Ha a férfi igazán szeret(ne) – Miért mindig azok a srácok jönnek be, akik semmibe vesznek?
„Mi lenne, ha néha – a változatosság kedvéért – azt a srácot választanád, aki oda van érted, és nem azt, aki észre sem vesz?” – kérdeztem egy barátomat, miközben drámai módon kihörpintettem a borospoharamat. Alex huszonhét éves meleg srác, aki valahogy mindig Brad Pittet választja a Harcosok Klubjából a Szőke Herceg helyett a tündérmesékből. Pedig a rosszfiúk után évekig nyalogatja a sebeit – mégis, ha feltűnik a színen egy új bajkeverő, a fél karját odaadná a srácért. Mindeközben a fiú, aki utána teper, valahogy nem mozgatja meg a fantáziáját. Ismerős, igaz? Nyugi, mindannyiunknak. Vonz a veszély, de rettegsz tőle, hogy ismét összetörik a szíved? Üdv a klubban!
„Három év gyötrelmes szenvedés után végre lapátra tettem a fiút, aki hatszor csalt meg, és ebből kétszer a (volt) legjobb barátommal. Most pedig megismerkedtem egy sráccal, aki a csillagokat is lehozza nekem az égről, de én még mindig nem vertem ki a fejemből Mr. Szívgyilkost. Velem van a gond?” – kérdezte Alex, én pedig jó baráthoz illően elhessegettem a kétségeit. Nem, ez egyszerűen emberi természet: képtelenek vagyunk olyan fiút szeretni, aki jobban szeret minket, mint mi őt. Persze semmi értelme a megállapodást latolgatnod egy olyan srác mellett, akivel kapcsolatban már ez elején tudod: »ha nincs ló, jó a szamár is«-alapon vagy vele. Ugyanakkor sokkal könnyebb belezúgni Mr. Sötét Lovagba, aki olyan titokzatos és cool, hogy igazából még a létezésed sem tűnt fel neki (és aki mindenféle huncutságot művelne veled, aztán pedig a nevedre sem emlékezne), de ez nem jelenti azt, hogy rá van szükséged.
Emlékszem, amikor először költöztem saját lakásba, a szomszéd épületben lakott egy helyes srác, aki minden reggel, ha összefutottunk kutyasétáltatás közben, rajongó tekintettel nézett rám, ha pedig összefutottunk a kapuban, totál lefagyott. Valahogy sosem gondoltam rá „pasiként”, pedig szép fiú volt – de nekem a tetovált rockerek és a furcsa művészkék jobban bejöttek. Egy éjjel kizártam magam a házból, és hajnali háromkor magamba zuhanva ültem a járdán egy rosszul sikerült buli után, ő pedig épp a kutyáját sétáltatta, és dumálni kezdtünk. Öt perc beszélgetés után rájöttem, hogy tíz éve nem tűnt fel, mekkora értéket löktem el magamtól nap mint nap. Hát nem lenne kellemesebb egy olyan párkapcsolatban élni, ahol nem azon kell gondolkodom, hogyan viselkedjek annak érdekében, hogy a pasim kimutassa az érzelmeit? Azt hiszem, ezért érdemes olyan fiú mellett elköteleződni, aki mindig biztosítani fog a szerelméről, és nem csak addig hív fel naponta többször és küld cuki sms-eket neked, amíg el nem könyvelheti, hogy már az övé vagy.
A szerelmet megmérni nem lehet, de megbecsülni igen: válaszd azt a srácot, akiről úgy érzed, kábé 10 százalékkal jobban odavan érted, mint te érte. Persze, ha neked mindenáron Brian Kinney kell a Fiúk a klubból sorozatból, áldásom rátok. De azért jó, ha tudod: ha egy pasi a kezdetek kezdetétől kedves, tisztelettudó és őszinte veled, komoly sansz van rá, hogy ez így is maradna, ha adnál neki egy esélyt. Hollywoodi románcokban nem taglalják ugyan, sőt, a legjobb barátok sem hangoztatják, de az igazság az, hogy mikor az ember elkötelezi magát egy kapcsolat mellett, mindig emlékeznie kell rá: hosszú lesz az út, és mindig másfele visz, mint várnád. Talán egy időre te leszel jobban oda érte, talán lesz olyan, hogy egyformán bolondultok egymásért, és az is lehet, hogy néha még azt is megkérdőjelezed majd, szeretitek-e egymást egyáltalán. Ha ezek csak múló impulzusok, az több, mint természetes. Ha meg akarod ismerni „Mr. 10%” igazi arcát, adj neki esélyt! Menj vele, amikor a haverjaival találkozik, vagy lepd meg egy kávéval a munkahelyén – így megbizonyosodhatsz róla, hogy az élete nélküled is egész jól működik. Nem arról van szó, hogy a jófiúnak kétségbeesetten szüksége van rád, egyszerűen csak… téged akar. Lehet, hogy neked is el kéne kezdened akarni őt. Szerintem jól állnátok egymásnak.
Steiner Kristóf
