Mai témám egy olyan férfi, amilyen pár héttel ezelőtt Stephen Hawking volt. Hallunk róla, olvasunk róla, szeretjük és imádjuk, de ha egyszer mondjuk betalálnának egy random egyetemre (nem merek se várost, se konkrét intézmény nevet írni, nehogy bárkit megsértsek) és megkérdeznék az ott hallgatókat, hogy ki az anyám az az Alfred Nobel, nem biztos, hogy magabiztos választ tudnának adni. Én csuklóból azzal indítanék, hogy német volt. Az ilyen felsülések elkerülése érdekében szól Alfred Nobelről a mai CsakADanitÉrdekli.
Alfred Nobel 1833-ban született Stockholmban. A természettudományok iránti szeretetet gyakorlatilag lenyalogathatta otthon a tapétáról, hiszen anyai ágon több neves svéd természettudóst is az ősei között tudhatott. Apja, Immanuel Nobel mérnökként dolgozott, de a robbanóanyagok is izgatták a fantáziáját. Feltalált egy víz alatti aknát, és maga is gyártott robbanószereket. Alfred kilenc éves múlt, amikor a család a cári Oroszországba, Szentpétervárra, akkori nevén Pétervárra költözött és ott bátyjával együtt magántanárok oktatták. A fiú sok mindennel foglalkozott és sok mindenhez volt tehetsége.
Tizenhét évesen, 1850-ben egy évre Párizsba ment, hogy kémiát tanuljon, majd négy éven át az Egyesült Államokban dolgozott. Végül is vegyész és feltaláló lett, több, mint 350 szabadalom fűződik a nevéhez. Igen művelt, sokoldalú emberré képezte magát: verseket írt, sőt egy időben azt fontolgatta, hogy író lesz. Hazatérve apja szentpétervári gyárában helyezkedett el, majd amikor a gyár tönkrement, visszatért Svédországba. Saját üzemében nitroglicerint, azaz nagy hatású robbanószert állított elő. 1864-ben azonban a gyár felrobbant és öten meghaltak, köztük Alfred legfiatalabb öccse is.
A kutató ezek után a nitroglicerin veszélyességének csökkentésén fáradozott. 1866-ban feltalált egy, az addigiaknál jóval biztonságosabb robbanóanyagot, a dinamitot. Ezt az anyagot már ipari robbantásokra is fel lehetett használni, úgyhogy hősünk is izmosan meggazdagodott belőle. A svéd tudós később feltalálta a robbanózselatint (ezt a szót akárhányszor elolvasom, mindig valami édes és finom zselét vizionálok), a dinamit hatékonyabb változatát és az egyik első füst nélküli lőport, a ballisztitet.
Alfred Nobelt szüntelenül foglalkoztatta az a gondolat, hogy gazdagságának ne csak ő legyen haszonélvezője, hanem mások is. El kellett döntenie, hogy mire fordítsa vagyonát. A békéért mindig kész volt erőfeszítéseket tenni, mindig is élvezettel olvasott szépirodalmat, műszaki kutatóként és feltalálóként pedig a természettudományokat alkalmazta. A párizsi Svéd-Norvég Klubban 1895. november 25-én írta alá végrendeletét, amelyben meghagyta, hogy vagyonából minden évben a világ legkitűnőbb elméinek munkáját díjjal jutalmazzák. Alig egy évvel később szívroham vitte el.
Alfred Nobel gazdagon, de boldogtalanul élt. Bántotta, hogy sokan csak úgy ismerik, mint olyan embert, aki valamiféle veszedelmes és pusztító dolgot gyárt, s ebből meggazdagodott. Békepárti volt és hitt benne, hogy a félelmetes fegyverek léte megakadályozza a háborúk kitörését, mert az ilyen rettenetes erejű eszközöket senki nem meri majd használni. Ebben igencsak tévedett.
A svéd tudós a díj megalapításakor létrehozta a Nobel-alapítványt és alaptőkéjéül átszámítva 9 millió dollárt adományozott. Úgy rendelkezett, hogy az alaptőke kamatait minden évben öt egyenlő részre osztva azok kapják, akik a legkiválóbb felfedezést tették a fizika, kémia, illetve az orvostudomány és élettan területén, a legjobb irodalmi műveket alkották, és a legtöbbet tették a világbéke előmozdításáért. Az első díjakat Nobel halálának ötödik évfordulóján, 1901-ben osztották ki. Nem árulom el kik kapták, majd mindenki szépen utána néz.
A kitüntetettek nevét mindig október-novemberben hozzák nyilvánosságra, a díjkiosztásra pedig december 10-én, Nobel halála napján kerül sor. A fizikai, kémiai, orvosi-élettani, irodalmi és közgazdaság-tudományi díjat Stockholmban, a békedíjat Oslóban veszik át a díjazottak, személyesen a két ország aktuális uralkodójától. Minden kitüntetett érmet, oklevelet és nagy összegű pénzjutalmat kap. A díjjal csak élő személy jutalmazható, viszont bónusz, hogy a békedíjat szervezeteknek is odaítélhetik. Így fordulhatott elő például az, hogy tavaly az Európai Unió és annak minden polgára kapta.
És miért nincs matematikai Nobel-díj? Állítólag volt Alfredunknak egy barátnője, aki matematikusért hagyta el.
