A Pride hónap kapcsán érdemes visszatekintetünk arra, hogy honnan is indult el a fesztivál, amely minden évben kitűnő kulturális programokat kínál nemcsak az LMBTQI embereknek, hanem bármilyen érdeklődő, nyitott személynek egyaránt. Cikkünkben a jeles eseményeket gyűjtöttük össze, hiszen ezek a közös történetünk mozaikjai, amelyekre méltán lehetünk büszkék, és amelyekre érdemes és fontos emlékezni.
A ma ismert, a jogegyenlőség megteremtését és az LMBTQI emberek elfogadtatását elősegíteni kívánó fesztiválok előzményének tekinthetők a nyílt Pink Piknikek (1992–1996 szeptemberében), amelyekre többször melegbüszkeség-napként, illetve Gay Pride-ként hivatkoztak, és amelyet 1997 szeptemberében váltott fel az első valódi felvonulás.
Az első Pink Pikniket 1992. szeptember 13-án szervezte meg az ELTE Meleg Akciócsapata, a Homeros Egyesület, a Lambda Budapesti Baráti Társaság, a Mások szerkesztősége, a Miskolci Homeros és a Vándor Mások. 1993-ban rendezték meg az első meleg tematikájú filmfesztivált, amelynek a Toldi mozi adott helyet. A november 26. és december 1. között a Balázs Béla Stúdió által, Adele Eisenstein, az Amnesty International Magyarország elnökségi tagja szervezésében megvalósult Pink Week apropóját az AIDS világnapja adta. A filmek mellett konferenciát szerveztek az AIDS-ről, a melegek és a média viszonyáról, és fáklyás felvonuláson emlékeztek az AIDS áldozataira.
A következő filmfesztiválra végül 4 évet kellett várni: 1997 júniusában a Hunnia moziban rendezték meg. Ugyancsak ebben az évben vonultak fel először a hazai melegek és leszbikusok a hagyományosnak számító Pink Piknik helyett 1997. szeptember 6-án. A menet a Capella Cafétól indult és a Duna korzón haladt végig a Vörösmarty térig. Közel háromszáz meleg és leszbikus első ízben vonult fel Budapest utcáin, amely a mai több ezer résztvevőhöz képest szerény számnak tűnhet, de akkoriban hatalmas eredménynek számított.
2002-ben a fesztivál fontos eseménye volt, hogy a Fiumei úti sírkertben felavatták a Kertbeny Károly költő, műfordító, a homoszexuális szó megalkotója emlékére állított emlékművet, amit minden évben a felvonulás napján megkoszorúznak az LMBTQ szervezetek.
2005-től a fesztivál neve „LMBT fesztivál” lett. Ebben az évben jubilált a fesztivál: tizedik alkalommal gyűltek össze a résztvevők, hogy megmutassák magukat, ünnepeljék közös történetüket, jelenlétüket, bátorságukat.
2006-ban a fesztivál keretében a Háttér Társaság a Melegekért bemutatta HIV-vonalát, amely a HIV elleni harc fontos mérföldkövének tekinthető, egy beszélgetésen pedig Eszenyi Miklós Férfi a férfival, nő a nővel című könyvét lehetett megismerni. Sajnos azonban ez volt az első olyan fesztivál, amelyre szomorú események miatt is emlékszünk: a szélsőjobboldali csoportok térhódítása már a 2000-es évek elején elkezdődött, és már 2005-ben is negatív felhangoktól volt visszhangos a szervezés. A fesztivál legismertebb eseményének még mindig a felvonulás tekinthető, amely sajnos köztéri mivoltából adódóan a legnagyobb támadófelületet is adja az ellenzőinek.
2007-ben történt a második esemény, amelyre szintén nem emlékezünk jó szívvel: a Meleg Büszkeség Napi felvonulást ért atrocitások hírével volt tele a sajtó, a rendőrség pedig sajnálatos módon sem a felvonulás közben, sem az esti Rainbow Party idején nem védte meg az LMBTQ közösség tagjait. Így történhetett meg, hogy szombat este szélsőjobboldali csoportok a nyílt utcán vertek meg leszbikusokat és melegeket.
Örömtelibb azonban, hogy a 2009-ben a Művész moziban megrendezett filmfesztivál rekordot döntött a nézőszám tekintetében. A New York-i Stonewall-lázadás 40. évfordulója alkalmából a fesztivál nyitófilmje egy különlegesség, a „Stonewall” című film volt. A worshopok mellett hatalmas sikert aratott az első Open Mic is: a Vis Major Caféba alig fért be a sok érdeklődő, Whoopi Goldberg pedig külön videoüzenetben köszöntötte a fesztivált.
2010-től a fesztivál neve „Budapest Pride LMBT Film- és Kulturális Fesztivál” lett, majd 2013-ban a Budapest Pride Fesztivál és a Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál kettévált. Míg az előbbi a hagyományos június végére-július elejére esett, addig a filmfesztivált október végén-november elején rendezték meg.
A megnyitón beszédet mondó személyek között a politikai szereplőktől az irodalom, a tudomány, valamint a film- és színházművészet képviselőiig rendkívül impozáns a lista: közöttük találjuk a teljesség igénye nélkül Demszky Gábort, Rajk Lászlót, Dr. Pető Ivánt, Tamás Gápár Miklóst, Ungár Klárát, Lévai Katalint, Szetey Gábort, Nádasdy Ádámot, Heller Ágnest, Alföldi Róbertet, Steiner Kristófot, Parti Nagy Lajost.
A fesztivál változatos és frappáns mottókban is bővelkedik, hol az egyenlőségre, hol a nyitottságra, hol a házassági egyenlőségre hívva fel a figyelmet. Az idei év mottója: „Van egy közös a történetünkben.”
Fontos hangsúlyozni, hogy a Pride során egyéb kisebbségek és civil szervezetek is megmutatják magukat, hiszen a zsidó vagy a roma közösség diszkriminációja sajnos az LMBTQI személyekéhez hasonlóan van jelen hazánkban, ezért az összefogásnak különösen nagy a jelentősége. Az egyéb programok közé tartozik többek között éppen ezért az ökumenikus és a zsidó istentisztelet (Sáchrit), vagy a romák számára szervezett programok. Állandó programnak tekinthetőek továbbá a Labrisz piknik, az utcabálok, a kiállítások, a séták is. Végszóként mindenkit arra biztatunk, hogy legyen részese a Pride-nak, hiszen az rólunk, értünk szól, valamilyen formában immár 27 éve.
Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett
