Az elmúlt hetek egyik meghatározó hazai híre volt, hogy a hatóságok 12 millió forintra büntették a Líra kiadót egyetlen, nem befóliázott, azonban LMBTQ-tartalmú könyv miatt. Miközben a törvény nem ad egyértelmű útmutatást arra, hogy mit is kell befóliázni, akad olyan író, akinek LMBTQ szálat vagy karaktert egyáltalán nem tartalmazó könyveit is befóliázták.
A Heartstopper könyvek írója, Alice Oseman a közösségi médiában reagált a magyarországi hírekre, a Libri háza táján pedig az a hír járja, hogy a queer könyvek egy az egyben eltűnhetnek a legnagyobb hazai könyvesbolt hálózat számos üzletének polcairól.
A hírek sokakat felháborítottak és vannak, akiket cselekvésre ösztönöznek. Közéjük tartozik Ivett is, aki Fólia nélkül szabadon címmel Instagram- és Facebook-oldalt is létrehozott. A budapesti lánnyal motivációjáról és a fáradhatatlan kártyakészítéssel elérni kívánt céljairól beszélgettünk – de az is kiderült, melyek a kedvenc LMBTQ-témájú olvasmányai.
Mi volt az első reakciód, amikor arról hallottál, hogy a könyvesboltoknak be kell fóliáznia az LMBTQ-tartalmú irodalmat?
Amikor megláttam az első szalagcímet arról, hogy a könyvesboltoknak fóliáznia kell az LMBTQ+ tartalmú könyveket, választékosan káromkodtam pár percig. Iszonyúan dühös voltam, csalódott és szomorú, belefájdult a lelkem. Megint egy támadás a közösségem ellen, különös tekintettel az LMBTQ+ gyerekekre és fiatalokra. Nekem ezek a támadások mennek a legmélyebbre, amikkel a fiatalok életét keserítik meg. Hiszen például az ifjúsági irodalomnak, amit most szorgalmasan fóliáznak, ők a célközönsége, nem mi, harminc felettiek. Tehát a “gyermekvédelmi” törvény után a kormány megint üzent a mi gyerekeinknek: nem léteztek, láthatatlanok vagytok, fóliázni kell titeket. Az aktivizmusom általában maxon pörög a mindennapokban, de amikor a gyerekeinkről van szó, egyszerűen nem tudok nyugton maradni. Ha mi nem védjük meg az LMBTQ+ gyerekeket, akkor ki fogja? Mert a kormány, a törvények egész biztos nem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Honnan jött a Fólia nélkül szabadon közösségi oldal ötlete?
Teljesen impulzív ötlet volt. Ültünk a párommal a kanapén és mondtam neki, hogy figyelj, indítok egy mozgalmat, az lesz a neve, hogy Fólia nélkül szabadon. Átkozottul elegem volt abból, hogy ebben a helyzetben nem csinálok semmit, csak puffogok otthon a négy fal között, közben meg a kormány tönkreteszi és ellehetetleníti az életünket. Elmondtam a kedvesemnek a koncepciót: hogy kártyákat csinálok és könyvesboltokban fogok üzeneteket hagyni. Szerencsére mindenben támogat, erre is azonnal rávágta, hogy oké, csináljam, ő pedig segít, amiben tud. Fontos volt, hogy azonnal kaptam visszajelzést: hogy jó ötlet, van értelme és működhet. Persze egy mozgalomhoz szükségem volt csatornára is, amin eljutok az emberekhez, ezért született az Instagram és a Facebook-oldal.
Mi a két oldallal a célod, mire szeretnéd buzdítani az embereket?
Nagyon fontosnak érzem, hogy üzenjünk a kormánynak, a gyűlölkölködőknek és azoknak az embereknek is, akik nem igazán értik, vagy nem tudnak arról, mi történik éve óta az LMBTQ+ közösséggel. Arra buzdítom az embereket, hogy készítsenek kártyákat, rakják ki a könyvesboltokba, készítsenek utazókártyákat, hagyják a tömegközlekedési eszközökön, vagy lényegében bárhol a városban. Üzenjünk, edukáljunk, érzékenyítsünk. Évente egy Pride nem elég, egész évben mondani kell, hangosan, hogy itt vagyunk és élni akarunk.
