Kifejezetten leszbikus helyből kevés akadt Budapesten: 1995-től rövidebb ideig a Forgách utcában működött egy klub, 1998-ban a belvárosi Semmelweis utcában megnyitott az eredeti helyén 2006-ig működő kávézó, az Eklektika, 2018-ban pedig a Szociális helyiség nevű kocsma is bezárt.
Méretéből adódóan az Egyesült Államok nagyvárosaiban ugyan lényegesen több leszbikus szórakozóhely is működött, de az LMBTQ szórakozóhelyek világszintű eltűnése ezeket is érinti. Míg 1980-ban még több mint 200 bár működött, mára 25-nél is kevesebb maradt az egész országban. 2020-ban, a koronavírus-járvány idején két filmes, Erica Rose and Elina Street pénzgyűjtő kampányt indítottak azért, hogy a befolyó összeggel a kevés megmaradt leszbikus bárt támogassák. Ehhez archív felvételek segítségével egy rövid videót készítettek a nyíltan leszbikus színésznő és énekesnő Lea DeLaria narrációjával:
A kampány meglepően jól sikerült, több mint 100 ezer dollárral tudták segíteni a bárok fennmaradását. A két filmes beleásta magát a témába, virtuális programokat szerveztek, majd egy évvel később elkészítettek egy 20 perces dokumentumfilmet a leszbikus bárok történetéről. Ez a film a YouTube-on ingyenesen elérhető:
Az egyik italgyártó a kezdetektől támogatta a projektjüket, és miután a pénzgyűjtő kampány és a dokumentumfilm is megmutatta, hogy van érdeklődés a leszbikus bárok múltja és jelene iránt, úgy döntöttek, komolyabban is feldolgozzák a szórakozóhelyek történetét. Így készült el a The Lesbian Bar Project című, háromrészes dokusorozat, amelynek minden egyes részét egyetlen bárnak és annak tulajdonosának szentelnek.
