Méghozzá miattatok. Pontosabban tőletek. Nem tudom, ki hordja még hozzám hasonlóan a társkeresés kényelmetlen cipőjét, és nem tudom, ti hogy álltok vele, de ami engem illet, eléggé el vagyok keseredve. Attól, ahogyan viselkedtek: egymással, egymás érzéseivel. Kritika következik.
Bevallom őszintén, az utóbbi időben inkább preferálom a sárga radaros appon keresztüli ismerkedést a „kék iwiw”-vel szemben. Ennek több oka is van: egyrészt könnyebb összeegyeztetni egy randit egy relatíve közel található emberrel, másrészt a szex is gördülékenyebb így. Budapest fellendülése óta minden hétvégén hordányi turista rohamozza meg a fővárost, akik jelenléte egyértelműen szembeötlő. Több a cuki szőke, több a szőrös macsó – szóval nagyobb a választék. Lassan kezd kikopni a köztudatból, hogy a buzik farka összeér, mert VAN MIBŐL VÁLOGATNI, és ti válogattok is. Olyan pofátlan módon, hogy azt rossz nézni…
Az ide látogatóknak köszönhetően ma már többször szólítjuk meg egymást virtuálisan is angolul. Ezzel nincs baj, hiszen a „where are you from” után sokszor az a válasz, hogy „local”, de éppen ez az a pont, ahol borul a bili. Én teljesen megértem, hogy buktok az egzotikus fiúkra, legyen szép a teste, szőrös a pofija és minimum 20/6. De könyörgöm, tényleg ott tartunk, hogy a beszélgetések lassan fele kifullad, mi több leáll, miután kiderül, hogy mindketten magyarok vagyunk? Ez döbbenetes!
Tudom, nehéz elfogadni, hogy Magyarországon magyarok élnek, hogy az átlagos hajszín a barna (a szemmel egyetemben), hogy az átlag magasság csupán 178 cm és mi genetikailag nem úgy vagyunk kódolva, hogy pikk-pakk kigyúrt daliák legyünk. Kevesebb szőr nő az arcunkon, mint délen, alacsonyabbak vagyunk az átlagnál és gyúrótáp nélkül sosem leszünk bajor bikák. Átlagos a bőrszínünk, hisz nem elég kreol, a mellkasunk se elég szőrös és a köldökünk se olyan szép.
Meguntuk egymást, és most ott tartunk, hogy se kapcsolat, se törődés, se bizalom nincs közöttünk, csak xxx és nyiki-nyiki.
Jogosan merül hát fel az emberben a kérdés: srácok, mit akartok egymástól? Mit akartok az élettől? Tényleg olyan szép minden körülöttetek, hogy egyáltalán nincs szükségetek egy társra? Ti tényleg boldogok vagytok, ha csak a szexig jut el egy kapcsolat? Attól, hogy ma már olyan olcsón lehet repkedni, még nem biztos, hogy ezt kéne választani.
Nekünk senki se elég jó, hiszen elegünk van a másikból. Egymásból. Legyünk őszinték: ma ciki magyarnak lenni. Ez folyik a világsajtóból, az online médiából és az emberek szájából is. Ott tartunk tehát, hogy magyarral járni is kínos, mert a magyarok nyomorékok. Éljük nyomorult életünket és a lehető legnagyobb „deluxe glam vip” érzéssel válogatunk egymást közt, mert azt hisszük megtehetjük, mert mi annyival többek vagyunk a másiknál.
Éppen ezért kibuktam. Kibuktam, mert az elvárások az egekbe szöktek és nekünk senki sem elég jó. Kibuktam, mert túl korán feladjuk az ismerkedést, és mert azt hisszük, havonta jön egy szerelem első látásra. De tudjátok mit? Igazatok van. Havonta jön a szerelem első látásra. Egy másik országból egy hétvége erejéig azért, hogy mi beálljunk a sorba és egyike legyünk annak a 3-4 embernek, akivel 48 óra alatt lefekszik.
Ébresztő, nézzetek végre tükörbe! Vagy ha nem, legalább gumit húzzatok!
Szerző: Timo
