Egy korábbi lapszámunkban már foglalkoztunk a felhőkkel, persze nem H. Bóna Márta babérjaira törve, hanem az itthon is egyre többek által használt Cloud Solutionnel. Sosem árt azonban, ha használat előtt megismerkedünk vele. Ebben az írásunkban elmondjuk, hogy mi is az a felhő, hogy mennyi mindenre használható és azt is, hogy milyen felhők közül lehet választani.
A felhő alapesetben kifejezetten egyszerűen megmagyarázható. Ha bármilyen fájlt, fotót, zenét, dokumentumot nem a saját gépünkön, telefonunkon vagy tabletünkön tárolunk, hanem valamilyen internetes szolgáltatásban, az már maga a felhő. Ha nem a gépünkön indítunk el egy szoftvert, hanem például Google Docs-ban szerkesztünk szöveget, akkor is a felhőben dolgozunk. Az androidos telefonunk címlistája és a benne tárolt telefonszámok sem közvetlenül a telefonon vannak, hanem a Google szerverein, tehát a felhőben. Ugyanez igaz az Apple és a Microsoft szolgáltatásaira is.
A felhő előnyei egyértelműek. Használatával nem vagyunk egy asztali számítógéphez kötve, sőt nem vagyunk egyetlen eszközhöz sem kötve. Ha Gmail, Hotmail vagy épp me.com postafiókunk van, a leveleinket elolvashatjuk a számítógépünkön, telefonunkon, és még más számítógépén és telefonján is, ha épp arról jelentkezünk be. Így eltűnik az a régi félelem is, hogy elfelejtjük magunkkal vinni a gépünkön az éppen aktuális fontos dokumentumot, vagy nem találunk egy kiemelt fotót, hiányzik az otthon felhalmozott lemezgyűjteményünk. Megannyi olyan rendszer létezik már, amely kifejezetten felhő alapú tárolásra és megosztásra szakosodott. Ilyen a Google Drive, az Apple iCloud, a Microsoft OneDrive vagy a Dropbox. Legtöbbjükön beállítható, hogy automatikusan szinkronizáljanak, tehát ha a nyaraláson elkattintunk egy fotót, az azonnal elérhetővé válik a megosztott gépeken, ha pedig üzleti úton frissítünk egy Word fájlt, azt az irodában máris láthatják a munkatársak.
Érdemes azt a szolgáltatót választani, akinek a környezetében dolgozunk. Tehát androidos telefon esetén a Google-t, Microsoft esetén a One Drive-ot, Apple esetében az almás megoldást. Nézzük meg, melyik mennyi tárhelyet biztosít. Most csak az ingyenes résszel foglalkozunk, hiszen ha többet szeretnénk, fizethetünk érte, de az otthoni, lakossági felhasználásra elég, amit ingyen kapunk – vagyis nem egészen ingyen, hiszen felhasználói szokásainkkal fizetünk érte.
| One Drive | Google Drive | DropBox | iCloud | |
| Ingyenes tárhely | 15GB | 15GB | 2GB | 5GB |
| Bővíthető ingyen? | igen | nem | igen | nem |
Eddig szólt a miért szép és jó a felhő rész, most kicsit beszéljünk a veszélyeiről. Szögezzük le gyorsan, hogy innentől egyáltalán nem azt fogjuk hajtogatni, hogy miért rossz, mert nem az. Egyszerűen csak tudni kell használni, oda kell figyelni arra, mit osztunk meg, hol tároljuk, és mennyire akarjuk biztonságban tudni az adatainkat, a kommunikációnkat.
Ha a saját gépünkön, telefonunkon vannak az adataink, azokat (nagyon leegyszerűsítve, az internetet egyelőre kihagyva a képletből) csak akkor szerezhetik meg mások, ha ellopják az eszközt. A felhő azonban épp ezt teszi (elvben) könnyebbé, hiszen az adataink kikerülnek fizikai közelségünkből, és sokszor pontosan még azt sem tudjuk, hol vannak. Meg tudja valaki mondani például, hogy a Google melyik szerverének melyik merevlemezén van az ő postafiókja, vagy hogy az Apple melyik szerverközpontjában, a világ melyik országában tárolódnak a fotói? Nyilván nem. Otthoni felhasználás esetén bőven elég egy felhasználónév-jelszó párossal védeni a tartalmat, üzleti esetén ennél jóval szigorúbb védelem a célszerű, de azért a lakossági felhasználásnál is érdemes észben tartani az unalomig ismételt alapszabályokat. Senkinek ne adjuk meg a jelszavunkat, olyat válasszunk, amit nem lehet könnyen kitalálni és nyilvános gépen ne nagyon lépjünk be – ha mégis, ne felejtsünk kilépni és törölni az előzményeket.
Szerző: Tóth Marci
