CsakADanitÉrdekli – Lazaro Ludoviko Zamenhof, a legelterjedtebb mesterséges nyelv megalkotója

Rovatom bimbódzó korszakában egy alkalommal már írtam a nyelvek szeretetéről és olyan emberről, akinek élete körülötte forgott.  Egészen elképesztő történelmi figurák után ma ismét egy ilyen személyiség mellett pihenek meg. Gyerekkorunkban sokan (én persze nem – helyette kitalált pártokat és kitalált parlamenteket írogattam) játszunk el azzal a bizsergető gondolattal kis barátainkkal közösen, hogy létrehozunk egy új nyelvet, amelyet persze csak mi magunk értünk. Lazar Markovics Zamenhof is talán ilyen srác volt. Ő azonban tényleg össze is hozta és az általa kitalált, megalkotott nyelvet ma 115 országban megközelítőleg 25 millió ember beszéli valamilyen szinten.

1859-ben az akkor a cári Oroszországhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Białystokban született. Ha a nyelvek szeretetét az anyai csecsekből nem is szívhattta ki, de apja és nagyapja is nyelvtanárok voltak. Leginkább azt a nyelvet szerette, amelyen nevelték – vagyis az orosz nyelvet. Nagy szorgalommal tanult, arról ábrándozott, hogy valamikor híres orosz költő lehet belőle.

Örömmel tanulgatott más nyelveket is, de azok inkább elméletileg, mint gyakorlatilag érdekelték. Mivel sohasem volt lehetősége gyakorolni, így csak magában, nem hangosan kiejtve olvasgatta őket. Három nyelven beszélt folyékonyan, oroszul, lengyelül és németül. Az általam jóindulatúan szólva sem favorizált francia nyelvet könnyedén olvasta, de rosszul beszélte. Ezeken kívül körülbelül nyolc nyelvet tanult még, például az ógörög, héber, latin, angol, spanyol és olasz.

Gyermekkorában szenvedélyesen szerette az orosz nyelvet, és az orosz birodalmat. A történelem kegyetlen viharai azonban meggyűlöltették vele az egészet. Látta, hogy a városban lakó nemzetiségek kölcsönösen gyűlölik és üldözik egymást. Ettől sokat szenvedett és olyan boldog időről kezdett álmodozni, amikor elmúlik majd a nemzeti gyűlölet, amikor létezik majd egy nyelv és egy olyan ország, amely teljes joggal tartozik használóihoz és lakóihoz, ahol az emberek kölcsönösen megértik egymást.

A reálgimnázium elvégzése után Moszkvába utazott, és az ottani egyetem orvosi karára iratkozott be. Moszkvai társai sok nemzetiség képviselői voltak és ez tovább erősítette benne a törekvést az “emberi család” egyesítésére. Több évnyi orvosi és szemorvosi praktizálást követően vagyonos felesége pénzével megtámogatva számos könyvet, a német középszótárt, a teljes orosz, angol szótárt, és egy svéd tankönyvet is kiadott. Jött azonban egy komoly baki. Az “Eszperantó tervezetem” szinte elnyelte felesége pénzének nagy részét. A maradványt pedig felemésztették, mert orvosi praxisa bevétele iszonyatosan kicsi volt. 1889 végén egy fillér nélkül voltak. Sok éves súlyos szenvedés és küzdelem után aztán ismét csendesebb életet és elegendő kenyeret tudott családja számára biztosítani.

Na, a kis életrajzi kitekintő után térjünk arra, amiért a cikk született. Zamenhof éveken át tervezte az új mesterséges nyelvet. Foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon, vagy halott nyelvből alkot nyelvet, de ezeket az ötleteket sorra elvetette. Egyik ötlete szerint rövid betűkombinációkat (pl.: aa, ab, ac, cab, cac, cad) használt volna szavakként, de ezek jelentésére képtelenségnek tűnt emlékezni, így ezt a tervet is hamar elvetette. Gimnáziumi tanulmányai végén aztán találkozott az angollal, aminek a nyelvtanát az ógöröghöz és a többi általa ismert holt nyelvhez képest rendkívül könnyűnek találta. Visszatért hát egy korábbi tervezetéhez, és ennek nyelvtanát tovább egyszerűsítette.

Zamenhof egyetemi évei alatt nem akarta szélesebb körökben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát hozzá, plusz további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül is azok, akik beszéltek a lingwe uniwersaláról, az egyetemes nyelvről felnőtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy műveket fordított le, hogy az elkövetkező évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet.

Varsói orvosi gyakorlata közben Zamenhof hosszasan keresett nyomdát az első tankönyv kiadásához. A nyelvnek a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az Unua Libro (Első könyv) nevet adta. Az első könyv oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken. Ezek tartalmaztak egy előszót, néhány verset eszperantóul, egy nyelvtani leírást és egy kis szószedetet.

Zamenhof egy, a könyvhöz írt levélben azt kérte a címzettektől, hogy írják alá a mellékelt ígérvényt: ha egymillió másik ember is aláírja, megtanulják a nyelvet. A korábban más ltal megalkotott volapük sikertelenségét látva Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az írást, így a dr. Esperanto (dr. Remélő) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. A levelek szétküldése után az ígérvények visszaküldése helyett az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót. A siker azonnali és elsöprő volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette.

Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az első eszperantó címjegyzék mintegy ezer különböző országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az első eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az első eszperantó nyelvű újság, a La Esperantisto (Az Eszperantista) című havi folyóirat, szintén Nürnbergben.

Az első Eszperantó Világkongresszust (Universala Kongresót) 1905-ben, a franciaországi Boulogne–sur–mer kisvárosban rendezték. A Zamenhof család vonattal, harmadosztályú kocsival ment a rendezvényre. A kongresszus előtt Párizsban az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt.

Az eszperantó eklektikus nyelv, szókincse főleg újlatin (spanyol, francia, olasz, román), germán (angol, német) és szláv (lengyel, orosz) nyelvből származik, elsősorban olyan szavak, amelyek más nyelvekben is megvannak. A nyelvet többen próbálták megreformálni, egyik legismertebb eredménye az ido nyelv. Ennek azonban jóval kevesebb követője akadt.

Zamenhof születésnapját, december 15-ét az eszperantisták minden évben megünneplik. Világszerte ezernél több település és utca viseli Zamenhof nevét, Magyarországon például Miskolc és Budapest is büszkélkedhet ilyennel.

Szerző: Waliduda Dániel