Egyébként meg baromi jó lenne, ha az emberi jogainktól nem fosztana meg a kormány, meg úgy egyáltalán, hagyjanak már minket békén. Nem vagyok hajlandó belenyugodni, hogy ellenségnek állítanak be, hogy terroristának neveznek, hogy lepedofiloznak. Elég volt, elegem van. És ha másoknak is elege van ebből, akkor ezek a kártyák szerte az országban remek módjai annak, hogy tudtára adjuk másoknak, a kormánynak, a gyűlölködőknek.
Ha én belefutnék egy ilyen kártyába, azt érezném, hogy nem vagyok egyedül, és ez nagyon fontos. Hé, nem vagyunk egyedül! Sokan vagyunk! És ez tud erőt adni. Tulajdonképpen azt szeretném, az a célom, hogy az egész országot lepjék el ezek a kártyák. Hiszen ez most jóval többről szól, mint hogy megállítsuk a könyvek fóliázását. A több éve tartó LMBTQ+ ellenes propagandára kell válaszolni, azt kell megállítani.
Volt már rá példa, hogy „rajtakaptak”, miközben kártyát helyeztél ki?
Igen! Amivel azonnal lebuktam, az az ominózus ferencvárosi pad lefóliázása volt, amit a párommal és az aktivista kutya-gyerekünkkel lefóliáztunk, amikor éppen piros-fehér-zöld színű volt. A rajtahagyott üzenet ez volt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Aznap gyorsak voltak a rendőrök, pár perccel utánunk érkeztek. Megjegyzem, vajon miért nem voltak ilyen gyorsak, amikor a nácik megrongálták a szivárványszínű padot? Több órás igazoltatás volt, felvették az adatainkat, megvizsgálták és lezárták a helyszínt. Magy erőkkel vonultak ki kis családunk akciójához, 4 rendőrautó, és legalább 6 rendőr érkezett. Egy ponton megjelent egy csoport szélsőjobbos férfi, megnézték, mi történt a paddal. Nyugtázták, hogy lefóliázták, kicsit arcoskodtak, de elküldték őket a rendőrök és visszamentek sörözni. A bírsággal kapcsolatban még nem kaptunk hivatalos tájékoztatást, de ha lesz információm, közzéteszem az oldalamon.
Könyvesboltban viszont még nem buktam le. Az első alkalommal rettentően izgultam, hogy mi lesz, ha rajtakapnak az eladók, kicsit kapkodtam is. De minél több könyvesboltban voltam, annál inkább az a tapasztalat, hogy az ott dolgozók teljesen el vannak foglalva a munkájukkal, én pedig már teljes nyugalomban helyezem ki a kártyáimat, kényelmes tempóban fotózom őket. Az “utazókártyákkal” más a helyzet. Azt nyilván látják az emberek, amikor kihelyezem őket például tömegközlekedési eszközön, kávézóban, parkban, stb.
Volt már olyan, hogy amint kiraktam, egyből le is fotózták, illetve volt olyan, aki megtalálta és küldött róla fotót. Jó tudni, hogy eljut az emberekhez. Szóval ha megtaláltok egyet, nyugodtan küldjetek róla képet, posztoljátok ki és jelöljétek meg rajta a @folianelkül oldalt. De ami a legfontosabb: helyezzetek ki ti is kártyákat!
Végül, hogy egy vidám gondolattal zárjuk a beszélgetést, meséld el kérlek, neked melyek a kedvenc LMBTQ témájú könyveid?
Az abszolút kedvencem egy gyerekkönyv, Jessica Love: Julian is a mermaid. Elképesztően kedves történet a feltétel nélküli szeretetről. Egy másik, ami különösen kedves a szívemnek, Nancy Garden: Annie on my mind. Ez volt az első könyv, amiben leszbikusokról olvastam huszonéves koromban, sokat segített abban, hogy végre coming outoljak magamnak és kimondjam, hogy leszbikus vagyok. A felsorolásból természetesen nem hagyhatom ki a Meseország mindenkié című könyvet. Emlékszem, mikor megtudtam, hogy már kapható, rohantam a könyvesboltba. Amikor a kezembe adta az eladó, percekig sírtam a meghatottságtól és csak öleltem magamhoz a könyvet.
Ami pedig már a feminista-leszbikus-aktivista megérkezésem utáni kedvenc könyvem lett, Kirsty Loehr: A Short History of Queer Women.
