Három év, nyolc hónap és húsz nap. Pontosan ennyi ideig tartott a huszadik század egyik legvéreskezűbb diktátora, Pol Pot és a vörös khmerek rémuralma Kambodzsában. A rezsim 1975-ben került hatalomra és kegyetlen brutalitással látott hozzá a kommunista társadalom kiépítéséhez.
Pol Pot 1925-ben született Szaloth Szár néven jómódú földbirtokos családban. A kevés kiváltságos közé került, a gyarmatosító franciák által fenntartott iskolában tanulhatott. Iskolatársai visszaemlékezése szerint nem volt különösebben tehetséges, nem mutatott érdeklődést Kambodzsa jövője iránt. Középiskolába nem vették fel, mert megbukott a felvételin, ezért egy éven át ácsnak tanult egy fővárosi szakmunkásképzőben.
1949-1953 között Pol Pot villamosságtant tanult Párizsban. Ott lett a kommunista eszmék híve és csatlakozott a helyi kommunista párthoz. Mivel Pol Pot minden vizsgáján megbukott, visszavonták az ösztöndíját, és 1953-ban kénytelen volt visszatérni Kambodzsába. 1956-ban feleségül vette kedvesét, Khieu Ponnaryt, akitől aztán harminc évvel később, 1985-ben elvált, miután az asszony megzavarodott.
Hazatérése után 1963-ig egy magániskolában tanított a fővárosban, Phnom Penh-ben, és megpróbálta tanítványait a kommunista eszmék helyességéről meggyőzni. Amikor a herceg kormánya fellépett a kommunisták ellen az országban, Pol Pot a dzsungelbe menekült. Ott létrehozott egy gerillaszervezetet, amelybe sok helyi paraszt is belépett, miután a vietnami háború sok szenvedést okozott. Pol Pot úgy vélte, a problémákat a város-falu konfliktus okozza, melyet a falusiak javára kell megoldani. Szervezete, a 3 millió tagot számoló “Khmers rouges” (magyarul Vörös Khmer) uralta Kambodzsát a főváros kivételével, amely 1975. április 17-én bukott el.
Phnom Penh bukása után következett az egyik legvéresebb fejezet az emberiség történetében. Később ez a nap, a főváros elfoglalása lett a Vörös Khmer által bevezetett új naptárban az újév napja, 1975-öt pedig a „nulladik évként” jelölték. A Vörös Khmer kommunista-primitivista parasztállamot akart. Ez azt jelentette, hogy kényszerítette a lakosságot a főváros elhagyására, mégpedig 48 órán belül: költözzön mindenki vidékre és éljen mezőgazdasági termelőként vagy és dolgozóként!
Az értelmiségieket – a szemüvegeseket példáulcsuklóból annak tartották – szükségtelen és nemkívánatos elemeknek tartották. Az elkövetkező négy évben legalább másfél-kétmillió kambodzsait, különösen a képzett népességet és a rendszer kritikusait meggyilkolták. Felszámoltak minden burzsoának tekintett intézményt, köztük az iskolákat, kórházakat, közhivatalokat. A kivégzendők listájára kerültek a buddhista szerzetesek és egyéb vallások papjai is. Így csupán ötven orvos maradt életben és 20 ezerből ötezer tanár.
A társadalmat ezután két részre osztották: a megbízhatóbbnak ítélt hagyományos parasztságot „régi embereknek” nevezték és az eljövendő társadalom alapjának tekintették őket, míg a városokból kitelepített „új embereket” gyakorlatilag halálra ítélték. A rezsim nyíltan hangoztatta, hogy az „új embereket” teljesen értéktelennek tartja. Az haszontalannak ítélt emberekkel kapcsolatban kijelentették: „Ha megtartunk benneteket, azzal nem nyerünk semmit; ha elpusztítunk titeket, azzal nem vesztünk semmit.”
A rezsim vezetői a hivatalos rádióban kijelentették: a kommunista utópia felépítéséhez nincs szükség az ország nyolcmillió lakosára, egy-két millió ember bőven elegendő lesz. A kivégzések nagy részét a hírhedtté vált „gyilkos mezőkön” végezték, többnyire botokkal és csákányokkal, hogy spóroljanak a lőszerrel.
A falvakban minden terményt és szerszámot köztulajdonba vettek, aki bármit megtartott magának, azt kivégezték. Rendszeresen folytattak koncepciós pereket, ahol rendszerint kínzással csikartak ki vallomásokat. Bár Pol Pot eltervezte, hogy országát a térség legnagyobb rizstermelő államává teszi, hamarosan éhínség ütötte fel a fejét. A terror és az éhezés következtében becslések szerint 1,7 millió ember, az ország lakosságának 21 százaléka halt meg.
Mao Ce Tung halála és a mezőgazdasági termelés megháromszorozásának dugába dőlése Pol Potot egyre inkább paranoiddá tette. Ennek következtében tisztogatást hajtott végre és minden párttagot, aki nem osztotta véleményét, vietnami kémnek tekintett, elfogatott és megöletett.
Megelégelve a rémálmot, a szomszédos Vietnam 1978 végén kezdte meg az intervenciót Kambodzsában. Már 1979 január 7-én elfoglalták a fővárost, és mintegy 30 ezer Vörös Khmer menekült a környező vidékre, különösen a Thaiföld határán levő dzsungelekbe. Pol Pot nem tudta megmenteni terrorrendszerét. Egy 1979-ben adott interjú után sokáig visszavonult a nyilvánosságtól. Az utolsó interjút egy amerikai riporternek adta 1997-ben.
Ugyanebben az évben Pol Potot a Vörös Khmer bírósága életfogytiglani börtönre ítélte. 1998 áprilisában aztán öngyilkos lett, miután megtudta, hogy Kambodzsa felajánlotta az Egyesült Államoknak kiadatását. A hivatalos halálok szívroham volt. A Vörös Khmer szokatlanul gyorsan elhamvasztatta, hogy lehetetlenné tegye a boncolást. A halál okaként gyilkosság vagy mérgezés gyanúja is felmerült.
Csak 1999-ben jelentették be, hogy Pol Pot halálát gyógyszerek túladagolása okozta.
Szerző: Waliduda Dániel
