meleg, mert felnéz a bátyjára és követni akarja ebben is. Szerencsére azonban az egész család rengeteget változott, édesanyja elmondhatatlanul büszke a fiaira és ma már a legnagyobb gondot az okozza a családban, hogy Jon bátyjának és annak férjének ugyanaz a keresztneve, amiből könnyen adódik kavarodás.
Nem csupán családja változott rengeteget. A hetvenes évekig diktatúrát nyögő, mélyen katolikus Spanyolországban már 2005-ben megszavazta a törvényhozás az azonos neműek házasságát és családalapítását lehetővé tevő törvényt. Kellett persze ehhez a hatalmon lévő szociáldemokrata kormány határozottsága, de nélkülözhetetlenek voltak az emberek is, akik ha kellett, utcára mentek az igazukért. A törvény elfogadásának napján a miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero annyit mondott: „A mai nap után Spanyolország egy különb hely lett.”
Waliduda Dániel
Instagram: @waliduda
