Ilyen Malajziában melegként felnőni

Jóleső érzés számot vetni e rovat elmúlt két és fél évéről. Szinte kivétel nélkül olyan emberekkel beszélgethettem, akikkel korábban személyes vagy munkakapcsolat kötött össze. Travis megismerését azonban a sors szeszélyének és a malajziai fiatalember kurázsijának köszönhetem.

Augusztus utolsó hétvégéjét Barcelonában töltöttem. A szombati kora délutáni napsütésben a belvárost járva egyszer csak kósza használható WiFi-be ütköztem. Az Instagramra szánt „hurrá, nyaralok!” szelfi filterezése közben távol-keleti fiú szólított meg kiváló angolsággal. Első reakcióm kevésbé volt kiváló, szállodai szexuális erőszakot, majd belső szerveim eladását vizionáltam. De a nap végül más fordulatot vett.

Kiderült, hogy Travis-nek hívják, nemrég múlt harminc – bár élőben huszonötnek sem néz ki –, és tíz éve él Londonban, ahol mérnökként végzett, majd munkába is ugyanott állt. Alig tizenöt perc ismeretség után már világi könnyedséggel mesélt az exéről, úgyhogy egyértelművé vált számomra, hogy nemcsak az én melegradarom muzsikál aznap hibátlanul. Pedig Travis eredeti hátországát figyelembe véve egyáltalán nem magától értetődő ez a fajta nyíltság.

Malajzia ugyanis nem éppen melegeknek való vidék, és az LMBT-jogok fejlődését számos történelmi és társadalmi ballaszt is hátráltatja. Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat a brit gyarmati korból örökölt szodómiatörvény értelmében húsz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, pénzbüntetéssel és korbácsolással társítva. A jogi környezet enyhülését az sem segíti, hogy az ország lakosságának közel kétharmada mohamedán. Egy 2013-as közvéleménykutatás szerint a malajziaiak alig 9 százaléka szerint elfogadható a másság, Ázsiában ennél csak Indonézia (3%) és Pakisztán (2%) szerepelt rosszabbul. Érdekes módon nem a legfiatalabb, hanem a legidősebb generáció az elfogadó a maga tizenegy százalékával.

Travis családja azonban a malajziaiak húsz százalékát kitevő buddhista családból származik, kínai felmenőkkel. Talán ennek is köszönhető, hogy szülei a gyermeküket el tudták fogadni olyannak, amilyen. A toleráns hozzáállást segíti az is, hogy a családnak földrészeken átívelő az összetartása. Míg ő Európában él és dolgozik, addig több nagybácsi, nagynéni és unokatestvér él az Egyesült Államokban, valamint Kínában is. Persze a rendszeres találkozás kivitelezhetetlen, de évente legalább egyszer találkoznak, addig pedig ott a Skype mint kommunikációs eszköz.

Talán senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy Travis a maga őszinte és bujkálni gyűlölő személyiségével nem hajlandó hazaköltözni Malajziába. Családra, gyerekekre vágyik – mióta bátyjának megszületett az első fia, azóta csak még inkább –, mindez pedig otthon nem is tudja, hogy elképzelhető lesz-e valaha. Európa, Nagy-Britannia és azon belül London azonban nem feltétlenül lesz élete végéig lakhelye. Tökéletes angol és mandarin kínai nyelvtudásával az egész világon vannak lehetőségei, szívesen próbálná ki magát olyan metropoliszokban is, mint a szüleihez jócskán közelebb fekvő Hongkong vagy Szingapúr.

Mikor e sorokat írom, Travis épp kéthetes szabadságát tölti odahaza családjával Kuala Lumpurban.